Can I kiss you? Lando Norris FF.

5. rész

Skyler szemszöge

Várjunk csak!? Hogy minek örülll? Alex is mindig ezt mondta. Semmi baj, semmi baj. Oh oké ott jön  Dani, odakéne futnom hozzá de nem megy.

Oké, hogy Lando szájából ezek a mondatok máshogy hangzanak, de mégis fáj. Fáj amit Alex tett.

Láttam, ahogy Daniel szeme felcsillan, mikor meglátott és a kezét kirakta, hogy szoros ölelésbe zárjon. De én inkább könnyes szemmel, elfutottam. Nem tudom merre mentem csak futottam. Közben a szememből egyre több könny csordult ki. Mikor már alig kaptam levegőt, lelassítottam, és leültem egy kanapéra. A lábamat felhúztam és úgy zokogtam tovább. Remegtem mint a nyárfa levél. A pulzusom az egekben. Pánikrohamom lett.

Lando szemszöge

Mikor jött Dani azt gondoltam, hogy Sky odamegy megölelni, helyette csak sírva elfutott. Nem értem mi válthatta ki ezt belőle.

-Ez meg mi volt?-kérdezte Daniel.

-Fogalmam sincs de jobb ha valaki utána megy.-mondta George.

-Megyek.-ezzel elindultam arra amerre Sky is futott.

Végig futottam az egész repteret de sehol sem találtam. Szomorúan sétáltam vissza a fiúkhoz mikor egy hangos zokogásra lettem figyelmes. Ha nem Sky akkor is segíthetek neki, ezért elindultam a hang irányába. Egy lány volt aki egy kanapén ült. Úgy remegett mintha rázták vola. Mikor mellé értem megéreztem azt a mangó illatot amit akkor is éreztem mikor Sky megölelt. Örültem, hogy végre megvan, de aggódtam is érte. A lélegzet vétele szapora volt.

-Sky, én vagyok az, Lando.-amint kimondtam, megölelt.

Megfogtam a csuklóját, és éreztem, hogy a szíve olyan gyosan dobog, majd kiszakad.

-Sky... Nyugi, nem lesz semmi baj. Shhh.-éreztem ahogy a lélegzete lelassul, és kezd egyenletessé válni.  Pár perc múlva már halk szuszogást hallottam. Elaludt. Szegényt annyira kimeríthette az utazás és a pánikroham, ha így eltudott aludni.

Nem tudtam mást tenni, benyúltam a térde alá, és a háta alá nyúltam, majd felemeltem. Elindultam a fiúk fele. A lány alig lehetett 50 kiló. Amint megérkeztem a fiúkhoz, mind rám kapták a fejüket. 

-Úristen, mi történt, ugye jól van? De ha te csináltál vele valamit....-mondta George, de nem hagytam, hogy befejezze.

-George, nyugi. Egy ujjal sem érnék hozzá. És igen jól van, csak pihenésre van szüksége.-mondtam nyugodtan.

-De akkor mi történt?-kérdezte Daniel.

-Pánikrohama volt. A sok utazás és a sírás kimerítette.-mondtam.

-Köszönöm Lando, hogy vigyáztál rá.-mondta George. 

-Bármikor megtenném.-lehet, hogy elpirultam, mert Daniel olyan "mindenről tudni akarok" nézessel nézett rám. Aztán megvakartam a tarkóm most meg olyan "mindent értek" mosollyal mosolygott rám.  

-Induljunk vissza a hotelbe.-mondta George.

Mikor megérkeztünk a hotelbe, George odaadta a lány szobakulcsát, amit még Ő adott neki, hogy vigyázzon rá. Felvittem a lányt a szóbájába. Letettem az ágyra óvatosan Skylert. Betakartam, nehogy megfázzon. Mikor letettem Sky táskáját az ágyára, felbrult, és rengeteg papír esett ki belőle. Kíváncsi természetemnek hála, elvettem egyet, és elkezdtem olvasni. Ha jól gondolom egy dalszöveg lehetett, és akkordok voltak még a papíron. Elvettem mégegyet. és azon is ezek voltak. Sky ír dalokat? Inkább visszatettem a papírokat oda ahonnan kiestek. Leültem a fotelbe ami volt a szobába és onnan néztem a lányt. Elővettem a telefonom, minden egyes mozzanatára felnéztem. Eltelt pár óra, lassan esteledett. Sky felébredt,  odasétáltam és leguggoltam az ágy mellé, hogy a szemébe tudjak nézni.