Barabás lépések ritmusos hangjára ébredt.
Hajnali négy óra lett. Ezt mindketten tudták, mert Kolnay egy alkalommal félálomban megkérdezte.
– Jönnek? – tátogta Kolnay, és a gondolattól izzadni kezdett a tenyere.
– Jönnek – lehelte Barabás. Mély levegőt vett, de kifújni hosszú másodpercekig képtelen volt.
A villogó neonlámpa fényében a szemükben ülő rettegés megsokszorozódott.
A Pásztor testvérek be nem gombolt vörös inge palástként lebegett mögöttük. Itt ők uralkodtak. Tolvajok módjára vették el mindazt, amivel gyermekkori riválisaik egykor még rendelkeztek.
Boldogságot, ártatlanságot, méltóságot, álmokat...
Reményt.
– Bárcsak vége lenne már! – suttogta a két bakancsnak.
Barabás gyűlölte, hogy nem ölelheti magához.
Lemondó sóhajaik egybeforrtak a rideg rácsokon túl.
YOU ARE READING
Talán igaz se volt (PUF)
FanfictionÚjabb százszavas gyűjtemény a Pál utcai fiúkkal. Warning: alkalomadtán rombolom mindannyiunk kedvenc shipjeit. Sajnálom, de nem sajnálom. :D Rendszertelenül frissül.
