Férjek és szeretők II Max Verstappen

14.

Apa, nagyapa, Nancy, a nő aki vele volt, Liam és én egy kisebb szobát kaptunk ahol mindent megbeszélhettünk.

-Hogy? A fene?- járkáltam fel- alá, hiszen ahogy észrevettem, rajtam kívül mindenki tudta mi a sztori.

-Kicsim. Nyugodj meg!- próbált nyugtatni a papa.

-Nyugodjak? De hiszen 24 évig átverésben éltem. Elmagyarázná valaki?- háborodtam fel.

-Nancy az anyád.- bökte ki apám maga elé bámulva. - A sztori igaz, hogy felbéreltük, hogy szüljön meg, de aztán nem tudott elszakadni tőled.

-Miattad nem nőhetett fel anya mellett.- tenyerelt az asztalra a dadusom, de apám továbbra is nyugodt maradt.

-Nancy megszült téged és a szerződés szerint nem foglalkozhatott volna veled ezek után, de ő akart. Majd elhitette, hogy megbízhatunk benne.- folytatta az apám.- Egy nap viszont észrevettük, hogy mindez csak azért van mert én nem akartam vele lenni. Nem foglalkozott veled, csak ha mi is körülötte voltunk, tőle meg is halhattál volna. Szülés utáni depresszióban szenvedett, mikor végleg eltávolítottuk melletted.

-Tessék?- borultam ki.

-Leila a lányom.- bökte ki az ismeretlen nőre mutatva.

-A feleségem.- bólintott Liam is.

-A húgod.- adta meg a végső löketet a Nancy.

-Hazudsz.- emelte fel a hangját apa is.

-Fogadd el! Leila is a te lányod.- ordított Nancy is.

-Az isten szerelmére!- csapott az asztalra apa.- Az nem lehetséges. Hát nem érted?

-Hogy mi?- lepődött meg Nancy.

-Fallon születése után elköttettem magam.- válaszolta, ezzel pedig bizonyossá tette, hogy Leila nem lehet a lánya.

-A terv az volt, hogy Liam elveszi a céget, hogy azt tönkretehessük. De időközben megkedvelt.- magyarázta Nancy és láttam a gyűlöletet a szemében.- Azt hitte majd visszatáncolsz hozzá. Aztán mikor megtudta a te kis ügyedet ezzel a pilóta gyerekkel. Újra bosszút akart, ami egészen az elmúlt egy órán ezelőttig tökéletesen is működött.

-Liam miattad hagyott el!- szólalt meg Leila is időközben.

-Tessék. A tiéd lehet.- vágtam vissza.

-Nem beszélhetsz így a húgoddal!- háborodott fel Nancy ismét.

-A családom az apámból, a nagyapámból és belőlem áll.- nyitottam ki az ajtót.

-A neved Fallon Mateschitz és a lányom vagy!- háborodott fel Leila és Nancy is.

-Tévedsz. A nevem Fallon Verstappen és semmi közöm egyikőtökhöz sem.- léptem ki és bevágtam magam mögött az ajtót. A kijárat felé igyekeztem ami pár lépésre volt az ajtótól és ahogy kiléptem rajta a tömegben hirtelen neki is mentem valakinek. Felnéztem rá és amint tudatosult bennem, hogy Max az, a kezem közé szorítva az arcát megcsókoltam, miközben ő szorosan tartott a derekamnál fogva.
Több száz fényképező, kamera és a hozzájuk tartózó riporterek vettek körbe minket, de most őszintén boldognak éreztem magamat. Ahogy végre ott felvállalhattuk ami kettőnk között hónapokig titok volt.

-Fallon Verstappen?- mosolyodott el én pedig teljesen zavarba jöttem. Pontosan tudtam, hogy az előbbi megjegyzésemről beszél, amit nem is tudtam, hogy hall. Vajon végig ott állhatott?

-Tetszik?- karoltam át a nyakát, ő pedig a homlokát az enyémnek döntötte ezzel jelezve, hogy de még mennyire.

