Minden gyerek életében a gimnázium egy új kezdetet jelent. Egy reményt,hogy itt másabb lesz minden és jobb is mivel itt még nem ismerik. Új barátok,új tanárok,új élmények.
Kate is ebben reménykedik,hogy eddig nagy részben egyedül töltött napjait és...
Ezen a héten már rendesen elkezdődött a tanítás. A hétvégi jó idő egyáltalán nem látszott hétfőre. Egész nap esett az eső és ez másnap se változott. Ma reggel is ugyan ez a szomorú borongós idő fogadott mikor fel keltem. Igazából egyébként semmi bajom az esővel sőt az első csókomat is úgy képzelem el,hogy egy szál pólóban(meg nyílván gatya is van rajtam még mielött valaki azt gondolja,hogy pucéron mászkálok az esőben) állok csurom vízesen a fiú lassan meg fogja a derekam és közelebb ránt magához és lassan meg csók.....Sajna ezt a gondolat menetemet megzavarta az ajtón be rontó bátyám akinek a rossz idő ellenére tök jó kedve volt. -Gyerünk tök mag siessünk. -Miért? Esik az eső úgy se áll kint senki az iskola elött. Néztem rá furán mivel se Ricsiék se az én osztálytársaim nem olyan őrültek,hogy szakadó esőben kint áldogáljanak ahogy én se és remélhetőleg a bátyám se. -Csak siess. Rántotta meg a vállát és egy kicsit,de tényleg csak egy icipicit zavarba jött. Rögtön le vágtam,hogy ez lány ügy. -Reni? Biztos,hogy Reni. Ma van a szülinapja? Vettél neki ajándékot? Ugye nem valami gagyi dolgot vettél? Miért nem szóltál,hogy segítség ajándékot választani? Ahh,oké ki hagyom az első órámat és elmegyek valamit venni neki. Egyáltalán mit szeret? Most jut eszembe,hogy nem is szeretek ajándékot venni másoknak,de a tesókámért bármit. Kicsit be pörögtem bár még az elöbb hulla fárdt voltam,de ha Cortez szerelmi életéről van szó akkor mindig fel csigázom magam. -Kate álj már le. Fogta be a számat. - 1. Igen Reniről van szó,de nem szülinapja van 2. Eszedbe ne jusson el lógni az első órádat 3. Készülődj! -Oké,oké készülődök. Megálltam a szekrényem elött és elő vettem egy testre simuló fehér pólót egy fekete gatyával és mivel hideg van egy fehér puha pulcsit is felé vettem.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Egyébként még mindig nem mondtad el hogy miért kell ennyire sietnünk. Ültem le a bátyám mellé a reggeliző asztalnál. -Ahh,jól van. Ma van szeptember 8.-a. Ma ismerem és szeretem Renit egy éve. -Ez egyszerre cuki és hányinger keltő. -Ja szerintem is,de nem tehetek róla ez csak úgy jön. És bele ivott a kólájába. -Amúgy még mindig nem értem. Mondtam és egy nagy kanál müzlit lapátóltam a számba. -Hát amúgy én se tudom,hogy miért kell sietnünk,de már reggel öt óta fent vagyok szóval gondoltam ma kivételesen hamarabb be megyünk. - Miért hány óra van? Kérdeztem gyanakodva. -Hét. -MIVAN?? Te nem vagy normális. Mit fogok csinálni reggel hétkor egy kihalt iskolában? -Nem tom. Kifosztod a büfét. Rántotta meg a vállát és fel ált az asztaltól. -Jössz? Duzzogva fel álltam én is az asztaltól és ki vettem egy kólát a hűtőből. -De ha meg támadnak a zombik és meg eszik az agyamat akkor vissza jövök hozzád és egész életedben kísérteni foglak. Erre Cortez egy szemforgatással válaszólt. Az iskolában baromira kevesen voltak,még Máday sem ált a Jeanne d' arc szobor mellett. Miután fel vásáróltam a büfét (ahogy Corti javasolta) fel mentem a terembe ahol mí meg lépő csak én voltam. Gondoltam kicsit meg sürgetem a többieket mielött még tényleg fel fal egy zombi.
Kate🇱🇷:Valaki pls. siessen már. Nem akarok az iskolában meg halni.
