Visszaszerezni L.L bizalmát,csak ez az egy gondolat járt az ifjú Josh fejében,egy gondolat,melyért bármit megadna, egy gondolat, melyet talán túl sokszor engedett szabadon fejében. Az ifjú Josh tisztában volt vele,hogy nagyon nehéz lesz visszaszereznie igaz szerelme bizalmát,de sosem gondolt volna arra,hogy L.L hallani sem akar arról,hogy újra barátok legyenek. Josh napjai nagy részét azzal töltötte,hogy otthon ült a szobájában és naplóját írogatta. A napló első ránézésre úgy nézett ki,mint egy háborút is megjárt füzetecske, ósdi,kopott, lapjai még éppen éppen a helyén,de ebben a kopott külsejű füzetecskében sokkal több rejtőzött,mint azt bármelyikünk hinné. Ebben a naplóban ugyanis Josh lelkének egy darabja is volt,amely még benne tartotta a reményt. Ennek a kis kopott füzetnek minden oldalán szerepelt egy ismerős név,amely az ifjú Josh életében nagy változást hozott el. L.L neve minden oldalon megtalálható volt és minden oldalon szerelmet vallott neki az ifjú Josh:
"Ma ismét láttam gyönyörű szép szemeit. Úgy állt előttem,mint egy istennő,ki arra vár,hogy az őszi szél belekapjon hajába,s majd izzó tekintetével teljesen az ujja köre csavarjon. Nem tudom nem észrevenni őt, de amint közeledni kezdek felé ő hátrál,s e tüzes tekintet már csak egy üres,hideg szempárrá változik,mely keresztül néz rajtam,mintha ott se lennék. Mindig mikor úgy érzem,hogy közeledtem hozzá egy lépést,akkor valójában mérföldekkel távolodtam el szívétől. Mikor ezt érzem akkor szívem meghasad, de nem adom fel az álmaimat,mert tudja a fene,hogy miért de teljesen belebolondultam L.L-be. Mindig szeretni fogom". Az ifjú Josh egyik monoton délutánját legjobb barátja Paul szakítja félbe. Paul nagy mosollyal tudatja barátjával, hogy sikerült jegyet szerezni egy esti koncertre. Josh szemmel láthatóan nem nagyon foglalkozik a dologgal,sokkal jobban izgatja az,hogy L.L bocsánatát visszanyerje.
-Ne haragudj Paul,de nekem ma abszolút semmi kedvem ehhez. Tudod fontosabb dolgom is van, amiben megígérted,hogy segíteni fogsz nekem.
-Éppen ezért vagyok itt Josh! Ugyanis a fülembe jutott, hogy L.L is ott lesz a koncerten. Szerintem ez egy nagyon jó esély arra, hogy végre elnyerd a bocsánatát. Na mit szólsz hozzá?
-Végül is egy próbát megér,bár kétlem,hogy pont egy koncerten fog velem szóba állni.
-Minden nézőpont kérdése Josh, minden!
A két fiú megbeszélte, hogy este nyolckor találkoznak a város főterén, majd Paul elbúcsúzott és elindult haza. Pár pillanat múlva Josh ajtója kopogni kezdett, majd az ajton belépett a nagyanyja,Sara,aki uzsonnát készített unokájának, mely a konyhában van tálalva. Josh nem mondott nemet a finomságra, ezért nagyanyjával tartott a konyhába. Uzsonnázás közben Sara beszélgetést kezdeményez az unokájával.
-Mondd csak el nekem fiatalember,hogy történt-e valami érdekesség minap az iskolában?
-Az ég adta világon semmi nem történt nagyi. Minden a szokásos, az iskola unalmas,a tanárok jó fejek és kedvesek.
-Ma reggel felhívott Dr.Richmond és elmondta,hogy milyen csúnyán viselkedtél. Azt javasolta, hogy vigyelek el orvoshoz.
-Dr.Richmond nyilván csak azért terjeszt ilyeneket, hogy keresztbe tegyen nekem,ne hidd el egy szavát sem.
-Josh! A nagyanyád vagyok, születésedtől fogva melletted vagyok, így tudom,hogy mikor mondasz igazat és mikor nem. Szóval ki vele mi történt.
Az ifjú Josh elmesélte Sara nagyinak, hogy hogyan történtek az események, mesélt neki L.L szépségéről és hogy Dr.Richmond a felelős azért, hogy L.L nem beszél vele.
-Josh-szólalt meg Sara-biztos vagy abban, Dr.Richmond a felelős ezekért?
-Ki más lenne nagyi?
-Te, Josh!
