Én vagyok a FŐNÖK!

1.fejezet

Astrid

Egy újabb reggel. A sárkányok már megint elvittek rengeteg bárányt és sok házat felégettek. Ha megpróbálnánk megérteni a sárkányokat talán nem történnének ehez hasonló esetek. Persze ez csak az én elméletem. Régebben próbáltam bizonygatni, hogy jobb vezető lennék mint Mr. Nagyképű Hablaty. Találnom kell egy módot az elméletem bebizonyítására mielött betöltjük a 17-et. Csak egy gond van. 3 hónapja volt a 16. születésnapom. Sietnem kell. Felkeltem és lementem bekapni valamit reggeli gyanánt. Kopogtak. Ki az az éppeszű ember aki ilyen korán már zaklat. Bár van egy tippem. Kinyitottam az ajtót és ki állt ott? Na ki? Igen. Mr. Nagyképű!

-Jó reggelt Szépségem!- köszönt gúnyosan.

-Mit akarsz? -kérdeztem. Nyugi Astrid! Ne idegeskedj egy ilyen kis parazita miatt. Az évek alatt már megszoktam a birtoklást kifejező beceneveit. Nagyon remélem, hogy a szüleimnek eszébe nem jutott odaígérni a kezem ennek a fajankónak!

-Csak beszélgetni szertnék veled.- vigyorgott

-Te tudsz olyat is? -kérdeztem megint ez teljesen hülye hangnemben. Látszólag nem tetszett neki. A mai nap nem is kezdődik olyan rosszul. Kiléptem a házból majd becsuktam magam mögött az ajtót és elindultunk sétálni. Már bőven esett a hó. A tél a kedvenc évszakom, mert ilyenkor olyan gyönyörű a táj. El is felejtem a gondjaimat. Mint például a mellettem baktató idegesítő személyt. A falusiak a minden évben megrendezésre kerülő Téli fesztiválra készülődtek, ami a hétvégén lesz megtartva. Amúgy nagyképű uraságról még annyit, hogy imádják a lányok és ő is szeret a lányok társaságában lenni.

-Láttom feladtad, hogy legyőzz. Jól tetted, így legalább nem lesz olyan keserű a vereség íze. -hangja gúnytól csöpögött. Legszívesebben bervernék neki egy olyat, hogy eltörne az orra!

-Ne is álmodozz! Egyébként amíg nem találnak ki semmit a szüleink addig nekem tökéletes az az álláspont ami most van. -mondtam ki az igazságot, mire nevetni kezdett. Értetlenül néztem rá.

-Nem hiszem, hogy bármi vicceset mondtam volna. -még mindig nevetett közben lesajnáló tekintettel nézett rám.

-Ha végre törzsfő leszek ez nem így lesz! -na most lett elegem! Fogtam magam és megpofoztam. Na mostmár dühös tekintettel nézett rám. Megragadta a karom és az egyik ház falához szorított.

-Majd ha a feleségem leszel akkor nem fogsz ilyen hangnemben beszélni velem! -suttogta dühtől szikrázó szemmel.

-Én nem megyek soha hozzád! -üvöltöttem az arcába.

-Márpedig a szüleink megeggyeztek valamiben. Ha én leszek a főnök akkor te hozzám jössz! -az idegesítő vigyora miatt mégjobban megszégyenítve éreztem magam. Elárultak a szüleim. ÉN hozzámenni egy tuskóhoz! Na még mit nem! A sokk hatása miatt a könnyeimmel küszködve elszaldtam az erdőbe. Csak szaladtam,szaladtam,szaladtam és szaladtam. Mindegy merre csak a gondoktól minél messzebre! Egyszercsak azt vettem észre, hogy már jócskán a falu határán túl vagyok bent a rengetegben. Mozgolódást hallottam. Elindultam előre nagyon csendesen, közben pedig elővettem a tőrömet amit még anyukámtól kaptam az 5. szülinapomra. Egy sziklákkal körülvett kisebb völgybe érkeztem, aminek a közepén egy kicsi kristálytiszta vizü tó volt. A tavacska melett egy sebesült sárkány feküdt. De nem akármilyen fajta! Egy Fényfúria!

Hablaty

Elszaladt. Nem nagyon érdekel. Viszont még megkeserüli az a szőke boszorkány, hogy ilyen hangnemet engedett meg magának velem szemben. Szeretem idegesíteni. Megfordultam és elmentem a nagyteremhez. Benyitottam és rengeteg szép lány volt ott. Bár egyik sem.olyan szórakoztató mint a boszorkányom. Sokat flörtöltem a lánykákkal. Mindegyik próbált elbűvölni. Nem ment egyiknek sem. A végére már unalmasnak találtam őket.

Astrid

A sárkány eszméletlen. Természetesen vészhelyzetre mindig hordok magamnál egy-két gyógykeveréket amit és készítettem, mivel értek a gyógyításhoz. Bekentem vele a sárkány szárnyát. A tóban halak úszkáltak. Nekiálltam horgászni párat a tőröm segítségével. Mire lefele menőben volt a nap fogtam hármat is! A sárkány a hátam mögött ébredezni kezdett megilyedtem beleejtettem a tóba a fegyveremet. A utána ugrottam a vízbe érte és mire felértem egy éhes és kíváncsi sárkánytekintettel találtam szembe magam.

-Kérlek ne bánts!-suttogtam a sárkánynak, mire amaz hozzámdörgölte a fejét, majd jóízüen elnnyammogta a halakat. Későre járt az idő szóval elosontam a vacsoráját fogyasztó sárkány mellett.

Íme az első fejezet! Tudom kicsit rövid, de azért remélem tetszett! Bye-Bye