7.

82 6 1
                                    

-Hééé, Lou kicsim ébredj.-rázogattam mire kipatantak a szemei.

-Nyugi, Lou minden rendben.-próbáltam nyugtatni majd lehúztam róla a takarót, hogy megnézzem a sebeket. Felnyíltak. Bassza meg.

-NIALL.-ordítottam el magam. Gondolom alszik így lassabban fog ideérni. Levettem a kötéseket majd a fürdőbe rohantam vízért és törölközőért. Mikor visszamentem már Niall is ott volt. 

-Miben tudok segíteni?-kérdezte rögtön.

-Lemosnád a vért róla? Én addig hozzok új kötszert.-mondtam. Niall csak bólintott egyet és hozzá is látott a feladatnak. Gyorsan lefutottam a konyhába majd a fiókból elővettem a kötszer és már sprinteltem is vissza Niallhöz. Mikor visszaértem a Kicsikém már vérmentes volt. Átadtam Niallnek, hogy kösse be én addig láz és fájdalom csillapítót adtam neki.

-Apuciii.-sutogta alig halhatóan

-Semmi baj Picúr, Apuci mindent rendbe hoz.

-Fáááj.-gyültek könnyek a gyönyörű kék íriszekbe.

-Tudom Kicsim, mindjárt hat a fájdalom csillapító és utána már mehetsz is vissza alukálni.-mondtam neki lágy, nyugodt hangon. Letöröltem a könnyeit majd adtam egy puszit a homlokkára és visszatakartam. A láza már kezdett csökkeni így a fájdalom csillapító is gondolom hatni kezdett. Összeszedtem az ágyról a véres törölközőket és kötszert majd a fürdőbe mentem. A kötszereket kidobtam majd egy lavorban vizet engedtem, hogy beáztassam a törcsiket. Amint ezekkel megvoltam visszamentem Louhoz aki már az igazak álmát aludta, bebújtam mellé majd magamhoz húztam és én is visszaaludtam.

Reggel egy rajtam heverésző kócos kis buksira keltem. Rögtön elmosolyodtam a látványra, óvatosan, vigyázva nehogy felébredjen kimentem a szobából. A konyhában már Niall szorgoskodott a reggelivel, én a hűtőhöz sétáltam egy tasak vérért. A vért kiöntöttem egy pohárba majd szürcsölni kezdtem. 

-Hogy lesz a mai nap, Főnök?-kérdezte Niall majd egy nagyot kortyolt a kávéjába.

-Meg kell majd csinálni az ablakot amit Louis kitört. Plusz még rácsokat is kell tenni az ablakokra mielőtt újra megpróbálná a szökést.-mondtam.

-Én elmegyek ablakot és vasat venni, te addig vigyázz rá. Ha netán felkel, amit kétlek, vigyél neki enni és igyon sokat, a szobából nem jöhet ki.-mondtam mire Niall csak bólintott egyet.

-Rendben. Még valami?-kérdezte.

-Igen kérlek nézd meg a sebét és a lázát. Ha úgy gondolod kicserélheted a kötést és adhatsz láz csillapítót is.-Niall bólintott mire elindultam a szobánkba a mai napi ruhámért. Egy fehér alapon virágokkal borított Gucci öltönyre esett a választásom. Odasétáltam a Picimhez és egy homlokpuszi kiséretében, odasúgtam neki, hogy viselkedjen, nehogy panaszt halljak róla majd kimentem a szobából, hogy pihenni tudjon. Elköszöntem Nialltől majd a garázs felé vettem az irányt. Beleültem az autómba és rögtön útnak is eredtem. Fél óra kocsikázás után már az ablak a kocsiban volt, azaz ablakok, vettem még kettőt pluszba hátha kelleni fog. Most a rácsnak való alapanyagokat nézem. 20 perc nézelődés után kiválasztottam melyikre lesz szükségem és minden ablakhoz vettem amelyikekhez Louis hozzáférhet. Miután megvettem mindent elmentem Lou házához körbe nézni. Ugyan még nem adta el a házát ezért néha meg kell nézni nem-e törtek be és vittek el valamit. A kulcsai mindig nálam vannak, hátha megszökne és visszajönne ide. Szerencsére minden rendben volt így visszazártam mindent majd indultam is haza. Az úton megálltam ebédért majd indultam is tovább. Nem volt nagy forgalom így viszonylag hamar haza értem. Mikor letettem az ebédet az asztalra Niall akkor jött le az emeletről, valószínűleg Louistól.

Viselkedj! (Larry Stylinson)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora