Can I kiss you? Lando Norris FF.

7. rész

-69 miii?-nézett rám egy perverz mosollyal.

-Maradjál már!-löktem meg nevetve. De Ő annyira nem számított a lökésre, hogy elvesztette az egyensúlyát, és belém kapaszkodott, de én is elvesztettem az egyensúlyomat, és ráestem Landora. Ő volt alul én felül. A fejemet a nyakhajlatába fúrtam, és beszívtam a férfias parfüménk az illatát. Átölelte a derekamat, és a pillangók elkezdtek a hasamban ébredezni. Nem tudom meddig lehettünk így, de olyan jó volt csak szimplán érezni egymás társaságát. Csendben voltunk, de nem az a kínos csend volt hanem az a kellemes.

-Mi lenne ha úgy fekvőznél, hogy én ülök a hátadon?-kérdeztem nevetve.

.Jó, de le ne ess nekem!-mondta mosolyogva.

-Nem fogok!-forgattam meg a szemem vigyorogva.

Leszálltam róla és ő fekvőtámaszba tornázta magát. Ráültem a hátára és elkezdte az edzést. Az elején lassú volt, hogy megbízosodjon arról, hogy nem fogok leesni aztán egyre gyorsított. Mikor elfáradt nem akartam leszállni,ezért ő összeesett én pedig megint rá. Dan is beérkezett a kis részlegre és kicsi a rakást játszott. Valahogy úgy ugrott ránk, hogy közben rálépett a bokámra. Szisszentem egyet de nem fordítottam rá túl nagy figyelmet. Mikor Dani felállt mert, mert már majdnem összenyomott. Mikor fel akartam állni, akkor majdnem visszaestem de szerencsére Landonak jók voltak a reflexei és elkapott.

-Jól vagy?-kérdezte Lando.

-Persze, csak egy kicsit fáj a lábam.

-Mutasd.-mondta komolyan Lando.

-De nem annyira fáj, semmi komoly.-győzködtem Landot.

-De akkor is engedd hogy nézze meg.-mondta Daniel.

-Jó.-forgattam a szemem. Leültem és felhúztam a nadrágom alját.

-Még, hogy nem komoly, teljesen be van dagadva. És még hozzá teljesen be is van lilulva.-háborodott fel Lando.

-Jó nyugi Lan. Nem fáj annyira.-mondtam, erre Lando kicsit megszorította a bokámat.

-ÁUUU!-kiáltottam fel, és odakaptam a fájó testrészemhez.

-Még, hogy nem fáj mi?-nézett rám egy olyan "ezt te sem gondoltad komolyan" nézéssel.

-Jó oké, lehet, hogy egy picit fáj.-mondtam és lehajtottam a fejemet.

-Jó oké oké. Nincs semmi baj Sky. De ezt egy orvosnak látnia kell. Be kell menned a kórházba.-a kórház szó hallatán, elkezdett egy kicsit remegni a kezem. Lando is észrevette, ezért megfogta azt. Könny fátylas szemmel ránéztem, ő pedig aggódó fejét vágott.

-Akkor én most odaszólok a kórházba.-mondta Dan és ezzel ki is lépett a kis részlegről.

-Szeretnél róla beszélni?-kérdezte Lando, és már csak a hangjával is képes volt valamennyire lenyugtatni.

Én csak bólógattam és közelebb bújtam hozzá.

-Mikor Anya beteg volt. Kórházba került. Szinte az összes időmet ott töltöttem vele. Minden rosszat és minden jót vele együtt éltem meg a kórházban. 16 éves voltam, mikor Anya elment közülünk. A kórházban voltunk és a szemem láttára hunyt el. Utána belestem egy gödörbe amiből azt hittem, hogy csak Alex tud kihúzni de ő, ő inkább csak mélyebbre nyomott. Elkezdtem buliba járni, minden alkalommal leittam magam, hogy ne tudják foglalkozni a múlttal. Aztán jött Alex, azt hittem bízhatok benne. Elárult. Ezért nem tudok az emberekben már bízni. Nem tudnám mégegyszer átélni azt ami akkor történt. Georgenak sikerült valamennyire egyenesbe tennie az életemet. Nagyon sokat köszönhetek neki.-sírtam, annyira sírtam, hogy nem bírtam tovább beszélni.

-Bocsi eltértem a témától.-mondtam, egy kis idő után.-Szóval, a lényeg az, hogy nem szeretek kórházba járni, mert félek  felszakítja a régi sebeket.-hajtottam le a fejem.

-Hidd el, én teljes mértékben megértelek, de máshogy nem lehet ezt kivizsgálni. Az is lehet, hogy eltört. Egy orvosnak mindenképpen látnia kell.-mondta nyugottan Lando.

-Tudom de...-hagytam egy kis szünetet mert nem igazán tudtam, hogy mit mondjak.-de, de félek Lando.-mondt neki szipogva.-Nagyon félek.-ezt már szinte suttogva ejtettem ki a számon.

-Itt leszek veled. Végig ott leszek veled, és segíteni fogok.-mondta Lando halkan.

-Köszönöm, Lando. Ez sokat jelent!-mondtam, és megöleltem.

-Sky, itt vannak a mentősök!-jött be Daniel.

Landora néztem, aki egy halvány mosollyal bíztatott. Segítettek felállni a fiú, és valahogy kibicegtem a mentőautóhoz. George is csatlakozott út közben, mert Dani szólt neki. Így Georgeal és Landoval az oldalamon mentünk a kórházba. Mikor bementünk az ajtón, Megcsapott az a tipikus kórház szag.

-Jó napot! Daniel Ricciardo néven hívtuk önöket. A testvérem bokája nagyon fel van dagadva, és be van lilulva.-mondta George a recepciós nőcinek. A nőcikénk elkezdett láthatóan flörtölni a bátyámmal. Még szép, hogy nem hagyom.

-Öhm, elnézést, de én itt mindjárt összeesek a fájdalomtól. Megtenné, hogy nem most flörtölget a bátyámmal?-kérdeztem tőle egy mosoly kíséretében. A női végignéztem rajtam és egy gúnyos mosoly mellett, megszólalt.

-Azonnal hívok egy orvost.-mondta és elment, remélhetőleg egy orvost keresni, és nem egy temetkezési vállalatot.

Pár perc múlva, egy orvos sétált oda hozzánk.

-Skyler Russel?-kérdezi az orovos.

-Igen én volnék.

-Kérem kövessen. Önök rokonok, testvérek?-nézett a fiúkra a doktor.

-Az testvére vagyok.-mondta George.

-Én pedig... a barátja.-mondta Lando. Mintha valami szomorúságot véltem volna felfedezni az arcán.

-Rendben, akkor kérem jöjjenek.-mondta az orvos.

Tudom, nem a legjobb befejezés. De az izgalmakat a kövi részre tartogatom. Szerintetek eltört Sky lába? Vajon Lando miért szomorodott el mikor azt mondta, hogy csak egy barátja? És mi lesz a késöbbiekben?

A kérdéseket a kommentben válaszoljátok, meg ha kedvetek tartja.

Ha tetszett a rész nyomj rá egy vote-ot!

Köszönöm!

-E