Josh,egy hétköznapi középiskolás fiú.Nagyanyjával él egy East Port nevű kisvárosban,legjobb barátja Paul,aki a városi suli legnagyobb lúzere.Josh súlyos depresszióban szenved,mivel nemrég elvesztette a szüleit egy tragikus balesetben. A depresszió elleni harcban legjobb barátja Paul nyújt neki segédkezet,mivel jó maga is átesett ezen a helyzeten,mivel a suliban a nagyobbak folyton piszkálják,ezért megérti Josh helyzetét.Egyik reggel Josh és Paul biciklivel kénytelenek suliba menni,mivel Paul elalszik és lekésik a buszt.A suliba érve az udvaron lezárják a bicikliket,majd elindulnak a folyosón az osztálytermük felé. Útban az osztály felé a folyosón Josh megpillant egy új lányt akinek ez az első napja a suliban.Josh első pillantásra szerelmes lesz az új lányba,ezért elindul felé a folyosón,hogy megkérdezze tőle a nevét,valamint segédkezet is akar neki nyújtani,mivel látja rajta,hogy ismeretlen számára a környezet.Amint haladt felé nem nézett semerre,csak bámult ki a fejéből,teljesen csapdába ejtette tekintetét a lány gyönyörűsége. Josh eljutott a folyosó másik végén álló lányhoz, majd tekintetük egymásra szegeződött. Josh lábai reszketni kezdtek,majd remegő hangon hozzá szólt:
-Szia,a nevem Josh, látom új vagy itt, ezért gondoltam megkérdezem,hogy minden rendben van-e?
-Szia, az én nevem L.L,vagyis a barátaim neveznek igy. Köszönöm a kérdést, ugyanis nem találom az osztályomat és nagy az esélye,hogy már első nap elfogok késni,nem tudnád megmondani,hogy merre van a történelem kabinet?
Josh arcára mosoly ült,majd elmondta, hogy az osztály,amit keres,az pontosan ugyanaz,mint amelyikbe Josh és Paul is készült. Ebben a pillanatban megszólalt az iskola csengője, s mindhárman az osztályba siettek.
Az órán Josh megkérte barátját,Pault,hogy engedje meg L.L-nek,hogy átvegye az ő helyét,mivel Paul volt Josh padtársa. Paul szívesesen engedte,hogy a lány elfoglalja a helyét,mivel látta,hogy Josh szülei elvesztése óta most először boldog. Nem sokára belépett a történelem tanár,Dr.Richmond,aki köszöntötte a diákokat,majd történelmi kérdéseket kezdett feltenni. Az első kérdésre nem kellett sokat várni és a kérdésre L.L.-nek kellett válaszolnia:
-Üdvözlöm önt kisasszony,kérem álljon fel és mutatkozzon be,majd ezek után válaszoljon arra,hogy hány ismert hajóval indult neki útjának Kolumbusz Kristóf.
-Üdvözlöm önt Dr.Richmond,üdvözlöm az egész kedves osztályt,az én nevem L.L és remélem mindenkivel nagyon jól ki fogok jönni. Az ön kérdésére pedig Dr.Richmond az a válasz,hogy három hajóval.
-Nagyon helyes a válasz! Azt is megtudná mondani,hogy melyik az a három hajó?
L.L nagyon meglepődött,hogy még egy kérdést kapott ,mivel eddig mindenkitől csak egyet szokott kérdezni Dr.Richmond. A mellette ülő Josh észrevette,hogy a lány meglepődött és azt hitte,hogy a lány nem tudja a választ,ezért felugrott,majd se szó,se beszéd azt felelte:
-A három hajó neve a Nina,a Pinta és a Santa María.
Dr.Richmond nagyon kedves tanár volt,de mint mindenkinek neki is volt egy rossz szokása. Az övé az volt,hogy nem tűrte azt,ha valaki engedély nélkül megszólal.
-Pontosan-mondta Dr.Richmond-,de nem emlékszem hogy önnek tettem volna fel a kérdést Mr.Josh,de ha már ilyen nagyon jól vág az esze,akkor kérem válaszoljon arra,hogy kiről kapta a nevét az amerikai kontinens!
Néma csend lett úrrá az osztályon, hallani lehetett,amint a hátsó padsorok között egy légy zümmög el Paul feje felett. A néma csendet Dr.Richmond törte meg:
-Na kérem! Ezt a kérdést önnek tettem fel,de nem tud rá válaszolni, de az előbbit,amelyet a kisasszonynak tettem fel arra engedély nélkül válaszolt. A helyes válasz Amerigo Vespucci. Nos kedves Josh mivel engedély nélkül kotyogott bele más kérdésébe,ezért tudatom önnel,hogy a mai órára kapott egy egyest.
Josh lehajtott fejjel állt Dr.Richmond előtt, majd elfoglalta helyét. Ezután Dr.Richmond L.L felé fordult,majd így szólt:
-Ön pedig kisasszony a hátralévőkben alaposabban készüljön az órákra, mivel nem lesz mindig valaki,aki elviszi a balhét maga helyett.Nem fog mindig egy ilyen kelekótya fiú szenvedni maga helyett.
