Viselkedj! (Larry Stylinson)

6.

Amint megengedte, hogy végre kimenjek élvezni a természetet, a lágy szellőt, a gyenge napsütést, szívem hatalmasat dobbant. Rögtön kapkodtam magamra a ruhákat, nem törődve azzal, hogy Harry mögöttem van és mindent végig néz. Mikor hátra néztem csak egy kaján mosoly virított az arcán.

Amint felkapkodtam magamra minden ruhát, már rohantam is kifelé, de Harry a kezem után kapott.

-Egyedül sehova, Aranyom.-mosolygott. Megfogta a kezem és így sétáltunk le a lépcsőn, inkább rohantunk. Bár apuci megpróbált lelasítani minket amiből szinte minden alkalommal valamelyikünk a földön kötött volna ki, de a vámpír sebesség miatt ilyen szerencsére nem történt. A nappaliba megálltam mivel nem tudtam merre kell menni. Innen Harry vette át az irányítást. Kézen fogva mentünk ki a kertbe. Hatalmas volt, nem, nem családi házhoz való volt a mérete. Vagy három ház is elférhetett volna. Van medence, van grill, minden van ezen a hatalmas udvaron. A kerítés vagy 2 és fél méteres volt, ha nem magasabb, tehát itt biztos nem fogok tudni megszökni. A medencétől alig 20 méterre van egy pad amire pont rásüt a nap, elengedve Apuci kezét, gyors lépésekben indultam a padhoz. Mikor megfordultam, hogy leüljek Harry még velem szembe volt de mire leültem már az ölében voltam. Próbáltam felállni és mellé ülni, de nem engedte, szorosan fogta a csípőm.

-Hová menekülsz Babyboy?-kérdezte enyhén dühös, mégis perverz hangon.

-S-sehova.-kezdtem el a földet pásztázni. Harry egyik kezével gyengén elkezdte cirógatni az oldalam. Nem hazudok jól esett, de aztán ráhajolt a nyakamra amitől szívem sokkal gyorsabban kezdett el verni. Amint észre vette, hogy a pánik megint kezd eluralkodni rajtam, Harry a vállára döntötte a fejem majd a fülem mögé simított egy tincset.

-Lélegezz Bogaram.-simogatott tovább. Bogaram? Ez új, de jobb mint a Babyboy. Érintésére figyelve, légzésem rendeződött és újra önmagam voltam.

-Na jobb már?-simogatta most az arcom.

-I-igen.-mosolyogva néztem rá mire ő is elmosolyodott.

Körülbelül még háromnegyed órán keresztül napoztam, Harry ölében. Nem beszéltünk sokat, kellemes csend volt amit egyáltalán nem bántam. Majdnem elaludtam Harry vállán mikor a hasam egy hatalmasat kordult. Apuci halk kuncogással vett fel és indult el velem vissza a házba a konyha felé, ott letett az egyik székre majd a hűtőhöz lépett. Kivette a már elkészített sajtos makarónit, kiszedte egy tányérba majd a mikróba tette melegedni. Amíg várta, hogy az ebédem kellően elég meleg legyen, végig a szememet pásztázta érzelem mentes arccal, nagyon zavarba ejtő volt, majd végre megszólalt a mikró idegesítő sípoló hangja. Kivette a tányért, majd elém tette, azonban evőeszközt nem kaptam hozzá. Kérdőn néztem a zöld szemekbe amik huncutságot sugároztak vissza rám. Harry visszafordul a konyha pult felé majd az egyik fiókot kihúzva elővett egy villát. Már nyúltam volna, hogy elvegyem a kezéből, de ő nem ezt tervezte. Visszarakta magam mellé a kezeimet majd a tésztához nyúlt, tett a villára egy kisebb adagot majd a szám felé vezette. Nem értem miért kell ilyeneket csinálnia, olyan jó volt vele odakint, miért kell elrontania a kedvem? Fintorogva néztem a felém közeledő villát, majd amint a számhoz ért elfordultam. Harry megpróbálta párszor gyengéden visszafordítani felé a fejem, de nem hagytam neki. Engem nem fog megetetni senki. És ekkor láttam már a végzetem, Harry szemei elsötétültek.

-Most fejezd be mert kifeszítem a szád, és hidd el, neked lesz rosszabb. Szóval vagy engedelmeskedsz vagy nagyon rosszul fogsz járni.-emelte meg a hangját. Még jó, hogy etető székbe nem szeretne tenni. Bármennyire is tiltakoztam ellene még is inkább engedtem neki, minthogy fájdalmat okozzon. A falatok lassan fogytak egymás után, ami még jobban felhúzta Harryt.