Talán igaz se volt (PUF)

Illúzió

Puha érintés a homlokán. Feri ajka.

Hosszú ujjak kócos tincsei között. Feri ujjai.

– Csele.

Rekedtes suttogás a fülében. Feri kilélegzett levegője cirógatta bőrét.

Nem akarta, hogy vége legyen. Legalább néhány másodperccel tartson tovább az illúzió!

– Hm? – Lassan nyitotta ki szemét, miközben felemelte fejét az izmos mellkasról.

– Ne aludj el, szépfiú. Ideje menned.

Mélyet szippantott Feri halványuló eukaliptusz-illatából, majd felkelt – még remegett a lába – és komótosan felöltözött.

– Élvezted? – Csele gyűlölte a Feri hangjából kicsendülő aggodalmat. – Sírtál közben.

Keserűen elmosolyodott.

– A pénzt a szokásos helyen hagyom.

Feri bólintott.

– Legközelebb?

– Nem lesz legközelebb – felelte Feri szemébe nézve, s becsukta a szobaajtót maga után.