Vártam Rád!- Jikook fft.(ÁTDOLGOZVA)

15. rész

Nagyon boldogan hunytam le szemeim így, hogy újra annak a személynek a közelében vagyok, akit ezen a világon a legjobban szeretek. Egy ideig csak hallgattam a szuszogását, ahogy alszik, de a fáradtság egyhamar győzedelmeskedett felettem is. Lehunytam szemeim és mosollyal az arcomon aludtam el.

Egyre melegebb volt a levegő már szinte olyan, mint nyáron a 40 fok. Verejtékezni kezdtem és tompa hangokat hallottam. Halk volt, de mintha egyre közeledett volna. Apró szófoszlányokat már hallottam. Talán Jimin az. Igen ő lesz az. A nevemet mondja, de miért? "Jungkook" "Jungkook". Egyre élénkebb volt. Oda akartam menni. A hang után.

Hirtelen felültem.

Lihegtem, mint, aki most futotta le a maratont. Jimin mellettem ült és aggódóan nézett.
-Jól vagy?-kérdezte. -Igen, persze. Ez csak egy álom volt-túrtam bele az izzadtságtól nedves hajamba. -Mit álmodtál-kérdezte. -Azt, hogy....hogy...talán. Miért nem tudom? Ilyen hamar elfelejtettem volna? -Igazából nem is tudom-válaszoltam. -Feküdj vissza már elmúlt-mondta Jimin. -Miért nem emlékszek, ha most történt?-kérdeztem. -Fogalmam sincs, de a reakciódat elnézve volt már sokkal jobb álmod is ennél-feküdt mellém. -Mennyi az idő?-kérdeztem. -Hajnali 3 múlt pár perccel. -Ah nagyszerű.. -Próbálj meg visszaaludni így fáradt leszel. Itt vagyok nem lesz semmi baj-mondta Chim. -Jól van egy próbát megér. Megöleltem az én Jiminem és újra lehunytam szemeim azonban ezúttal valami nem hagyott nyugodni. Valami azt súgta figyelmesnek kell lennem. Majdnem reggelig azon kattogott az agyam, hogy mi az, amit elfelejtettem. Tudom, hogy fontos dologról van szó, de nem jut eszembe. Egyre többet álmodok furcsa dolgokat, amikről természetesen nem szóltam Jiminnek, mert csak aggódna, amit nem akarok.
Ránéztem az időre már lassan kelünk. Csütörtök van. Úgy érzem ma kerülnöm kéne a sulit, de muszáj mennem.

Eltelt mégegy óra. Az ébresztő 1 perc múlva csörög. Baromi fáradt lettem hirtelen, de már késő aludni. Az óra csörgött és az eddig édesen szunyókáló Chim is felébredt. -Jó reggelt-nézett rám. -Neked is-pusziltam meg. -Muszáj ma mennünk?-kérdeztem. -Igen muszáj. Ma vannak a vizsgák. Be kell menned megírni, mint mindenki másnak. -Ez aztán a nyers válasz-fintorogtam. -Ugyan már nem lesz gond. Na készüljünk-mászott ki az ágyból.

Pár perc után én is kimásztam a pihe puha ágyikóból és készülni kezdtem.
Mivel vizsgaidőszak, így egyenruhát öltöttem magamra. Laza 1 óra alatt mindketten elkészültünk megreggeliztünk és elindultunk együtt. Enyhén szólva szorongtam a mai nap miatt pedig nem vagyok olyan típus, akinek aggódnia kell a teljesítménye miatt. Az útközben hozzánkcsapódott Taehyung is teljesen elkerülte a figyelmem pedig mellettem jött és pofázott. -Ennek meg mi baja?-kérdezi Tae. -Semmi csak fáradt-válaszolt helyettem Jimin. -Szóóóval...véletlenül megöltem a hörcsögöm indulás előtt. -Mi? Azt hogy?-eszméltem fel. -Na erre már odakapod a fejed mi? -Hogy lehet megölni véletlenül?-kérdeztem. -Előző este megszökött a ketrecből és úgy voltam vele, hogy majd másnap elkapom, de indulás előtt, amikor húztam fel a cipőt elestem és hallottam egy apró nyekkenést. Azonnal tudtam mire estem rá. Azt hiszem a szőnyeg a kukában van már. -Ah Taehyung te hülye, hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? Szegény hörcsög.-mondta Chim. -Egyet értek. Te valami külön esetnek számítasz. Csoda, hogy köztünk járhatsz még szabadon-mondtam. -Hagyjuk a témát ma a vizsgára kell koncentrálnom. Anya megölne, ha elbasznám-mondta Taehyung. -Az nem kifejezés-mondtuk én és a párom egyszerre.

Lassan a sulihoz értünk, ami azt jelenti elválnak útjaink. -Azt hiszem itt most külön megyünk. Sok szerencsét drágám ügyes legyél-csókoltam meg. -Meg persze te is te tökfej-néztem Taere. -Aww nem is mondhattad volna szebben. -Ideje mennünk hívj, ha végeztél-mondta Jimin majd elmentek.

Ki-ki saját termébe, osztályába ment, hogy megmutassa milyen félévet nyújtott. Minden tárgyból írtunk így eléggé elfáradtunk szellemileg a mai napon. Matek, irodalom, nyelvtan, angol minden egymás után. Mikor vége lett olyan volt, mint egy apokalipszis után fellélegezni élve és virulva. Írtam Jiminnek, hogy elszaladok a szekrényemhez és megyek is.

Találkoztam Taehyunggal is, aki elkísért. Kinyitottam a szekrényt és átvettem a cipőm. -Ez meg micsoda?-vett ki egy fekete borítékban lévő levelet Tae. -Mindjárt kiderül-vettem el tőle, hogy elolvashassam. -Egyébként ma a vizsga elvégzése alkalmából nem jössz el Jinékkel inni? -Sajnálom most ez nem hiszem, hogy igazán jó ötlet lenne, de ti menjetek csak nélkülem. -Biztos? -Igen. -Egyébként mit írt a levél? Úgy nézel, mint, aki szellemet látott. -Ja, hogy ebben?-mutattam a kezemben lévő levélre. -Semmi érdekes csak néhány srác nem bír magával. -Akkor jó. Mehetünk?-kérdezte. -Igen, menjünk innen..

Hogy mi volt a levélben valójában? Azt nem mondhattam Taehyungnak. Sem másnak. Ez nem lehet csak valami rossz vicc. Ha azonban mégsem, akkor sürgősen magyarázatot kérek. Mit csináltak a szüleim? Miért lettem ennek a része? Ezért éreztem ma ilyen furcsán magam?

Kicsit késő van, de csodák csodájára hoztam ide is részt. Ha nem haragszotok picit fel kell dobnom a romantikus szálat egy kis más kaliberű dologgal is
Zeneajánló: Enhypen-Blessed-Cursed