Férjek és szeretők II Max Verstappen

1.

-Bevágunk a partyba.- csapta ki maga előtt az ajtót Olivia.

-És megnézzük a férfiállományt.- nézett körbe Lilah is.

-És iszunk.- léptem közéjük. A klubba lépve minden szem ránk szegeződött amin nem is lepődtem meg, hiszen szerettünk a középpontban lenni.

-Milyen helyes hozzáállás.- indultak meg mind a ketten azonban én egy kicsit még álltam. Oldalra pillantottam ahonnan 5 férfi szempár figyelt. Az arcukat nem láttam, hiszen a klub félhomályában csak az alakok rajzolódtak ki.

-Fallon gyere már.- kiabálta Lilah.

-Már kikértük az első kört.- hallottam Liv hangos nevetését amit még a dübörgő zene sem tudott elnyomni. Önelégült mosoly terült el az arcomon, elfordultam a fiúktól és a barátnőim mellé siettem akik azonnal a kezembe is nyomtak egy feles poharat. Sosem kellett félteni egyikünket sem az alkoholtól.

-Annyira jó újra élni.- táncikált Lilah mellettem, amíg én a bárpult egyik székén helyeztem magam kényelembe.

-Táncoljunk.- pattant fel Liv is és a kezeinket megragadva húzott minket a táncparkett felé ami tömve volt.

-Ne már!- rángattam a kezem nevetve.- Nekem nincs kedvem.

-Ne nyavalyogj már.- nevetett Liv továbbra sem eresztve.

-Érezd már jól magad.- könnyű azt mondani...

Beadva a derekam nekiálltam táncolni, majd mikor belemerültek a saját kis világukba szépen lassan el is vesztem a tömegben és kiszöktem vissza a pulthoz.

-Egy Margaritát szeretnék.- vágódtam le egy másik székre.

-Én meg egy whiskyt.- dobta oda a pénzt egy magas srác.- Én fizetem.

-Ki tudom fizetni magamnak is.- forgattam meg a szemem és elmosolyodtam.

-És nem lehet meghívni?- fordult felém féloldalasan és ő is elmosolyodott miközben a pultos elénk tolta a két italt.

-Talán olyan nőnek tűnök?- fordultam én is féloldalasan felé és belekortyoltam az italomba.

-Nem! Épp ez benne a kihívás.- tett hasonlóan mint én.

-Szóval Max Verstappen nem riad vissza egy kis küzdelemtől?- vontam kérdőre.

-Szóval ismersz.- bólintott jelezve, hogy érti.

-Nehéz lenne nem ismerni ha minden hétvégén az általam tervezett autóban ülsz.- vágtam rá.

-Értesz az autókhoz?- lepődött meg.

-Nem egészen.- nevettem el magam és a poharamra pillantottam, majd vissza.- A dizájn, a színek és a minta ahogy rajta van. Az én ötletem volt.

-És be sem mutattak nekem.- könyökölt a pultra.

-Sosem voltam ott.- ráztam a fejem.- Megkaptam a kocsi alaprajzát és a gépemen elkészítettem a terveket.

-Pedig egyszer elkísérhetnél.- kacsintott rám, én pedig csak elnevettem magam.

-Benne vagyok. Érdekel a sport.- bólintottam az ő arcán pedig teljesen látszott a meglepettség.

-Mondjuk a hétvégén.- dobta vissza a labdát.

-Örömmel.- csaptam le ezzel pedig a beszélgetés véget ért. Vagyis a részemről.

-Be sem mutatkoztál még.- nevette el magát, de nem úgy mint aki kinevet.

-Ó. Ne haragudj. Fallon Cox.- nyújtottam a kezem.

-Igazán örülök.- rázta meg a kezem és intett a pultosnak, hogy újabb italokat rendeljen.

Hajnali kettőkor már kicsit dülöngélve támasztottam a pultot, mellettem a Red Bull ifjú pilótájával aki hozzám hasonlóan kellően sok alkoholt elfogyasztott már.

-Egyébként fogalmam sincs hol vannak a barátnőim.- nézelődtem, de a tömeg még mindig akkora volt, hogy esélyem nem volt meglátni őket.

-Akkor talán nálam alhatnál.- kacsintott rám Max.

-Ne haragudj de én nem olyan vagyok.- nevettem el magam.- Csak ha a feleséged leszek alszok veled.

-Akkor gyere hozzám.- tárta szét a karját.

-Be vagy rúgva Verstappen.- csaptam a vállára.

-Szívesen ébrednék melletted minden reggel.- nézett mélyen a szemembe, és a mondat hatására megbicsaklott a bokám, de Max elkapott.

-Gyerünk.- ragadtam meg a kezét.

***

Egy kisebb hányinger kíséretében ébredtem fel, majd fordultam a másik oldalamra.

-Úristen.- húzódtam azonnal hátrébb és hatalmas puffanással zuhantam a földre.

-Jól vagy?- érkezett egy álmos férfi hang az ágyról, de ugyanúgy feküdt ahogy eddig.

-Mondd, hogy mi nem.- sóhajtottam nagyot visszadőlve a padlóra.

-Dehogynem.- kuncogott. Kicsit félve, de felültem és óvatosan próbáltam kideríteni ki fekszik az ágyban.

-Max.- sóhajtottam nagyot.

-Igen?- fordult felém.

-Csak realizáltam, hogy te vagy az.- tartottam szorosan magam elé a takarót.

-Ki más lenne.- dörgölte még mindig a szemét.

-El kell menned.- kaptam fel az ingjét a padlóról és hozzávágtam.

-Tessék?- könyökölt fel.

-Nem szabadott volna.- ráztam a fejem, majd mikor egy újabb ruhadarabért nyúltam megfagyott az ereimben a vér és megdermedtem.

-Minden oké?- ült fel Max és engem figyelt.

-Mondd, hogy mi nem.- telt meg könnyekkel a szemem.

-Már mondtam, hogy de. Lefeküdtünk Fallon. Na és?- dőlt vissza.

-Nem Max.- fordultam idegesen felé és felmutattam a gyűrűs ujjamat.

-Hogy mi?- emelte azonnal maga elé a kezeit és keresni kezdte a gyűrűt, majd ijedten ő is felém fordította a kezét.- De igen!

-Ó istenem!- rogytam le az ágyra. -Beszélnem kell a lányokkal.

Figyelmen kívül hagytam, hogy Max a szobában van és gyorsan magamra kaptam egy ruhát, majd sietve kirohantam a nappaliba.

-Lilah!- ordítottam.- Olivia.

-Maradj már.- csapkodta valaki a kanapét, így oda siettem.

-Oké. Te jó ég.- ráztam a fejem.- Öltözz fel.

Lilah feküdt, mellette pedig a szexi szőke, szintén pilóta pasi. Pierre Gasly.

-Mi van?- ásított nagyot a saját szóbájából kilépő Olivia.

-Ti hogy engedhettétek meg, hogy férjhez menjek?- mutattam fel az ujjamat, hasonlóan ahogy Maxnek pár perce.

-Atya isten.- pillantott rám Olivia tágra nyílt szemekkel.

-Azt hittem álmodtam.- mosolygott Lilah és láttam, hogy még mindig kissé kótyagos.

-Helyre kell hoznom.- kaptam elő a telefonom és azonnal keresni kezdtem valami kép, vagy bármi után ami segíthet.

-Egy kápolna volt.- szólalt meg Liv.

-Hol!?