Vártam Rád!- Jikook fft.(ÁTDOLGOZVA)

14. rész

-A szüleid meg fognak látogatni-mondtam ki hatalmas tehertől megszabadulva. Nem kaptam választ sőt, semmilyen reakciót nem kaptam. Teljesen megfagyott a levegő köztünk, de nem miattunk, hanem a tény miatt, amit pillanatokkal ezelőtt közöltem szerelmemmel.
Egy pár percig beállt a nagy csend majd Jungkook végül megtörte azt, hogy válaszra méltasson engem.

-Őszintén szólva fogalmam sincs mit kellene mondanom... Örüljek vagy hagyjam elszállni a bennem lévő kérdéseket? Egyáltalán mikor jönnek?-kérdezte

-Igazából, ha minden igaz, akkor körülbelül 1 hét múlva jönnek..-mondtam. -Csodás..-fújt ki egy adag levegőt. -Tudod mit engem ez most nem érdekel én csak élvezni akarom, hogy újra itt vagy velem. -Addig még úgyis van egy heted nem kell aggódnod. Segítek neked a házzal is rendben?-kérdeztem. -Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?-mosolygott rám. -Azt hiszem igen, de azért mondhatod még-mondtam.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek és végül mindennél jobban szeretlek-puszilt meg, mire magamhoz öleltem. El nem lehet mondani, hogy mennyire hiányzott az ölelése, illata, közelsége és ő maga. Piszkosul éreztem a hiányát.

-Mennyire hiányoztam?-dobtam fel a kérdést. -Annyira, hogy még Taehyung elvetemült ötleteit is megfogadtam, hogy visszakapjalak. Tudod milyen nehéz volt hallgatni már a hülyeségeit? Azt hittem egy ember nem lehet ennyire hülye, de ő megmutatta, hogy mégis. -Csak azért güriztél, hogy ne kelljen hallgatnod a faszságait?-dobtam be a kamu durcit. -Ne dehogy ez mégcsak eszembe sem jutott báááár...-gondolkodott el.

-Na jó kint alszol a kanapén-mondtam. -Neeeem én innen ki nem mászok mellőled-mondta miközben rám rakta lábát. -Akkor viselkedj!-mutattam fel ujjamat. -Persze, persze ne aggódj viselkedek.

Pár pillanat csend után Jungkook újra megtöri az üres hangtalan perceket, melyekben csak egymást ölelve feküdtünk.

-Szerinted miért jönnek hirtelen haza?-veti fel a kérdést.
Nem tudtam erre pontos választ adni, leginkább semmilyet tekintve, hogy nem ismerem őket.
-Fogalmam sincs. Talán hiányzol nekik és ezért most hazajönnek, hogy lássanak. -A hangsúly a moston van. Miért pont most? Eddig nem voltak kíváncsiak a gyerekükre, akit magára hagytak?-tette fel jogosan a kérdést.
-Nem tudom erre mit mondhatnék. Én sem értem őket.
-Ott leszel velem arra az időre, amíg itt lesznek?-kérdezte.
-Nem hagylak egyedül mondtam már-válaszoltam.
-Köszönöm. Tényleg köszönöm.
-Ne köszönd-mondtam. -Ezt most kivételesen nem neked mondtam-mondta Jungkook. -Akkor?-néztem körül ugyanis másnak nem igen mondhatta rajtam kívül hacsak nem haluzik a sok gyógyszer miatt.
-Istennek köszöntem meg, hogy a találkozásunk napján veled futottam össze és nem mással.

Eszembe jutott az a nap és akaratlanul is elmosolyodtam. Ebben az egy dologban szerencsésnek mondanám, hogy szerencsétlen vagyok. Ha nem lennék ilyen balfasz, akkor nem így alakultak volna a dolgok.

-Mi ez a nagy csend?-kérdezte. -Semmi csak eszembe jutott az a nap, amikor beszélni kezdtünk. -Áá és a festmény, amit rólam csináltál. Igazán jó emlékeim vannak arról a napról-nevetett. -Neeee túl sok mindent képzelek el. -Nem muszáj képzelegni, ha itt vagyok. Gyakorolhatsz is-mondta.

-Majd legközelebb. Anya hazaállít jól nézünk ki.  -Ünneprontó. -Holnap csütörtök, ami azt jelenti, hogy suli lesz szóval pihennünk is kellene-ajánlottam fel eme csodás ötletet. -Jól van, de, ha nem bírok magammal és közben anyukád hazajön az nem az én hibám. -Uralkodj magadon szerelmem vagy áthívom Taehyungot, hogy aludjon itt velünk. -Na az kéne még inkább kibírom.

Elbeszélgettük az időt addig, még be nem aludtunk. Édes álmaimat is az a személy töltötte be, aki ebben a percben is itt van mellettem és így boldogan hunytam le szemeim.

Bár megtudtam volna állítani az időt ebben a szent percben. Akkor örökre így maradhattunk volna...

Több, mint egy hónappal később, de hoztam részt. Az előző reszben észrevettem, hogy az elején kicsit kavarodás volt a szövegeket illetően és nem jól írtam le, ki mit mondott ezért bocsi már javítottam is XD....Úgy terveztem, hogy lassan Lezárom egy normális véggel, de eszembe jutott, hogy előtte megcsavarom a dolgokat a szerelmespár életét nézve, szóval igen,, egyébként, ha hozzászóltok mostmár odafigyelek esküszöm, mert én tökre szeretem, de mégis sikerült nem észrevenni eheh
Zeneajánló: Maneskin: Zitti e buoni