Egy hét L.L nélkül. Az ifjú Josh ebben az egy hétben hosszú idő után újra egyedül volt. Minden visszakerült a régi kerékvágásba. Depressziós délutánok, iskolai lúzerkedés és legvégül a magány gyötrő démonai,melyek ismét beférkőztek Josh fejébe. Semmilyen hír nem érkezett szerelméről, telefonja néma volt, üzeneteire nem érkezett válasz. Egy hét után Josh végre vidáman ébredt fel. Annak a tudata,hogy ma végre újra találkozhat szerelmével újra életet lehelt belé. Josh a megszokottnál is korábban indult iskolába,s mivel ilyenkor még nincs busz,ezért biciklivel indult útnak. Az iskola kapujába érve leült a bejárathoz vezető lépcsőn, majd ott várt szerelmére. Az idő gyorsan telt, a diákok jöttek-mentek, de az a személy akire Josh várt nem tűnt fel a horizonton. Josh szíve szomorúsággal telt meg, nem tudta,hogy mire vélje a dolgot. Szomorúságának a csengő vetett véget,mely jelezte,hogy kezdődik a tanítás. Josh elindult osztálya felé,majd út közben a folyosón egy ismerős arcra lett figyelmes. L.L apja beszélgetett az iskola igazgatójával. Josh közelebb lopakodott,majd hallgatózni kezdett.
-És mondja csak uram,mégis meddig lesz távol a lánya?-kérdezte az igazgató.
-Mindaddig,ameddig a szükség úgy kívánja. Ezt sajnálatos módon még nem lehet tudni.
-Megértem a helyzetét uram, és mielőbbi gyógyulást kívánok a lányának.
-Nagyon szépen köszönjük igazgató úr!
-És mondja csak melyik kórházban ápolják jelenleg?
-Ma szállítják át ide a városi kórházba.
-Rendben,ha bármiben a segítségükre lehetek,az ajtóm mindig nyitva áll.
-Hálásak vagyunk a nagylelkűségéért.
Josh hallva a történteket nem tudott megbékélni a tudattal,hogy szerelme kórházban fekszik,így elhatározta,hogy személyesen jár az ügy végére. Felült biciklijére, majd követni kezdte a lány apjának autóját. A férfi a városi kórházba ment,ahová nem sokára megérkezett egy mentőautó,melyben nem más volt,mint L.L.
Miután mindenki bement a kórházba Josh is követte őket,de mire belépett az ajtón már senkit sem látott a folyosókon. Egyedül egy idős hölgy üldögélt az egyik folyosó végén levő padon,Josh tőle kért útbaigazítást. Az idős hölgy rámutatott az egyik ajtóra,amely a 215-ös szoba volt. Be nézve az ablakon ott látta szerelmét,aki gépekre volt kötve,mellette állt édesapja és az orvosok. Kis várakozás után az orvosok és az apa elhagyták a termet,majd Josh belopakodott,hogy beszélhessen szerelmével.
Amint belépett az ajtón a lány észrevette őt.
-Josh?Josh te vagy?-kérdezte tőle fáradt hangon
-Igen szerelmem,én vagyok!
-Oh,Josh! Úgy örülök,hogy itt vagy.
-Mi történt veled L.L?
-Egy veszélyes szívbetegségben szenvedek,melynek neve valami Kardiomiopáthia. Azért utaztam el az apámmal,hogy kezelni tudják ezt, de nem jártunk sikerrel.
-Miért nem szóltál erről nekem is?
-Mert ez az én terhem volt,nem akaszthattam ezt is a te nyakadba.
-De..- mire Josh mondandója befejeződött volna,a lány szívverése hirtelen gyengülni kezdett, melyre orvosok özönlötték el a szobát.
Az ifjú Josh nem maradhatott bent, ezért a folyosón levő padon ücsörgött, amíg az orvosok elvégzik a munkájukat. 2 hosszú óra múlva egyik orvosnő lépett ki, majd mikor észrevette az várakozó fiút,megszólította:
-Talán a hölgy hozzátartozója?
-Mondhatni. Én a barátja vagyok. De mondja csak ő hogy van?
-Szerencsére időben értünk ide, így most stabil az állapota,de ha nem esik át mielőbb egy szívátültetésen,akkor a következő ilyen eset végzetes is lehet számára.
-Mondja csak doktornő,mennyi ideje van még,mielőtt teljesen leállna a szíve?
-Egy nap,ha szerencsés kettő.
-Akkor mielőbb hajtsák végre a műtétet.
-Ez nem ilyen egyszerű,ugyanis nem mindegy,hogy milyen szívet ültetnek be neki. A saját korához hasonló korosztály szíve kell, amellyel jelenleg nem rendelkezünk. Rendszeresen figyeljük a kórházba beérkező üzeneteket,hátha akad egy donor,de eddig még semmi.
-Beszélhetnék vele?
-Természetesen, csak próbálja meg nem felizgatni őt.
