A legnagyobb csoda [BEFEJEZET]

~6~ a zene

☆Nathasa Romanoff szemszöge☆

Elégé megváltozott a barna hajában kék csikok lettek. És a szeme is olyan más volt. És mikor sikerült abbahagynija a köhögést, felnézett ez volt az a pont amikor rájöttem mitöl olyan más...
A szeme ez volt a válasz. A szemét amit eddig egy fehér köd borított most irisz kéken ragyogott. Ő pedig csak ült az ágyon és mosolygott mintha semmi rossz nem lenne a világban. Körülnézettem ahogy láttam mindenki sokkoltan állt.
-Hogy vagy?-kérdezte végül Thor.  Valami történt vele, mert nem válaszolt rá az arcárol lehervadt a mosoly és csak bámult ki a fejéböl, mintha lefagyott volna. Megérintettem a válàt hátha az segit, de nem, a válla jég hideg volt és amint elengedtem olyan volt mintha énekelne de valami teljesen más nyelven, nem értettem mit mondot de egyszerüen gyönyörű hangja van. Mikor elérte az utolso szot az összes villany lekapcsolodott, és a vörös szobába találtam magamat és lepörgött elöttem az egész életem amit ott töltöttem. Amint eltünt ez a köd a gyengélkedő padloján találtam magam, elégé fájt a felyem és az összes eröm elszállt nem tudtam felkelni, csak feküdtem a földön és vàrtam a csodát?

☆Samantha Besuto/ Beatrice Rose Odinson szemszöge☆

Olyan furcsa volt újra látni. És a többieket teljesen màshogy képzeltem el. Mindenki nagyon csodàlkozhatot mert nem tudtak meg szolalni, a pár perces csöndet végül Thor vagyis az apàm? törte meg.

-Hogy vagy?- kérdezte, én nem tudtam egyböl vàlaszolni át kellet gondolnom mindent, de azt elhatároztam hogy a "látomàsomat" majd akor mondom el neki ha ketten leszünk. Épp válaszolni akkartam de meghallotam valamit. Egy dalt. Ennek a dalnak a egyrêszeről àlmondtam folyton. Olyan gyönyörű volt. Olyan volt mint ha mindig is tuttam volna és elkezdtem énekelni, a hangomon még én is meglepödtem. Nem akarok beképzeltnek tünni de gyönyörüen és tisztàn énelkeltem az egészet.

*A Zene:*

Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel.
A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!
Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó,
De egy ismerős hang, az megmarad, máris érzed, hogy védve vagy,
A dal egy biztos hely!A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.
Ha van elég szív, az sokat segít, már úgysem adjuk fel.
Köztünk minden ember más, különös és sokfajta szokás.
Ebben egyformák!Itt van, aki csak néz, és van aki beszél,
és van aki segít, hogyha kimerültél.
Mert mindenki erős, és életrevaló,
De van aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
Az, hogy mindenki másmilyen,
A zene is csak ettől igaz, s a dal csak így lesz szép!Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
és van, aki majd játszik, és sose nő fel.
De van aki majd ír, és lesz, aki zenél,
és van aki majd bátran és okosan él.
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
Az, hogy mindenki másmilyen,
A zene is csak ettől igaz, s a dal csak így lesz szép!Itt van, aki csak néz, és van aki beszél,
és van aki segít, hogyha kimerültél.
Mert mindenki erős, és életrevaló,
De van aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
Az, hogy mindenki másmilyen,
A zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép!
Így lesz szép...A zene az kell, mert nem adjuk fel,
Egy ritmus vagy jel,
Csak ne vesszünk most el, a zene az kell, mert körülölel,
Ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép!
Szép...

cime: Valahol europában: A zene az kell

*Zene vége*

Amint vége lett a dalnak màshol találtam magamat, nem tudom hol és ott állt velem szembe Thor és a màsik énnem? A màsik én éppen elmondta a làtomásàt Thornak, aki utàna elrohan. És ennyi egyszer csak kinyitotgam a szememet. Megint az ágyban feküdtem, a többiek meg a földön, lassan mindenki ébredezet. A szemükben szomoruságot, félelmet és zavartságott láttam. Féltem. És hogy mitöl? Attol hogy miattam feküdnek a földön és attol hogy ezutàn mi lesz. Egy valamibe biztos voltam mostantol semmi sem lesz ugyan olyan!

_____________________________________________________________________
Tudom kicsit rövid lett, de nincs ihlettem. Sietek a következő részel addig is szép napotok/estétek vagy amikor épp olvasátok