A legnagyobb csoda [BEFEJEZET]

~Part 5~ Tessék?

-Lányok, készen àlltok?-kérdezte Tony. Mi csak bolintottunk-Akkor. 3...2...1. MEHET!-kiálltota, mire Nat neki állt támadni én pedig ki védtem, ez igy ment egy ideig. Aztán én támadtam és ő védet.

Már vagy fél oràja harcolhattunk de még semmelyikünk se nyert, nem lehet megmondani ki a jobb mind a ketten ugyanolyan erősek vagyunk, persze csak közelharcba mert ha használnám az errömet fél perc alatt nyernék, de eldöntöttem hogy nem fogom használni majd csak ha terepen harcolunk, ha egyáltalán majd mehetek. Kezdtünk el fáradni mármint én biztos, de ahogy hallotam ő is mert egyre jobban liheget.

-Na jó elég lesz-szolt Steve-egyezetek ki egy döntetlenbe, mert igy soha sem lesz vége.

-Felölem ha fellöled is Samantha.-mondta Nath de még nem állt le.

-Fellölem is, de örülnék neki Sam vagy Sami-nek hivnátok-mondtam,  nem a legjobb becenevek de a hydra megutáltata velem a Samantha nevet, mert ha valamit rosszul csináltam a teljes nevemen szolitotak, alapbol pedig én voltam a 42-es ügynök.

Elindultam inni, mert ugy éreztem hogy mindjárt megfuladak. De nem értem hogy miért mert a hydrál 10x ennyit kellet csinàlni, és akkor sosem éreztem ezt. Tapogatozva értem oda a viz automatához, probáltam elvenni egy poharat, de rosszul lenditettem a kezemet és leestek. Én éppen hajoltam volna le mikor ràm tört a köhögő görcs, na szuper. Probàltam megnyugodni és nem folyamatosan köhögni, de nem ment. Ezzel ellentétben elkezdtem szédülni, amitöl kicsit be pànikoltam, a hangokat egyre rosszabul hallom, mert hallom hogy beszélnek csak nem értem hogy. Egyszer csak elsöttétül minden, nem hallok hangokat nem érzem a fényt. Olyan érzésem van mint hogyha viz alatt lennék, aztàn egyszer csak ott àll elöttem egy sellő. És ez még nem is a legfurcsább, mert a legfurcsább az hogy láttok. Látom a sellöt, látom a tengeri vizivilágot?. Oké, kezdek meg ilyedni de  a környezet azt sugallja hogy nem lesz semmi baj, nem kell félned itt nem bànthat senki. Közelebb probálok menni a sellöhöz, furcsa érzés tölt el, lennézek a lábamra amit làttok azt nem tudom elhinni, mégis igazi de hogyan?. A lábam helyet uszony van, kék és ezüst szinben. A nyaklàncom pedig villàgit.

-Üdvözöllek birodalmunkban, felség.-Felség? Én??? Miröl beszél? És ki ő? Ilyen gondolatok töltöték be a fejemet az első mondat meghallatán. Ez már itt sokkolt de ami ezután következet az teljesen megváltoztatta az életemet.-Megtiszteltető hogy ellàtogatott hozzán. Aisha vagyok ennek a Birodalomnak a királynője és védelmezője! Te pedig Breatice Rose vagy, Thor lánya, asgard hercegnöje a tengerek, és a hullámok istenöje.

-Nem, ez valami tévedés. Az én nevem Samantha Besuto. Egy mutáns vagyok nem pedig egy isten.-jelentettem ki. Vagy mégis? Hisz sosem ismertem a szüleimet, és mi van ha az eröm màr születésem ota meg van? Ezt nem értem, muszáj lesz ennek utána jàrnom.

-Ez nem tévedés. Ha jol tudom sosem ismerte a szüleit, és nekem elhihetti Thor az apja. Az ereje pedig jol gondolta, születésétöl fogva meg van csak kellet neki egy kis "ösztönzés" hogy be induljon. 

-De honnan tudta hogy mit gondolok?- természetesen figyeltem rá hogy mit mondot de ennél leragadtam.

-Onnan hogy telepatikus képeségel rendelkezek, ami annyit tessz hogy tudok gondolatott olvasni.-erre elkezdet világitani a szeme, amitöl egy kicsit meg ilyedtem-Igen, van a gyogyulás és pont ezért miután felébredsz vissza nyered a láttásodat-aszem itt kaptam teljese sokott. Mert az elöbb az járt a felyembe hogy van-e másik képesége.

-Mikor fogok felébredni?-kérdeztem. Ugy éreztem idő kell hogy ezt fel tudjam dolgozni és válaszok.

-Ez csak is rajtad àll-ahogy ezt kimondta el is tünt mint ha nem is lett volna semmi én pedig elkezdtem szédülni. Mikor kinyitottam a szemem egy korhàzi àgyon találtam magam, ahogy meg éreztem a levegöt rám jött a köhögö roham. Erre egyszere 5-en rontottak be hozzàm, csak nem láttam öket mert majdnem megfulladtam. Ekkor vettem észre hogy ujra látok.

☆Nathasa Romanoff szemszöge☆

Az "pàrbajunk után" lefeküdtem a földre hogy kicsit kipihenhessem magam. Egyszer csak azt hallom hogy leesik valami, felnézek és látom hogy a müanyag poharak voltak azok, gondoltam segitek Saminek felvenni. Mire oda értem elkezdet nagyon erössen köhögni, ugy mintha meg akarna fulladni. Egyszer csak elkezd kéken villágitani.

-TONY, GYERE IDE GYORSAN-kiálltotam tonynak reméltem ő tud segiteni.

-Itt vagyok. Mi van?- és ekkor megpillantotta a lányz-segits örobáljunk levinni Brucehoz ott majd kitalálunk valamit.-ovatosan felemeltünk és levittünk. Mindenki követett minket. Teste nem világitott már kéken olyan volt mintha egy bura lenne körülötte amibe viz volt. Tonyék megvizsgálták de nem tudtak mit mondani azt mondták hogy várjunk. Majdnem mindenki kint ül a folyoson, igazábol csak 5en vagyunk, itt van Wanda, Steve,Clint, Thor és én. Tony és Bruce bent vannak nála. Olyan 5 perce ülhettünk kint mikor Tony szolt hogy felkelt, mi pedig egyszerre rontottunk be hozzá. Elégé megváltozott a barna hajában  kék csikok lettek. És a szeme is olyan más volt. És mikor sikerült abbahagynija a köhögést, felnézett ez volt az a pont amikor rájöttem mitöl olyan más...