Wei Wuxiannek el kellett gondolkodnia, hogy ki az a Su She, bár biztos volt benne, hogy már ő is találkozott vele. És ekkor megvilágosodott. Ez a férfi, vagyis akkor még fiú utánozta Lan Wangjit a Biling-tavon, amibe majdnem belehalt, majd ő volt az is, aki gyáva módon odadobta volna Mianmiant csalinak a teknősbarlangban. És még ő szidja Lan Wangjit!
– Nem kell keresni, itt vagyok – kiáltott be Wei Wuxian, és lekönyökölt az ablakba. Az arcán széles vigyor terült szét. – Hiányoztam?
Wen Qiang fordulatból támadt, de Lan Wangji kivédte a feléje tartó pengét. Meg sem kellett erőltetnie magát, hűvös eleganciával hárított. Wei Wuxian elégedetten nézte őt.
– Mondom én, hogy mindig útban van – morgolódott Su She.
– Jó, akkor foglald le, enyém Yiling pátriárkája! – csattant fel Wen Qiang.
Wei Wuxian ezt hallva futásnak eredt. Ha már mindenki menekül, egyszer kipróbálja ő is. Hadd kergessék most őt! Persze, annál azért lustább, hogy körbe-körbe szaladgáljon Éjtelen városban, így az első adandó alkalommal elrejtőzött egy félig leomlott épület mögé. Elővette a fuvoláját, hogy megidézzen pár gonosz teremtményt, ám amint a hangszerrel a szája felé közelített, egy nyíl kettétörte a keze között.
– Felesleges próbálkoznod – kárörvendett Wen Qiang. – Elővigyázatos voltam a múltkor történtek miatt. Nincs semmi a közelben, amit az oldaladra állíthatnál. Egy hét pont elég volt ahhoz, hogy kitakarítsam a helyet. Csak te és én vagyunk, a te szellemi erőd pedig úgy hallottam, meglehetősen alacsony. Mihez kezdesz most?
Ezúttal Wei Wuxian nem a hecc kedvéért rohant. A fuvolája törött, kardja nincs, egy csapás, és Wen Qiang kettészeli. Mondhatni rosszabbul állt a szénája, mint amikor közel háromezer kultivátor esett neki. Akkor legalább volt mivel védekeznie!
– Lan Zhan! Jiang Cheng! Valaki! Most tényleg kellene segítség! – óbégatott, miközben Wen Qiang újabb és újabb nyilakat lőtt ki felé. Az egyik kis híján a vádlijába állt.
Wei Wuxian nem nézte merre szalad, így maga is megdöbbent, amikor a Nap és lángok palotája előtt kötött ki. Pontosan ott, ahol annak idején az utolsó csatája zajlott.
De nem is ez rendítette meg.
Amíg ő összevissza rohangált az épületek között, addig Lan Wangji és Su She is idekeveredett valahogyan, és pontosan annak a szirtnek a szélén küzdöttek, ahol annak idején Wei Wuxian leugrott. Ráadásul milyen felállásban! Lan Wangjit mindenki legyőzhetetlennek tartotta, még Wei Wuxian is, most azonban valami megváltozott. Ki tudja, hogyan, de Lan Wangji lába megsérült – furcsán lépkedett vele –, Su She pedig túl jól ismerte a Gusu Lan klán vívóstílusát. Lan Wangji hátrányban volt!
Wei Wuxiannek kihagyott egy ütemet a szíve.
– Talán leállítom – szólalt meg mögötte Wen Qiang. – Tudod, mit kell tenned érte.
Wei Wuxian összepréselte a száját, miközben odafordult hozzá.
– Nem javítom meg neked a Sötét tigris amulettet! – jelentette ki ridegen. Lan Wangji biztosan büszke lett volna rá ezért a hanghordozásért.
Wen Qiang színpadiasan a szívéhez kapott.
– Milyen szégyenletes! Hanguang-jun elég sokszor megmentett, kár, hogy te nem viszonzod.
Wei Wuxian meglátta Lan Xichent közeledni.
– Zewu-jun, kapd el Wen Qianget!
Elhajolt Wen Qiang ütése elől, térdhajlaton rúgta, amitől az megrogyott, és Lan Wangji felé vette az irányt. Kit érdekel Wen Qiang, amikor Lan Wangji veszélyben van? Csak is őt látta maga előtt, és azt, hogy meg kell mentenie.
YOU ARE READING
Napkelte (MDZS, Wangxian ff) /Befejezett/
FanfictionA The Untamed című filmsorozathoz és az alapjául szolgáló könyvhöz íródott fanfiction. A múlt eseményei a filmsorozatra és a könyvre egyaránt visszautalhatnak, de néhány részlet el is térhet tőle. A történet Wei Wuxian a Mo birtokról való távozása u...