Josh belépett az ajtón,ahol szerelme feküdt szörnyű állapotban.
-Hogy érzed magad L.L?
-Voltam már jobban is.
-Mondhattad volna,hogy ilyen nagy a baj.
-Változtatna valamit a helyzeten?
-Megígérem neked,hogy az életem árán is megszerzem neked azt a szívet. Kerül amibe kerül!
-Már túl késő Josh,már túl késő.
A lány a sok fájdalomtól és fáradságtól elaludt,majd Josh könnyeivel küzdve elhagyta a termet és haza indult. Későre járt már,így Josh nagyanyja,már aludt,így Josh csendben vonult be a szobájába. Josh egész éjjel az interneten keresgélt,kutatott,de nem sok sikerrel. Reggel Sara bement,hogy Josht iskolába küldje,de ő azt hazudta nagyanyjának,hogy beteg,ezért otthon maradt és tovább kutakodott.Egész nap sírt, ordított, tőrt-zúzott, nem tudott beletörődni abba,hogy el fogja veszíteni azt,akiért egész idáig harcolt. Végső elkeseredettségében olyan döntésre szánta el magát, amelytől megfagyott a levegő is körülötte.
Délután 4 óra van. L.L állapota már a végső fázisban van. Édesapja ott van vele,egyik kezével lánya kezét fogja,a másikkal könnyeit törölgeti. L.L szemei le-le csukódnak,majd kinyílnak,jelezve,hogy a lány már nem bírja sokáig. A drámai jelenetnek a kórház főorvosa vet véget, aki jó híreket hozott,ugyanis akadt egy donor, így most azonnal nekiláthatnak a műtétnek. Órák telnek el,mire az egyik orvos kilép az ajtón,majd így szól:
-A műtét sikeres volt.
L.L apja térdre esett,majd öröm könnyei potyogni kezdtek a kórház padlójára.
Mindeközben Joshék házában Sara nagyi arra lett figyelmes,hogy az ifjú Josh már hosszú ideje nem adott magáról hírt,így felmegy a fiú szobájába,ahol nem talál senkit,csak egy üzenetet,amelyben ez állt:
"Hívd fel Pault és mondd,hogy jöjjön a városi kórházba,mert beszélnünk kell". Sara úgy tett,amint az a levélben állt.
Miután a főorvos végrehajtotta a műtétet, L.L régi szívét elviszik,mivel a szerv donor azt kérte,hogy ezt ültessék át neki. Paul megérkezik a kórházba,ahol találkozik a Josh szerelmével.
-Hát te meg mit keresel itt Paul?
-Telefonon hívtak,hogy jöjjek ide.
Ekkor megjelent egy orvos mellettük.
-Kérem kövessenek,már a beteg már alig él es beszélni szeretne magukkal. Ekkor a nővér bevezette őket egy terembe,ahol a frissen műtött Josh feküdt,már félig a halálában.
Mikor a lány fejében összeállt,hogy Josh szívét tették bele könnyek közt esett össze. Paul szeméből ugyancsak könnyek kezdtek csordogálni,mert mindazok dacára,hogy összevesztek,még mindig szerette Josht.
Paul lépett először Josh mellé.
-Kevés az időm Paul,így rövidre fogom. Csak egyetlen dolgot szeretnék tőled hallani: azt,hogy megbocsátasz nekem.
-Mindig a testvérem voltál Josh és mindig az is fogsz maradni.
-Ígérd meg nekem,hogy vigyázni fogsz L.L-re,ígérd meg,hogy nem engeded,hogy baja essen.
-A szavamat adom neked!
Miután elbúcsúztak egymástól L.L lépett Josh mellé.
-Miért csináltad ezt a baromságot? Mondtam,hogy ez az én terhem.-kérdezte a lány.
-Megesküdtem neked,hogy az életem árán is megszerzem, betartottam az ígéretem. Harcoltam érted, megszereztem a szerelmed,de elengedni nem tudtalak,mert bármennyire is próbáltam búcsút venni tőled nem tudtam, mert szeretlek, es mindig szeretni foglak. Utoljára csak annyit kérnék tőled,hogy mondd ki,hogy mit is érzel irántam.
Azzal a lány Josh fölé hajolt es utoljára megcsókolta,majd Josh szívverése szép lassan megállt, és az ifjú,szerelmes fiú egy mosollyal a száján élete szerelmének karjaiban halt meg.
Temetése után Sara nagyi Josh szobájában sírt,ahol észrevette a fiú naplóját az asztalon,majd olvasgatni,nézegetni kezdte. Az utolsó előtti oldalon,csak egyetlen mondat állt. Nem is mondat volt az ,hanem csak egy kis kérdés.
"Hogy miért is tettem mindezt?"
Majd a napló utolsó oldalához érve a válasz is előkerült:
"Ezért!" A lapon csak ez az egy szócska állt, valamint egy közös fénykép,melyen Josh és L.L volt látható az első randevún.
