Ösztönök [Jakehoon]

Tizenharmadik fejezet

Sunghoon szemszög:

És még mindig nem indultunk vissza a kollégiumba. Apa ideges, amiért Jake tegnap óta haza se jött. Nem tudunk róla semmit. A telefonja kikapcsolva, illetve Kaiékhoz sem ment vissza. Legalábbis, a béta ezt mondja. Aztán meg kitudja. Az is lehet, hogy hazudik. A suliban úgyis sülve-főve együtt voltak, így biztos, hogy tud valamit. Miyoung mellettem toporog a kocsi mellett. Szegény a tegnapi incidens óta haza akar menni. Jake és apa elég rosszul fogadták, ez meg felidegesít. Miyoungnak nincs otthona, én pedig nem fogom magára hagyni. Jakeyt is megmentettük, akkor mást  miért ne lehetnek? Miyoung ugyan olyan gyámoltalan omega.

A lány elém lépve ölel át, s fúrja fejét mellkasomba. Mély lélegzetet vesz, így kissé jobban szabadjára engedem illatom. Még a Jakevel közös faházban kitárgyaltuk, hogy mennyire is imádja az aromámat. Elvittem oda, mert kíváncsi volt a falkában lévő kedvenc helyeimre. Mindössze pár órát töltöttünk ott, de az kellemesen telt. Forrócsokit csináltam magunknak, miközben ő  az ötödik születésnapjáról beszélt, amit a még akkor élő nagybátyjánál töltött. Vicces sztori egy unikornisnak beöltözött póniról, és a rajta lovagló nagybácsiról. Én sem voltam ám csendben. Meséltem, úgy mindenről. Jakeyről és közös pillanatainkról, valamint arról a napról, amikor apa hazahozta öt.

Tisztán él bennem az emlék. Hangos, keserves sírásra ébredtem. A nap már erőteljesen sütött, így reggel lehetett. Álmosan mentem ki a nappaliba, ahol szokatlan látvány fogadott. Apa a fotelban ült, ölében pedig Jake hullajtotta könnyeit. Apa próbált hatni rá, megpróbálkozott szavakkal megnyugtatni őt. Olyan mondatokat mondott, mint az "Örökké veled maradnak, a szívedben". Nem igazán tudtam miről van szó, de nem akartam sokáig hallgatni a zokogását. Így hát hozzájuk lépdeltem, majd megöleltem Jake remegő testét. Egy perc alatt megnyugodott, sírása pedig átment zokogásba. Ő maga pedig szép lassan elaludt. Megnyugtatta a közelségem, és akkor csak azt nem értettem, hogy anya miért néz ránk olyan mérgesen.

Mesélés közben Miyoung átült az ölembe velem szemben, majd összetapasztotta ajkainkat. Illatát áramoltatni kezdte a levegőben, mely nagyon is tetszett nekem. Órákig csókolóztunk ott csak mi ketten, egészen addig míg anya fel nem hívott, hogy apa mérges, és azonnal menjek haza. És most itt vagyunk. Már vasárnap van, a koliba is be kellett volna költöznünk, de apa hajthatatlan. Pedig én mondtam neki, hogy Jake biztos visszament a városba.
- Felhívtam a kolit, de Jake nem ment vissza. Nincs ott - magyarázza Jay, aki legalább annyira ideges, mint apa.
- Még hogy visszament - néz rám mérgesen apa, s látom rajta, hogy legszívesebben megint megütne.

Apám egyik segédje gyors léptekkel közeledik felénk, oldalán egy bétával. Apa is észreveszi ezt, így feléjük fordul.
- Uram, Ő látta a nevelt fiát! - mutatnak a bétára, aki határozottan bólint.
- Láttam, ahogy épp átmegy a Jung falkába -  közli egyből. - Utánakiáltottam, de rám se hederített.
- Ez mikor volt? - érdeklődik apa idegesen.
- Tegnap délután, uram! - érkezik a felelet. Apa felsóhajtva túr bele saját hajába, majd Jay apja felé fordul.
- Vidd vissza a gyerekeket a kollégiumba! Én megyek a Jung falkába - adja ki a parancsot, majd már el is indul.

Miyounggal hátra ülünk, ő viszont közelebb húzódik hozzám. Két keze közé fogja felé eső karomat, felsőtestével pedig nekem dől. Ad egy puszit arcomra. Cselekedetei melegséggel töltenek el. Kedvelem Miyoungot, de nem vagyok szerelmes. Egy ilyen érzés kialakulásához több idő kell, mint öt nap. Viszont jól esik a törődése, az, hogy szinte a párjaként viselkedik velem. Mégis, most nem tudok csakis Miyoungra gondolni. Jake átment a környék legrettegettebb falkájába, mindenféle engedély nélkül. Meg fogok őrülni, ha valami baja lesz.