Összerakva

6. Hazatérés

Jack szemszöge:

Amikor hazaértem a kórházból, nem éreztem jól magam. Nem tudom mi ez... De nem fizikailag...soha nem éreztem még ehhez hasonlót. A szívem hevesebb ütemre kezdett verni, és a légzésem is felgyorsult. Mégis hogy lehettem ekkora hülye? Legalább megkérdezhettem volna hogy tud-e úszni. Most biztos megutált, hisz az apja miatt annyi szenvedésen mehetett már keresztül... De nem! Nekem még rá kellett tennem egy lapáttal!

Nem sokkal később lezuhanyoztam, és ágyba bújtam, de nem jött álom a szememre. Egyszerűen nem tudtam elaludni, csak Aiden járt a fejemben. De miért gondolok ennyire rá? Hiszen csak egy srác akit egy szemétkupac közepén találtam és befogadtam. A tarkóm mögé tettem a kezeim, és csak bámultam bele a sötétségbe. Körülbelül egy fél óra múlva aludhattam el... Vagy nem tudom, nem figyeltem. Reggel alig láttam ki a fejemből, nem is keltem volna fel szívesen, ha az ébresztőm nem rúg ki az ágyból. Felültem, majd pár perc múlva kipattantak a szemeim. Baszki!! Ma lehet hogy hazahozhatom Aident! Leugrottam az ágyból, és egyből magamra kapkodtam a ruháim, és felhúztam a cipőm, de még egy falatot sem ettem, egyből elindultam gyalog Aidenért a kórházba.

___________________________

Végre itt vagyok. Sietve léptem be a váróba, majd egyből a pici fiú szobája felé vettem az irányt. Amint beléptem, megpillantottam a kis törpét, ahogy az este otthagyott pulcsimat szorongatva szundikál. Elmosolyodtam, majd leültem mellé, megsimítottam a vállát, majd óvatosan nyomtam egy kisebb puszit az arcára. Amint észbe kaptam hogy mit csinálok nyilvános területen, elöntötte az arcomat a pír. Ezt megérezve nyitogatni kezdte szép zöldeskék szemeit, amik megcsillantak a beszűrődő fényben.

Csendben ránéztem, ő meg vissza rám. Elfordítottam a fejem, ezek után nem tudtam a szemébe nézni.

- Izé... Ne haragudj... Nem akartam. -nyögtem ki a szavakat. Éreztem ahogy a torkomat mardossa az érzés, ami miatt nem sokára kitört belőlem egy könnycsepp.

Ekkor két kis kezet éreztem meg a jobb karomon.

- Semmi gond... Nem tudhattad. -szólalt meg kicsit magasabb, de fiús hangon.

Óvatosan rátettem a kezem az övéire, majd ránéztem. Még mindig hideg a keze. Kicsit rászorítottam.

- Elvileg ma már hazajöhetsz velem. -mosolyogtam rá. Erre ő csak  bólogatott mint egy aranyos kiskutya. Halkan kuncogtam, majd összeborzoltam a már is kicsit madárfészekre emlékeztető kis loboncát.

Aiden szemszöge:

Mikor felkeltem Jack simogatására, láttam rajta hogy milyen szomorú.

-Izé... Ne haragudj... Nem akartam. -mondta szomorúan a fiú.

- Semmi gond... nem tudhattad. -mondtam neki mivel így is láttam hogy nagyon emészti őt a bűntudat.

Miután elmondta hogy hazavihet, összeborzolta a hajam, amitől enyhén szólva is zavarba jöttem. Mialatt átöltöztem a fürdőszobában, addig Jack kint várt engem, és kijelentkezett a kórházból. Gyalog indultunk haza, ám nem a legjobb környéken vezetett az út, ezért enyhén reszketni kezdtem. Ezt a fiú észrevette, és megfogta a kezem, és hosszú újjai körbefonták az enyéimet. Nem telt bele 10 perc mire egy Jacknél alacsonyabb, ám nálam jóval magasabb fickó ment el mellettünk:

- Rohadt buzik! -vetette oda nekünk.

- Tessék? -kérdezte Jack.

Én csak meghúztam finoman a karját hogy menjünk, ám a férfi engem szemelt ki magának. Éppen lépdelt volna közelebb hozzám, mikor Jack elém állt.

- Van valami probléma? -mondta vérfagyasztó hangon.

Valószínűleg megijedhetett Jack hangjától, és fölé magasodó alakjától, ugyanis felvette a férfi a nyúlcipőt.

Jack szemszöge:

Elképesztő hogy milyen seggfej emberek vannak. Ennek is... Mi a faszért kellett belénk kötnie?! Ha nem tetszik, nem kell idenézni. Az az egy szerencséje hogy Aidennek egy haja szála sem görbült, mert akkor szép élete lett VOLNA.

Végülis majdnem összeverekedtem egy faszival, ha Aiden nem fog vissza. Na de mindegy is. Jelenleg itt sétálok ezzel a tündéri fiúval...várj...már megint miket beszélek? Egyáltalán miért jutnak az eszembe ilyenek? Gyorsan de nagyon gyorsan ki kell vernem ezeket a fejemből! Picit megráztam erre a gondolatra a fejem, mire Aiden felnézett rám:

- Minden oké? -kérdezte nagyon halkan.

Erre csak bólintottam, és egy kicsit erősebben, de mégis gyengéden fogtam meg a kezét.

Nem sokára hazaértünk. Kinyitottam az ajtót, majd beléptem. Szegény még mindig megilletődve jött utánam. Óvatosan levettem róla a pulcsiját, majd én is így tettem.

- Na mit szeretnél csinálni? -mosolyogtam rá.

- Hát... Hogy mit szeretnék?... N-nem tudom. -mondta halkan és egy kicsit zavartan. Gondolom nem gyakran fordult meg felé ez a kérdés.

Megpróbálva kimenteni a zavarából, felajánlottam neki a filmnézést. Erre piciket bólogatott majd lassan a kanapé felé lépegetett, majd leült. Pattogtattam popcornt, majd hozva egy pokrócot leültem mellé. Ráterítettem a melengető anyagot, majd elindítottam egy kicsit nyugisabb filmet. Aiden a vállamra döntötte a fejét, és úgy majszolta a popcornt. Néha kicsit megsimogattam a fejét, és mintha bele is bújt volna az érintésembe.

Pár perc múlva már csak egy halk, aranyos szuszogást hallottam magam mellől. Elaludt. Én még néztem kicsit a filmet, majd kikapcsoltam a Tv-t, és Aident a mellkhasomra húzva aludtam el a kanapén.

——————————————————————————————————————

Sziasztok! Hogy tellt a nyaratok? Sajnos már Augusztus van. Nem sokára új résszel jelentkezem, addig is puszi a pocitokra!❤️❤️