9. Az utazás

786 49 19
                                    

Jack szemszög:

Reggel felkeltem. Sötét volt még, Aiden még javában aludt. Ránéztem az órára, ami 6:23-at mutatott. Hogy miért keltem fel ilyen korán? Egyszerű a válasz, a kis Aident meglepem egy kis kikapcsolódással. Annyi rossz dolgon ment már keresztül. Jár neki egy kis lazítás.

Óvatosan másztam ki az ágyból, nehogy a kis tünemény felébredjen. Elővettem a jegyeket, majd leraktam az asztalra és egy kis piros papír szívet is helyeztem melléjük. Ezután visszamentem a szobába, és visszatettem Aiden buksiját a mellkhasomra. Nem sokára mocorogni kezdett és kinyitotta az édes kis szemeit.

- Jó reggelt! – mosolyogtam rá.

- H-hány óra van? – ásította a szemeit dörgölve.

- 13:45. – lódítottam egy kicsit mosolyogva. Egyből kipantattak a szemei, és rám nézett.

- Ne mondd hogy komolyan ennyit aludtam... – nézett riadtan.

- Nyugi, 7:00-van! –borzoltam össze az így is kicsit kócos loboncát, majd megfogtam a kezét, és kitereltem a konyhába.

Eltakarva a szemeit vezettem a konyhába, majd leültettem az asztalhoz, és elvettem a kezeim a szeme elől. Amint lenézett az asztalra elkerekedtek a szemei.

- Te jó ég... –motyogta alig érthetően, kezeit a szája elé kapva.

- Örülsz neki? –mosolyodtam el az eddiginél is jobban, majd megsimogattam a buksiját.

- Te ezt most komolyan kérdezed? Még szép! –mondta vidáman, majd a nyakamba ugrott.

- Akkor kezdj el csomagolni. Holnap reggel indulunk. – mondtam, majd egy rövid puszit adva az arcára, a szobám felé vettem az irányt.

Basszus... Mi volt ez? Jack mi a franc van veled? Most kellett volna Elmondanom mindent, de mégsem tettem. Hogy miért?
Mert egy gyáva marha vagyok...

Jó nyugalom... Nincs még minden veszve. Amint felértünk a szobába, kitálalok mindenről. Beértem a szobába, és összepakoltam a bőröndömet. Csak a fontosabb dolgok... Szexi ruhák, higéniai eszközök... Stb, és egy kis ajándék Aidennek.

Kezembe vettem a kis dobozt, majd kinyitva ismét ellenőriztem, hogy megvan e még a nyaklánc, belegravírozva "Szeretlek Aiden„ felirattal. Megvolt.

Gyorsan elraktam, mielőtt a kis vakarcs észreveszi, és folytattam a pakolást. Nem sokára Aiden hangját hallottam, ahogy jelezte hogy végzett.

Aiden szemszög:

Beszélnem kell Hannah-val. Azt hiszem szeretem Jacket. Az ajándéknak nagyon örültem, jó lesz síelni a Svájci hegyekben. Amikor Jack elment pakolni, tárcsáztam Hannah számát.

- Szia Ai! – szólt bele a készülékbe a lány.

- Szia... El kell mesélnem valamit.

Ezzel hosszú mesélésbe kezdtem, elmondtam mindent az elejétől a végéig.

- Aiden baszki te szereted! – visongott a lány.

- De-de ő biztos hogy nem... –szabadkoztam.

- AIDEN GRAY A NYARALÁSON ODA TOLOD A CSINOS POPSIDAT ÉS ELMONDOD MIT ÉRZEL JACK IRÁNT! – utasított rendre a lány.

- Jólvan jólvan... -duzzogtam.

Ezután elköszöntünk, majd átmentem Jackhez, jelezni hogy kész vagyok. Valamit dugdosott de nem tudom hogy mit. Na mindegy.

Ezután Jack elment dolgozni az irodájába, amíg én a kanapén tévéztem, sok sok takaróba bugyolálva. Egy idő után Jack is mellém telepedett, majd kuncogva felemelt, és az ölébe rakott. Olyan meleg... Nem sokkal később el is aludtam az ölében, már csak annyit érzékeltem hogy felvesz menyasszony pózba, és az ágyba vitt. Együtt aludtunk el.

––––

Reggel fáradtan keltem, de Jack nagyon kipihent volt. Éppen a fürdőszobából jött ki egy szál törülközőben, így rálátást nyerhettem az egész, kidolgozott felsőtestére.

Valószínűleg észrevehette hogy nézem ugyanis, játszadozni kezdett a mellizmaval, és elégedetten mosolygott.

- Tetszik kicsi? –vigyorgott.

Erre csak elpirulva a fejemre húztam a takarót.

––––

A reptéren vagyunk. Jack már becsekkolt és a gépre is felszálltunk. Őszintén szólva még nem utaztam repülőn, így eléggé féltem. A repülőn a felszállásnál is Jack hatalmas tenyerét szorongattam.

Amikor leszálltunk megállapítottam hogy elég hideg van, így önelégülten vigyorogtam Jackre, ugyanis nem volt hiába való felvennem a 6. Pulcsim.

Miután Jack bejelentkezett a hotelba, a szobánk felé vettük az irányt. Mikor felértünk Jack megszólalt.

- Aiden mondanom kell valamit...

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Na most mennyire utálhattok...😀

Sziasztok!
Remélem tetszett nektek ez a rész is. Mostanában eléggé el vagyok havazva a sulival, de ahogy időm engedi hozni fogom az új részeket. Nektek milyen a suli? Addig is puszi a pocitokra!❤️

ÖsszerakvaWo Geschichten leben. Entdecke jetzt