-Oké gerlepár indulnunk kell!- jelent meg Christian a tömegben.

Nehezen, de átverekedtük magunkat a tömegen és az út szélén álló Honda felé indultunk.

-Nem mehetek veled.- szólaltam meg a kocsiba.

-Tessék?- lepődött meg és láttam a szemében az értetlenkedést.

-Ma nem. Vasárnap ott leszek, de addig el kell intéznem néhány dolgot.- sóhajtottam nagyot, mire csak nagyot bólintott.

-Akkor haza?- kérdezte, mire csak nagyot bólintottam.

-Miért nem vetted fel nekem a telefont?- törtem meg a csendet, de először csak hallgatott. Már három lámpánál is megálltunk, mikor végre rám nézett.

-Christian azt mondta nem akarsz velem beszélni.- válaszolta.

-Akkor most mondj valami olyat amit el is hiszek.- ráztam meg a fejem és újabb hallgatásba kezdett.- Nézd Max. Ha tényleg folytatni akarjuk akkor muszáj lesz tiszta lappal kezdenünk.

-Igazad van.- bólintott.- Miért nem tudsz ma velem jönni?

-Vasárnap elmondom.- bólintottam.

-Akkor vasárnap én is elmondom.- bólintott.

-Nem fair.- ráztam a fejem.

-Valamit valamiért.- rántotta meg a vállát. Feszültek voltunk mind a ketten és ez szinte a levegőben is tapintható volt. Tudta, hogy valamit már jó ideje titkolok, hogy időnként csak úgy leléptem Koszovóba és sose mondtam el miért is mentem oda. Én pedig feszült voltam, mert nem mondta el miért nem állt szóba velem napokig. És mert be kell neki vallanom, hogy mit rejtegetek hónapok óta előle.

-Akkor vasárnap ott találkozunk.- bólintottam ezúttal én, majd Max megállt az épület előtt ahol a lakásom volt.

-És mindent megbeszélünk.- mosolygott rám bíztatóan, hogy ezzel megnyugtasson nem áll szándékában elhagyni. De ha tudná akkor lehet mást mondana.

-Ott fogok szurkolni neked.- szorítottam meg a kezét. Közelebb hajolt, hogy egy puszit adhasson az arcomra, majd a homlokát az arcomnak döntötte.

-Szeretlek!- suttogta az én szívem pedig össze- vissza kalapált.

-Én is téged.- válaszoltam és végre kiszálltam, hogy elintézhessem ami még rám várt aznap.

Az ügyvédem a későbbiekben beszámolt róla, hogy Liam-et a jövő hónapban kiutasítják az országból, annak ellenére is, hogy Leila jogilag a felesége. A húgom, vagy akárhogy is mondjam, elválik tőle. Kanadában pedig várja egy szép cella.
Mint kiderült a cége már hónapok óta a csőd szélén állt, csak mindenkinek ígért fűt- fát, amiért néhányan tovább támogatták. Most viszont vége. A vállalat összeomlott.
A nagyapám visszaírta rám a részemet, ezúttal viszont hozzáfűzve, hogy válás esetén sem örökölheti az ex- férjem a részemet. Csakis a gyerekem.

Közben pedig szépen lassan minden világossá vált. Miért nem volt jó az első pár hónapban a személyi igazolványom és az útlevelem. Miért volt időnként olyan távolságtartó.
Az anyám, vagyis nekem sokkal inkább csak Nancy, szintén börtönbe vonul, mint kiderült más bűncselekményei is vannak, nem csak azok amiket ellenem és az apám ellen szeretett volna elkövetni. Szerintem csak egy szimpla aranyásó. Ha csúnya ha szép. Akkor is.

Én pedig hónapok óta először jól éreztem magam a bőrömben. Már csak azon a vasárnapi beszélgetésen kell túlesnünk.

-Irány fürdeni.- tapsoltam kettőt, mire ő csak nevetve a fürdő irányába kezdett szaladni.