Viselkedj! (Larry Stylinson)

1.

/Louis szemszöge/

Ma van a nagy nap, ma megyek az X- factorba, nagyon izgulok. Vajon tovább jutok? Elég jó a hangom hozzá? Vagy elsőként esek ki? Fogalmam sincs. Beálltam a zuhany alá és egy nyugtató mégis alapos zuhanyzás után szárazra töröltem magam, beállítottam a hajam, hogy azért mégse a szokásos kócos legyen. Mikor azzal is kész voltam fogat mostam majd kiléptem a fürdőből. Szekrényem előtt állva nézegettem miket is vehetnék fel, valami nem túl hétköznapi de mégsem túl elegáns kéne. Választásom végül egy halvány kék ingre, egy fekete nyakkendőre és egy farmerra jutott. Összepakoltam magamnak egy táskába vizet, zsepit, a kártyáimat mivel igazolni tudom magam, a kulcsaimat és a telefonomat majd kilépve a bejárati ajtón. Nagyot szipantva a friss, hűvös levegőből zártam be az ajtót magam után. Beültem autómba, bekötöttem magam majd gyújtást adtam a járműre és el is indultam. Halk zenét kapcsoltam mivel próbáltam aggodalmam és félelmemet a föld alá söpörni mi kisebb-nagyobb sikerrel, de a végén sikerült. Mikor végre a nagy tömegtől sikerült leparkoljal egy utolsó mély lélegzetet vettem majd kinyitottam az ajtót és elindultam a bejárathoz, egy pillanatra sem álltam meg csak mentem amerre a kígyózó tömeg is. Szerencsémre gyorsan halladt a sor így hamar be tudtam jelentkezni, mikor kész voltam a kezembe nyomták a sorszámom ami a 155204, nem tudom miért, de úgy érzem szerencsét fog hozni ez a szám és ekkor még nem is tudtam mi lesz a válogató után. Még a színfalak mögött is rengeteg ember volt, barátok, családtagok mindenki jött szurkolni. Akik előttem voltak mindenkinek volt itt valakie csak egy fiúnak nem magam, zöld íriszek és göndör fürtökkel, bőven több mint 180 cm, gyönyörű hangja elvarázsolta a közönséget mi újongott és tapsolt is ennek a bongyori fiúnak, biztos, hogy elsőként fogják beválogatni. Elmékedésemből a show egyik emberre szólt, hogy én jövök így elhessegetve gondolataimat léptem fel a színpadra. Kisétáltam a közepére és vártam melyik zsűri szól hozzám elsőnek.

-Hogy hívnak?-kérdezte a nekem bal oldalt ülő nő, nem nagy ismerem egyik zsűrit se mivel azzal voltam elfoglalva, hogy fejleszem magam és eljöhessek ide.

-Louis Tomlinson vagyok, 21 éves vagyok és Doncasterből jöttem.-daráltam le az információkat.

-Miért ezt az évet választottad?-kérdezte a középen ülő, 50-es éveimben járó férfi.

-Idén elvesztettem egyetlen szülőmet, drága édesanyát ki mindig mondta, hogy gyönyörű hangom van amelyet nem lenne szabad eltitkolni a világ elől így az év többi részében képeztem magam anyukám emlékére, hogy büszke lehesen rám.-mondtam néhol meg-meg állva kisebb szünetekre.

-Részvétem Louis. Ha készen állsz kezdheted. Sok szerencsét.-mondta ismét a bal oldalon ülő nő. Jelleztem, hogy kezdhetik lejátszani a dalt mit kiválasztottam a meghallgatásra. Ahogy gyakoroltam szépen lassan ügyelve hangomra kezdtem el énekelni a számot, csak az én hangomat lehetett hallani az egész terembe most ez jó vagy rossz? Mikor dalom végére értem a közönség rögtön tapsolni kezdett valaki könnyekben ölelte meg mellette lévő ismerősét, valaki meg csak egy  elismerő pillantást küldött felém.

-Louis, anyukádnak igaza volt, gyönyörű hangod van amit nem szabad elpazarolni, egy ének tanárral eltöltött pár óra után majdnem egy híres énekeshez leszel hasonló.-bíztatott.

-Köszönöm.

-Szavazzunk.-szólt közben a középen ülő férfi.

-Igen.-mondta a bal oldali nő.

-Köszönöm.

-Igen.-mondta a jobb oldalon ülő fiatalabb férfi.

-Köszönöm.

-Egyértelműen igen.-adta meg magát az 50 év körüli férfi is.

-Köszönöm szépen.-mondtam nekik majd lementem a színpadról, kérestem egy üres sarkot hol összegömbölyödve adtam ki minden érzelmem mi ez az egész nap hordozott maga után. Ezért van nálam még mindig papír zsepi mert mióta anya meghalt minden nagyobb dolog után rá kell eszméljek, hogy nem lesz már itt vele, nem fog örülni a sikereimnek, illetve nem fog megjegyzéseket tenni rám mivel kifejezi, hogy neki bizony nem tetszik amit  csinálok. Egyszer csak egy barna göndör hajzuhatagott.