Férjek és szeretők II Max Verstappen

12.

A sok köhögés és tüsszögő rohamaim, mint utólag kiderült a koronavírusnak volt betudható. Bár Max is csinált tesztet, de neki negatívat mutatott.

Ennek köszönhetően nem lehettem ott Lando első pole pozíciójánál, és jó indok volt arra, hogy három nagydíjat is kihagyhassak, még ha hazudva is. Helyette három hetet Koszovóba töltöttem távol Maxtől és az igazságtól. Túl tökéletes volt.

-Remek!- ugrándoztam a magasba ugrálva, a kivetítőt figyelve ahol Max az első helyen végzett, és éppen a kocsiján ülve emelkedik ki. Mögötte Checo pedig a harmadik helyen.
Mennyire boldogok voltunk abban a pillanatban te jó ég. Ha tudtuk volna.

Max és én Monza óta hivatalosan is egy titkos párt alkottunk. Megbeszéltük, hogyha végre sikerül lezárni a válást, akkor felveszem a nevét és hivatalossá tesszük a kapcsolatunkat.
A válás is elég jól haladt, Liam lassan, de biztosan kezdte beadni a derekát. Elismerte a Saraval való közös gyereküket és már a végleges tárgyalás időpontjában is megegyeztünk.

-Ma este ünnepelünk!- karolt át Christian boldogan, én pedig egy hozzá hasonló hatalmas mosollyal bólogattam. Egészen két órával későbbig, mikor megcsörrent a telefonom.

-Nocsak nocsak.- szólt bele Liam, a régi önmagához méltóan. Valamit tervelt.

-Most nem érek rá Liam.- táncikáltam egy halkabb helyre.

-Pedig szerintem de.- mondta ellent nem tűrő hangon.

-Mit akarsz?- forgattam meg a szemem.

-Nem hallottad még a híreket?- nevetett fel. Gúnyos nevetés volt.

-Mire gondolsz?- értetlenkedtem, mire megrezzent a telefonom én pedig azonnal láttam, hogy Liam küldött egy cikket, amit meg sem kellett nyitnom, hiszen a link már elárulta, hogy rólam és Maxről szól.

-Jól látod kicsi szívem.- bólogatott.- Az ott a cikk ami igazolja, hogy te hozzámentél az ifjú kis pilótához.

-Ez kamu.- próbáltam menteni a menthetetlent, de a cikk tele volt képekkel. Előkerültek képek aznapról mikor összeházasodtunk, képek a paddockból, a titkos csókokról. Biztos voltam benne, hogy az egész a Mercedes műve. Lassan vége a világbajnokságnak és Max igen csak esélyes a cím elnyerésére.

Szó nélkül nyomtam ki a telefont és siettem a női mosdóba. Nem akartam elrontani senki estéjét, szóval jobbnak láttam nem beszélni senkivel és elbújni a wc-ben.

-Fallon?- hallottam meg egy vékony női hangot, mikor már egy órája egy fülkében bujkáltam, a térdemre hajolva zokogva.

-Gyere elő Kicsim.- szólalt meg egy idősebb női hang is. Geri. Christian felesége volt az.

-Max aggódik érted.- szólalt meg újra az első női hang, akit az agyam lassan összerakott és rájöttem, hogy Checo felesége az.- Illetve mindenki. Senki nem tud rólad semmit.

-Gyere ki.- lépett az ajtó elé Geri. Tudták, hogy itt vagyok ezért nem mentek el. Csak nem akartak erőszakosan kirángatni.

-Oké. Itt is beszélhetünk.- helyezkedett el Carola és várt.

-Minden kiderült.- ráztam a fejem.

-Veled és Maxel kapcsolatban?- érdeklődőt tovább Carola.

-Nem kell aggódnod. Christian gondoskodik mindenről.- mosolygott Geri is.

-Arról, hogy ne veszítsem el a cégem és a Red Bullt?- emeltem fel a hangom.- Arról, hogy Max maradhasson a Red Bullnál? Vagy arról, hogy innentől kezdve bárki is együtt akarjon működni velem?

-Azt hiszem még sem tudunk mindenről.- suttogta Geri Carolának. Majd egyikük távozott, mi pedig csendben ültünk egészen addig amíg ki nem csapódott az ajtó.

-Fallon gyere ki.- jelentette Christian.

-Nem!- válaszoltam.

-Három nap múlva tárgyalás. Addig mindent át kell beszélnünk.- dörömbölt az ajtón.

-Christian nyugodj le.- csitította Geri a férjét, aki csak sóhajtott egy nagyot és kicsit nyugodtabb hangon folytatta.- Megkértem Maxet, hogy utazzon haza Monacóba. Ne lássanak titeket együtt.

-A legjobb az lesz, ha én is haza utazom.- nyitottam ki az ajtót és mindenkit magam mögött hagyva siettem ki az ajtón. Olyan gyorsan távoztam Mexikóból, hogy szinte észre sem vettem, hogy nem is Ausztriába, hanem Koszovóba vettem meg a repjegyem. Tudtam, hogy most mindent rendbe kell hoznom és ehhez ott kell kezdenem, hogy aztán haza mehessek és az apámmal és a nagyapámmal is beszélhessek.

-Senki nem bánthatja a kisunokámat.- háborodott fel a papa is, aki percek alatt fagyasztotta be a Liam cégébe befolyó összeget. Ezzel egy időben Liam több száz céget fordított ellenem, hogy ne dolgozzanak velem. Ezzel a harc már sokkal inkább nemzetközivé változott.

-Jól van Kicsim. Itt írd alá.- mutatott apa a frissen nyomtatott papírra.

-Annyira sajnálom.- törölgettem a szemem.

-Miért nem mondtad el előbb?- simította meg a hajamat apukám. Ugyanúgy ahogyan régen.

-Azt hittem el tudom rendezni.- válaszoltam a hajamba túrva.

-Egy család vagyunk kicsikém.

- Tudom.-  bólintottam, miközben a kanapén alvó lányra mosolyogtam.

-Örülök, hogy itt van.- mosolygott apa, nekem pedig mindennél jobban esett, hiszen rettegtem tőle, hogy majd felháborodik miért hoztam ide.

-Ez is Liam hibája.- ráztam meg a fejem.

-Még itt kellene aláírni.- tolt elém egy papírt a család ügyvédje. Gyorsan aláfirkantottam és egy kis nyugalmat éreztem. A nagyapám és az apám elintézték, hogy a következő két hétben semmi közöm ne legyen a Red Bullhoz, így már csak a saját cégem miatt kellett aggódnom.

-Beszéltetek már?- érdeklődött a papa. Kedvelték Maxet, és legnagyobb meglepetésemre érdekelte is őket mi van vele.

-Nem. Azt hiszem most talán ez is a legjobb.- sóhajtottam nagyot, pedig hazudtam. Hívtam. Legalább kétezerszer, de a telefonja egy idő után ki volt kapcsolva. Összetört, hogy nem hajlandó beszélni velem, holott tudta, hogy mi lehet a következménye ha kitudódik a köztünk lévő kapcsolat. Az pedig méginkább fájt, hogy sosem küzdöttem senkiért, most pedig, hogy végre valaki sokat jelentett nekem, egyszerűen tudomást sem vett rólam.