Josh elgondolkodott nagyanyja szavain, majd így szólt:
-Igazad van nagyi! Erről csak én tehetek! Tényleg szörnyeteg vagyok!
-Nem Josh! Nem vagy szörnyeteg. A szörnyeteg az, aki rossz dolgokat tesz, hibázik és képtelen beismerni azt,hogy ez az ő hibája. Te Josh felismerted azt,hogy hibáztál, így egy lépéssel máris közelebb vagy ahhoz, hogy soha ne is válhass azzá, amivé az élet kényszerít minket.
Josh megköszönte nagyanyjának a biztató szavakat, valamint az ízletes uzsonnát,majd elindult a város főterére. Paul már a helyszínen van és türelmetlenül nézi karóráját,amikor is meglátja közeledni barátját. A koncert elkezdődött, Josh és Paul a színpad előtti sátorhoz mennek, ahol innivalót szeretnének vásárolni. A sátornál kisebb sor gyűlt össze,mivel mindenki egy frissítő italra vágyott, így Joshék a sor végére sietnek, ahol egy ismerős arc áll, aki nem más mint L.L . Szőkésbarna haja tündökölt a színpad reflektorfényében, kék szemei csillagként ragyogtak az éjben. Josh és Paul beálltak L.L mögé a sor végére, majd Paul biztatni kezdte Josht, hogy ez a megfelelő alkalom.
-Itt az idő Josh,ha most nem teszed meg akkor ki tudja mikor lesz meg rá alkalmad.
Josh szólalni sem tudott, mert félt. Félt attól,hogy vajon mi lesz L.L válasza. Félt attól, hogy a lány akit istennőként imád olyan válasszal fog szolgálni,amely lerombol benne egy teljes világot. Egy világot, melyet L.L iránt érzett szerelme épített fel, s most egyetlen mondat,egyetlen szó mindent lerombolhat benne. Josh tétovázott, de tudnia kellett a választ.
-Szia,L.L!
L.L felé fordult majd így válaszolt:
-Ha jól emlékszem az utolsó beszélgetésünkkor azt mondtam, hogy ne gyere a közelembe, vagy nem?
-De igen! Azonban szeretném ha meghallgatnál és szánnál rám pár percet.
-Legyen,Josh! Mit szeretnél mondani?
-Tudod a szüleim meghaltak egy balesetben. A baleset után úgy éreztem,hogy soha többé nem tudok szeretni,hogy soha többet nem tudok boldog lenni. Amikor első nap meg láttalak, amint ott álltál a folyosón rácáfoltál mindezekre, szóval ha azt hiszed,hogy ártani akartam az egyetlen embernek,aki mosolyt,boldogságot tudott csempészni a szívembe,akkor semmi gond,gyűlölj csak nyugodtan, de ha nem, ha csak kicsit is bírsz engem, akkor kérlek adj nekem még egy esélyt!
L.L a könnyeivel küszködött, de nem tudott megszólalni. Nem tudta mit csináljon ezért elrohant onnan. Josh ezeket látva teljesen összetört,majd Paul törte meg a csendet.
-Hé,Josh! Semmi sincs veszve haver,nem adjuk fel, a következő találkozáskor tuti, hogy sikerülni fog.
-Nem Paul. Nyilvánvaló,hogy képtelen megbocsátani, de miért is tenné? Csak egy senki vagyok a szemében.
Ebben a pillanatban Josh hátában megjelenik L.L,aki végig hallgatva a két fiú beszélgetését erőt vett magán,majd beszélni kezdett.
-Tudod Josh, az első napom az új suliban olyan volt,mintha egy teljesen új világban lennék. Nem tudtam hol vagyok,nem ismertem senkit, csak álltam az iskola folyosóján, de te segítőkezet nyújtottál nekem,pedig nem is ismertél. Már régen megbocsátottam neked, csak képtelen voltam erőt venni magamon, hogy elmondjam neked, és tudd hogy a szememben mindig is egy fontos ember leszel, te vagy az akinek mindig lesz hely a szívemben.
Josh és L.L meg ölelték egymást, majd könnyek közt megbocsátottak egymásnak. A koncert a végéhez közeledik,így mindhárman haza indulnak. Josh és Paul együtt,míg L.L apjával ment haza. Út közben Paul egy fontos kérdést tesz fel Joshnak.
-Mi lesz most, hogy végre megbocsátott?
-Régóta nem voltam boldog, de most az élet adott egy második esélyt, nekem L.L a második esélyem, így boldog szeretnék lenni vele, boldoggá szeretném tenni őt.
Paul szájára mosoly ült,majd megveregette barátja vállát és szép lassan eltűntek az éjszaka sötétjében!
