– Wei Ying...
– El se kezdd! – intette le Wei Wuxian türelmetlenül. Most a legkevésbé sem volt szüksége Lan Wangji szent beszédére. Igaz, régen igaza lett ezzel kapcsolatban, de ezúttal más a helyzet. Jin Ling az unokaöccse, érte még a halált is újravállalná, és ezt Lan Wangjinak is meg kell értenie. – Ez az egyetlen esélyünk. Így megmenthetem Jin Linget és elkaphatjuk Wen Qianget. Utána elpusztítom, esküszöm!
Lan Wangji a fejét rázta, de egy szót sem szólt.
– Újabb Sötét tigris amulett? – kérdezte Lan Jingyi tágra nyílt szemmel.
Wei Wuxian elengedte a füle mellett. Odalépett Lan Wangjihoz, és gondolkodás nélkül megragadta a kezét.
– Kérlek, Lan Zhan!
Wei Wuxian azonban hiába nézett rá könyörgően, Lan Wangji továbbra sem válaszolt. Előbbi nem értette pontosan, mi lehet a baj. Ennyire nem bízik benne? Hiszen mások biztosan nem adnának Sötét tigris amulettet Yiling pátriárkája kezébe, de nem másról, Lan Wangjiról volt szó. Nagyot nyelt, mielőtt félve megkérdezte:
– Bízol bennem?
Lan Wangji végre bólintott, ráadásul hezitálás nélkül.
– Igen – lehelte.
Wei Wuxian szívébe melegség költözött, ugrálni tudott volna a boldogságtól, de komoly maradt.
– Akkor tudod, hogy utána meg fogom semmisíteni, ugye?
Lan Wangji megint bólintott, mire Wei Wuxian elengedte a kezét, és felé nyújtotta a tenyerét.
– Kérem a sötétfémet!
Lan Wangji ugyan savanyú ábrázattal, de elővette az egyik szekrényből a sötétfémet rejtő ég és föld erszényt, amit aztán átadott Wei Wuxiannek.
– Mennyi idő kell hozzá? – kérdezte beletörődötten.
Wei Wuxian elgondolkodva megvakarta a fejét.
– Most, hogy már tudom, hogyan kell elkészíteni, időben kész lehetek. Csak ne zavarjatok.
Ezután Wei Wuxian elmerült a saját világában, és éjt nappallá téve dolgozott. Ritkán hagyta abba a munkát, csakis akkor, amikor már a hólyagja túlságosan feszített. Talán enni is elfelejtett, bár az is lehet, hogy Lan Wangji időközben megetette. Egyedül azt tudta, hogy amikor borért nyúlt, mindig tele korsót talált a kezénél. Ez a két nap teljesen összefolyt neki.
Harmadnap reggel végre készen lett.
– Hát itt van életem bűne. – Elégedetten emelte fel a Sötét tigris amulettet az asztalnál ülve.
Lan Wangji felnézett a könyvből.
– Pihenj egy keveset, ebéd után indulunk.
Wei Wuxian szíve hatalmasat dobbant.
– Mi az, hogy indulunk? – kérdezett vissza. – Egyedül kell mennem.
– Azt hitted, hagylak egyedül menni?
– De Jin Ling...
– Nem fogok besétálni melletted – szakította félbe ezúttal Lan Wangji. – Biztos távolságban maradok. Egyébként is kardon utazva érsz csak oda időben. Valakinek el kell vinnie.
Wei Wuxian egyetértően bólogatott. A nagy hévben teljesen kiment a fejéből, hogy csak karddal nem késik el. Alig tudott gondolkodni, annyira ideges volt.
– Vigyük Wen Ninget is – vetette fel váratlanul. – Ha baj van, hívni fogom a fuvolámmal. Akkor majd gyere te is.
Lan Wangji időközben félre tette a könyvet, odasétált Wei Wuxienhez, és megfogta a vállát.
YOU ARE READING
Napkelte (MDZS, Wangxian ff) /Befejezett/
FanfictionA The Untamed című filmsorozathoz és az alapjául szolgáló könyvhöz íródott fanfiction. A múlt eseményei a filmsorozatra és a könyvre egyaránt visszautalhatnak, de néhány részlet el is térhet tőle. A történet Wei Wuxian a Mo birtokról való távozása u...