Az osztálytársak erre mindannyian nevetni kezdtek,kivéve Josh és Paul,akik lehajtott fejjel nézték az előttük levő iskolai padokat. L.L arcát tenyerébe helyezte, rosszul érezte magát azok után amiket hallott. Ezután könnyeivel harcolva jelentkezni kezdett,majd így szólt Dr.Richmondnak:
-Elnézést Dr.Richmond,kiengedne a mosdóba?
-Csak nem sírni akar kimenni kisasszony?
-Nem uram,csak nagyon ki kell mennem.
-Rendben van,kimehet.
L.L elindult az ajtó felé,majd Josh pattant fel:
-Kérem Dr.Richmond engedje meg,hogy elkísérjem.
-Miért kellene magának is mennie Josh? Talán a kisasszony annyira buta lenne,hogy ezt is magának kell megmutatni neki?
-Nem,csak..
-Semmi csak! Üljön vissza a helyére Josh !
Az osztály a hallottak után ismét nagy nevetésbe kezdett, majd L.L csordogáló könnyeivel kirohant a teremből.
Josh a látottak hatására nagyon ideges lett és olyasmire vetemedett,amire idáig nem volt még példa: ráordított a többiekre és Dr.Richmondra,hogy fejezzék ezt be.
Dr.Richmond meglepődött Josh viselkedésen.
-Mégis kinek képzeli magát Mr.Josh? Mit gondol magáról,hogy ezt megengedi magának?
-Kérem jöjjön ki velem az ajtón kívül és rögtön megmutatom.
Az osztályteremben sűrű feszültség tört ki, csak úgy izzott a levegő Josh és Dr.Richmond körül.
A nagy kavarodásnak a csengő megszólalása és Paul közbenjárása vetett véget, aki kivezette barátját a teremből. Josh első dolga az volt,hogy megkeresse L.L-t,amiben barátja Paul is segítségére volt. A folyosó legvégén helyezkedett el a női mosdó, ott pillantotta meg Josh a lányt,majd oda futott hozzá s így szólt:
-L.L mondd csak minden rendben?-majd megfogta kezét.
-Szerinted,hogy érezhetem magam a történtek után? Miért nem hagytad,hogy válaszoljak arra a kérdésre,hiszen tudtam a megoldást csak meglepődtem,hogy van második kérdés is.- majd eltaszította magától Josht.
-Nézd L.L csak segíteni akartam,nem akartam,hogy ez legyen. Kérlek bocsáss meg nekem.
-Segíteni? Nálad ez a segítség,hogy mindenki előtt bohócot csináltál belőlem? Ha nálad ezt jelenti segíteni, akkor nem kérek többet belőle! Kérlek hagyj békén és kerülj el engem.
-Ne csináld ezt L.L,kérlek! Én csak...-
Erre a lány megfordult és könnyes szemekkel faképnél hagyta Josht. Josh szeme szintén könnyezni kezdett, magát okolta mindenért ami történt. Ekkor érkezett a helyszínre Paul:
-Hé, haver minden rendben van veled?
-Minden rendben-,mondta könnyezve Josh.
-Nem! Látom,hogy valami nincs rendben. Mi történt? Hová tűnt az a lány?
-Ott van ahol lennie kell, a lehető legmesszebb tőlem. Egy szörnyeteg vagyok Paul, csak én tehetek róla,hogy kinevették őt, én tehetek mindenről,csakis én.
-Ne emészd magad Josh,inkább most menjünk haza és beszéljük át a dolgokat,majd meglátjuk hogyan tovább.
-Nincs tovább Paul! A szüleim halála óta ő volt az egyetlen aki mosolyt tudott csalni az arcomra, de ő is láthatta,hogy egy szörnyeteg vagyok. Az utam kezdd egyre hosszabb és sötétebb lenni!
-Josh! Nem vagy szörnyeteg! Az utad nem lett sem sötétebb,sem hosszabb. Azért érzed hosszabbnak,mert félsz a végére érni,így egész életedben haladni akarsz egy olyan cél felé,amely nem létezik. Félsz szembenézni avval,ami ennek az útnak a végén van,amelynek a végén várni fog valami,amit egyedül csak te érthetsz meg. És nem lett sötétebb az utad, hiszen mindvégig megmarad az a fény,amellyel nekivágtál! De azt te döntöd el,hogy engeded-e a fejedben levő démonjaidnak, hogy kioltsák az a fényt amelyet te gyújtottál magadnak, vagy a talpaddal állsz és megküzdesz ezért a fényért! A te kezedben a döntés,most halljam,hogyan döntesz?
-Igazad van Paul! Az én kezemben a döntés,és harcolni fogok azért,hogy visszanyerjem L.L bizalmát és barátságát!
-Ezt akartam hallani Josh! Most pedig gyere és menjünk haza és beszéljünk át mindent.
Ezzel a két barát elindult végig a folyosón az iskola kijárata fele,felültek biciklijükre és elindultak haza!
