Rádtaláltam (M&M ff ❤❤) [Befejezve]

Ellevte

Másnap éppen a teraszon ültem a hintaszékben, Tinusék egyik dalát elemezve, tollal a számba, és a tegnapi síelésre gondolva, amikor motor zúgást hallottam. Felnéztem és egy fehér robogó állt meg a kerítés mellett. Egy férfi vagy, srác, nem láttam a sisakjától, leszállt a járműről, bejött a kapun és felém közeledett.
- Hé, mit képzelsz, hogy csak így bejössz? Mit akarsz? - álltam fel, és megfogtam az első dolgot ami a kezembe került. Ez a tárgy per pill egy serpenyő volt. Fogalmam sincs mit keres itt egy serpenyő de most pont jól jön - Nem félek használni - forgattam meg a sütő eszközt. De mintha a falnak beszéltem volna, jött tovább. Amikor elém ért kicsavarta a kezemből a "fegyverem", eldobta, majd engem felkapott mint egy krumplis zsákot. Én persze egyből ütöttem a hátát, hogy eresszen el. Visszament a motorjához, leült rá és az ölébe ültetett. Hirtelen furcsa érzésem lett és megbíztam benne.
- Kapaszkodj! - mondta, de a motor hangja miatt csak a szájáról olvastam le. Mire észbe kaptam, már elindultunk. Becsuktam a szemem és úgy karoltam át. Kb fél óra múlva megálltunk. Félve nyitottam ki a szemem.
- Nem értem? Minek vittél el, ha visszahoztál? Egyáltalán ki vagy te?
- Meglepetés! - vette le a sisakját.
- Martinus Gunnarsen, a frászt hoztad rám! - kezdtem el ütni a mellkasát. Mikor ezt megelégelte megfogta a csuklómat és magához húzva megcsókolt.
- Lenyugodtál?
- Igen. És amúgy is, mióta van neked motorod?
- Nem olyan régóta - mondta lazán.
- És miért...? Miért? - próbáltam kifejezni magam de a szavamba vágott.
- El akartalak rabolni motorral.
- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? - nevettem fel.
- És el is raboltalak motorral - hagyta figyelmen kívül a megjegyzésem.
- Bravo… - tapsoltam unottan.
- Nesze neked Marcus Gunnarsen tudtam, hogy sikerülni fog. Jössz nekem egy kutyával! - ordította. Először nem tudtam kihez beszél, aztán megláttam, feltételezem Marcust, közeledni motoron, mögötte a barátnőmmel.
- Azt hittem nem vagy könnyen elrabolható - szállt le a járműről Marcus, miközben Lizával összeröhögtünk.
- Tiltakoztam nem is kicsit. De aztán megéreztem, hogy jó kezekben vagyok - vontam meg a vállam.
- Nálam mindig jó kezekben vagy - ölelte át a vállam Tinus.
- Apropó - böktem a fiú mellkasára. - Most szépen elviszel egy rendes körre, és kajálni - mosolyogtam rá angyalian.
- Lehet ellent mondani ennek a cukorfalatnak - nevette el magát majd odaadott egy másik bukósisakot és felülve a motorra elmentünk enni.

------------------------------------------------------------
Halii!

Itt egy újjabb kis részecske, amit inkább epizódnak mondanék. De remélem tetszik. Amint lesz ötletem hozok egy hosszabb részt és az már a befejező lesz. Addig is legyen szép napotok és kitartást a sulihoz😊😊

La❤️