Vártam Rád!- Jikook fft.(ÁTDOLGOZVA)

13. rész

Jungkook:

Végre kibékültem Jiminnel és újra minden olyan lesz, mint azelőtt. Nagyon hiányzott már és nekem egy egész évnek tűnt ez az időszak. Mikor lettem én ennyire a megszállottja? Észre sem vettem és most már ott tartok, hogy nélküle élni se tudnék. Soha nem hagyom, hogy megint ilyen történjen, mert akkor már esélyem sem lesz rá, hogy visszafogadjon. Így is elég nehéz volt és a baleset miatt enyhült meg. Tényleg ezt még meg kell köszönnöm Taehyungnak. Az ő fejéből pattant ki az ötlet. Bár, ha mégegyszer békülést kellene elérnem lehet, hogy az életem is rámegy, ha Taehyung ötleteit követem. Nem is tudom, hogy miért hallgatok rá ilyenkor. Jobban belegondolva most is simán meghallhattam volna. Mindegy túléltem és pár hét múlva kutya bajom se lesz.

-Mikor engednek ki?-kérdezte Jimin. -kb 1 hétig még bent leszek, aztán otthon gyógyulok tovább-mondtam. -Ha mégegyszer felülsz arra a kibebaszott motorra én esküszöm, hogy örökre elhagylak. -Értettem. Motor eladva. -Jó fiú. -Ezt én szoktam mondani-nézett rám mire elpirultam. -Még mindig egy kórházban vagyunk szóval ne perverzkedj! -Ne aggódj nem állt szándékomban feléleszteni téged-néztem le. -Kimegyek a mosdóba-rohant el. -Úgy látom mégis sikerült-szóltam utána.

Oh, hogy azt a... utálom ilyenkor. Kimentem a mosdóba és elintéztem ügyes bajos dolgaim, aztán visszamentem. -Gyors voltál-nézett az órára. -Jungkook én megfojtalak-sziszegtem. -Naa most békültünk ki te meg már megakarsz ölni. -Meg is teszem, ha ezt folytatod.
-Te a hullaházba mész én meg a börtönbe. Én kijöhetek még, de te ottmaradsz. -Ilyenkor félek tőled komolyan. Ki tudja miken töröd az agyad néha. -Ha így folytatod egyszer majd megtudod. -Jól van na tudod, hogy szeretlek és csak ezért piszkálódok. -Tudom, tudom. Hozzak be neked valamit?- kérdeztem.
-Igazából, ha bent tartanak kéne váltóruha meg pár apróság. -Megyek hozok neked te csak pihenj-mentem el.

Mivel volt kulcsom a házához, így könnyen bejutottam hozzá, de ami ott fogadott az káosz. Ez alatt az idő alatt semmivel nem foglalkozott. Fel van halmozva a kajás doboz és hatalmas a kupi. Egyáltalán megtalálok én itt bármit is? Végül rászántam magam, hogy kitakarítsak mivel így nem hagyhatom itt a házat. Összeszedtem minden szemetet, a padlót felmostam felsöpörtem és ki is mostam a ruhákat. Kinyitottam az ablakot, hogy miközben mosogatok legalább szellőzzön a ház. Miután kész voltam mindennel és jól elfáradtam összepakoltam pár cuccot és indultam. Megnéztem előtte a postát és ledöbbenve láttam, hogy mennyi levele jött. Nézegettem mik jöttek, de az egyiken megakadt a szemem. Jungkook szülei levelet küldtek. Elolvastam és az állt benne, hogy jövőhónap 20-án jönnek. Megnéztem mikor jött a levél és az időpontot nézve 2 hét múlva itt lesznek. Most mit csináljak? Mondjam el neki vagy várjak még kiengedik? Arra jutottam, hogy várok, mert, ha megtudná, hogy jönnek, akkor haza akarna jönni, de azt még nem engedhetem meg neki hadd gyógyuljon nyugodtan. Elraktam a levelet és indultam vissza a kórházba. Útközben vettem neki pár apróságot és bevittem neki.

-Miért nem takarítottál ki?-vontam kérdőre. -Szerinted azzal volt kedvem baszakodni, hogy rend van-e,  mikor azon törtem a fejem, hogy hogy szerezzelek vissza?-mondta el egy szuszra. -Attól még odafigyelhetnél magadra. -Én csak rád figyelek. -Chh nem hiszem el... -Ha azt akarod, hogy valaki figyeljen rám, akkor azt neked kell megtenned-húzta mosolyra ajkait.  -Másnak nem is hagynám-feleltem. Megnéztem az időt és rájöttem, hogy még haza kéne érnem, mielőtt anya megölne engem is. A takarítással elment sok idő a napból. -Azt hiszem most megyek, mert még a végén anya elintézi, hogy szobatársak legyünk-mondtam. -Menj csak nyugodtan és köszönöm a mait-mondta Kook. -Jó éjszakát és gyógyulj meg minél hamarabb-pusziltam meg arcát. -Azon leszek. Jó éjszakát-köszönt mosolyogva aztán elhagytam a kórházat. Hazamentem és mindent elmeséltem anyának mielőtt még leüthetett volna egy serpenyővel. Fárasztó nap volt, de legalább egy jó dolog történt. Kibékültem Jungkookkal. Viszont még el kell mondanom a szüleit. Fogalmam sincs, hogy csináljam. Akkora kupiban biztos, hogy nem látta a levelet. Ha megtalálta volna, akkor felbontotta volna, de a levél sértetlen volt. Gondolkodásom a telefonom pittyegése törte meg.