Összerakva

8. Csak ne essen semmi baja!

Jack szemszög:

Brutális fejfájásra keltem. Tegnap nagyon kiborulhattam, de nem emlékszem sok mindenre. Végig néztem az asztalon, majd megakadt a tekintetem a Whiskys üvegen. Majdnem az egészet megittam. Még jó hogy nem emlékszem semmire... Teljesen homályos minden a tegnap estéből. Ültem még pár percet az asztalnál, majd hirtelen minden beugrott. Tegnap Kristian megmutatta azt a videót amin Aiden megcsókolja őt, én erre hazarohantam, és nagyon szemét dolgokat vágtam Aiden fejéhez. Azonnal bocsánatot kell kérnem tőle, akármennyire is haragszom rá.

Felmentem a szobájához, és bekopogtam. Semmi... Biztos nagyon megbántottam és nem akar válaszolni. Bekopogtam még egyszer, de még mindig semmi. Az ajtóhoz tapasztottam a fülem, de semmi neszt vagy mocorgást nem hallottam. Ekkor nekifeszültem az ajtónak, és pár próbálkozás után sikerült betörnöm.

Teljesen üres a szoba. Aiden sehol. Pánikba estem. Mivan ha Aident tényleg igazat mondott? Lerohantam, és rákapcsoltam az egyik kamerát a gépemre. Szerencsére mindig be van kapcsolva a biztonsági kamera. Amikor megláttam a videót elsápadtam. Hogy én mekkora egy balfasz vagyok! Az a szemét tényleg megszerkesztette a videót!

A fejemhez kaptam, és mégjobban eluralkodott rajtam a pánik. Azonnal meg kell keresnem, az sem érdekel ha körbe kell utaznom érte az egész világot! Felöltöztem, és egy plusz kapátot is vittem. Ez a kis butus ahogy ismerem, egész biztosan nem vett fel semmit, vagy ha igen, akkor is valami vékony cuccot. Kiléptem a házból, és ezzel együtt megkezdtem a keresést. Csak ne essen semmi baja!

Aiden szemszög:

Amint kimásztam az ablakon, elindultam. Nem tudtam merre megyek, csak azt tudtam hogy minél messzebb kell kerülnöm innen. Elmentem egy ócska motel mellett ahol megláttam Kritiant. Éppen telefonált valakivel, és sápadtnak tűnt. Megpróbáltam minél hamarabb eliszkolni onnan, de észre vett. Elkezdett szaladni felém, de én gyorsabb voltam nála. Miután leráztam, mentem tovább arra, amerre a lábam vitt. Mikor észbe kaptam, már csak egy táblát láttam hogy elhagytam a várost, és hogy sötétedik. A telefonomat szerencsére elhoztam, és fel volt töltve teljesen, így meg tudtam állapítani hogy 21:00 van. Persze egy csomó üzenetet kaptam Hannah-tól is, de nem néztem meg őket.

Ekkor viszont hatalmasat kordult a gyomrom. Tényleg... Ma még nem is ettem. Még mentem egy darabig, és egy utcai hamburgerezővel találtam szembe magam. Szerencsére volt még annyi pénzem hogy tudjak venni magamnak egy hamburgert. Miután csillapítottam az éhségemet, rájöttem hogy valahol aludni is kellene. Ekkor megláttam a közeli erdőt. Normál esetben csak Jackkel mernék bemenni a kezét szorongatva, de ő amúgy is utál engem. Nem is akar látni többet szerintem... Nem hiszem el hogy Kristiannak hitt és nem nekem.

Minden félelmemet lenyelve, elkezdtem bemenni az erdőbe. Persze az ágak néhány helyen kiszakították a ruhámat, és megvágták a bőrömet, de ez a legkevesebb most. Már nagyon az erdő közepében lehettem, mert már éreztem a hideget. Sikeresen találtam is egy barlang szerűséget, ahol meghúzhatom magam pár napra. 0:00 van. Ideje lenne aludni. A hidegtől nehezen, de végül álom jött a szememre.

Kristian szemszög:

Éppen egy motel előtt álltam a falnak dőlve, és Jack-el beszéltem.

- Te rohadék! Csak lássalak meg mégegyszer a környéken, esküszöm nem állok jót magamért! -üvöltött velem mint egy őrült.

- Azt hiszed beszartam tőled?-nevettem.

Gyáva kutya ez...ugat de csak a szája nagy. Nem hallgattam tovább, kinyomtam a telefont. Fogja ezt a hímtagom hallgatni...

Indultam volna haza, amikor Aiden sétált el előttem. Kikerekedtek a szemeim, és gyorsan utána mentem. Most elkapom, ezek után meg fogja tanulni, hogy kinek köpdössön be! Majdnem elértem, de hirtelen befordult az egyik utcába, és a nyomát vesztettem. Megálltam. Úgy sem fogja kibírni az esti hideget... Mondjuk ez már nem az én bajom. Vállat vontam, majd hazaindultam.