Nyolc napig nem gondoltam arra, hogy meg kellene ölnöm magam.
A mai lett volna a kilencedik, de a sors – vagyis inkább a naptár – közbeszólt.
Nemecsek napra pontosan hat éve halott. Geréb napra pontosan négy éve ugrott a Duna habjaiba, ahová a lelkiismerete üldözte.
Rajtam a sor. Mégis mi értelme egy olyan világban léteznem, ahol ők nem lehetnek mellettem?
A gyógyszerekért nyúlok a fiók hátuljába.
Nincsenek itt. Bárhogy fötröm a fiók tartalmát, egyszerűen nincsenek itt. Miért nincsenek itt? Hol vannak?
Magamon kívül dobálok mindent a padlóra, mígnem egy kéz a vállamon megállít és a jól ismert test ölelésébe zár.
– Hazaértem, papuskám.
YOU ARE READING
Talán igaz se volt (PUF)
FanfictionÚjabb százszavas gyűjtemény a Pál utcai fiúkkal. Warning: alkalomadtán rombolom mindannyiunk kedvenc shipjeit. Sajnálom, de nem sajnálom. :D Rendszertelenül frissül.
