Viselkedj! (Larry Stylinson)

8.

Lassan nyomom le a kilincset és lépek be a helyiség. Harry a kádnál állt, engedte a vizet amikor kinyitottam az ajtót. A fürdőszobában mindenhol rózsaszirmok és gyertyák voltak. Értetlenül néztem Harryre aki csak egy kedves mosolyt küldött felém.

-Csatlakozol hozzám? Kérlek.-tette hozzá. Felém nyújtja a kezét amit egy sóhajtás kíséretében elfogadok. Harry szájára még nagyobb mosoly ült majd egy csókot adott a kezemre.

-Köszönöm.-mondta és elkezdett vetkőztetni. Végig a szememet pásztázva bontott ki minden ruha darabomból. Amint én már semmi ruha nélkül álltam előtte, karjaiba fogott majd beemelt a kellemesen meleg vízbe, különösen vigyázva a bekötött lábamra, amit egy nagyon puha párnára helyezett, ami a fürdőkád szélén foglalt helyet. Mire visszanéztem Harryre már meztelenül állt előttem, arcom azonnal pirosba borul a látványtól, szemeimet lesütöm és már csak azt veszem észre, hogy Harry mellkasára húz. Engedve Harrynek, nekidőltem a mellkasának és hagytam, hogy lefürdessen. Amikor délebb vándoroltak a kezei, hogy ott is megfürdessen, egyre gyorsabban kezdem venni a levegőt amit minden bizonnyal ő is észrevett mivel kezei combomon folytatták a mosdatást. Már csak egy bizonyos rész maradt ki amit még nem tisztított meg.

-Megengeded?-suttogja lágy, figyelmes hangon. Egy bólintással adom tudtára válaszom majd összeszorított szemekkel várom az érintésre.

*fürdés után, az ágyban*

-Miért vagy most ilyen?...kedves.-teszem fel a már egy ideje bennem kavargó kérdést. Harry éppen a kötést cserélte ki a lábamon amikor feltettem a kérdésem. Harry azonnal lefagyott. 

-Ezt hogy érted?-kérdez vissza, egy percig sem néz a szemembe. Csend telepedik körénk. Egy sóhajtás kíséretében töröm meg a csendet.

-Miért csinálod mindezt? Miért kéred az engedélyem, amikor eddig ez nem érdekelt? Miért próbálsz a kedvemben járni? Miért Harry? Miért? Eddig le se szartad az érzéseimet? Most meg vissza hozol a házamba, rózsaszirmos fürdő vizet csinálsz, vacsorát. Harry mi ez az egész?-hangom cseppet sem volt nyugodt. Harry szeméből egy könnycsepp gördül le majd mérges szemekkel néz rám.

-Megmondtam, hogy nem Harry vagyok.-mondta dühét visszafolytó hangon majd kiviharzott. Egyedül maradtam a szobába tele kérdésekkel.

/Niall szemszöge/

Éppen a konyhában voltam mikor hallom, hogy a telefonom csörög a szobámból. Lerakom a rongyot a pultra majd elindulok érte. A kijelzőn Harry neve áll. Mit akarhat ilyen későn? A zöld ikont elhúzva, teszem a készüléket a fülemhez.

-Menj át Louishoz.-mondta a parancsoló és egyben dühös hangján.

-Mit csináltál már megint?-kérdezem tőle ideges és megvető hangon. Harry beleröhög a telefonban. 

-Hogy én? Én mit csináltam? Épp ez a lényeg. Semmit. Ha nem kérdezem meg mit akar az a baj, ha igen akkor az. Ha kedves vagyok az a baj, ha önmagam vagyok az a baj. Semmi se jó neki. Hát tudod mit? Így járt. Nem lesz több kedves Harry, nem lesz több nem akarom, hagyjál békén, engedj el. Nem. Majd megtanulja ki az úr a háznál.-majd azzal rám csapta a telefont. Felvettem az egyik kocsi kulcsot és már rohantam is Louishoz. Imádkozom istenhez, hogy egyben legyen még mire odaérek és ne szökjön el. Akkor Harry már nem lehet megállítani. Minden közlekedési szabályt megszegve, nyomom a gázt. A másfél órás utat a felére csökkentve, szinte betöröm az ajtót mikor odaérek. 

-LOUIS.-ordítom.

/Louis szemszöge/

-LOUIS.-hallom lentről valaki hangját. Kiszállok az ágyból és ismét hallom a nevem. Ez Niall, de mit keres ő itt. Kinyitom a szoba ajtót majd a lépcsőhöz fordulva lemegyek rajta. A nappaliba találom meg Niallt.