A mi történetünk//BEFEJEZETT

6.rész

Nemrég még a hónapokat számoltam vissza, hogy mikor látom újra. Aztán már csak 1 hónap volt hátra... Elkezdtem a heteket számolni, majd a napokat. Most meg itt ülök a vonaton és már az órák is elteltek, már csak percek vannak hátra...

A szívem hevesen kalapál, amint megáll a vonat és elindulok az ajtó felé, majd leszállok. Ott áll 2 testőrrel és ahogy meglát szélesen elmosolyodik. Odasétálok hozzá, majd a karjaiba zár. Mélyen beszívom az illatát és csak élvezem a pillanatot, amire oly rég vártam.

- Hiányoztál. - suttogta.

- Te is nekem. - mondtam, majd még szorosabban öleltem

A két testtőr köhögése rántott vissza valóságba, mert már nem nagyon tudtak takarni minket a rajongók elől. Elindultunk a kocsihoz, majd beszálltunk és csak mosolyogtunk.

- Mondtam, hogy nem kell odajönni értem, eltaláltam volna ide, még az én tájékozódási képességemmel is. - tudni kell rólam, hogy nagyon, de nagyon nem tudok tájékozódni, és Ő ezzel nagyon is tisztában van

- Nem, nem Hazzuska. Nem játszunk ilyet, még a végén valamelyik másik városban kötöttél ki. Mondjuk, azon csodálkozom, hogy jó helyen szálltál le. - mondta, majd elnevette magát

- Naaaa, ez csúnya volt. - sértődtem be

- Jó, bocsikaa. Majd kiengesztellek. - suttogta a fülembe, mire az összes szőr felállt a hátamon. Próbáltam ezt a mondatát nem félre érteni, de nagyon sikerült, inkább a tini gondolataimra hagytam.

Másfél hétig Vele leszek és nem tudom hogy mi fog történi. Sajnos azt tudom, hogy Velünk lesz a barátnője, de hál istennek csak néhány napig. Ki fogom bírni és még élvezni is fogom.

...

Hát igen, tervezni rohadt könnyű...

Szerintem életem legborzalmasabb 3 napját éltem meg. Látni ahogy fogják egymás kezét, ahogy ölelik és csókolják a másikat. És látni azt, hogy boldogok együtt maga a földi pokol. Elvesztettem az összes reményemet, amit magunkhoz fűztem, és mikor nem látott senki, összetörtem. Mosdókban, vagy mikor nem figyelt senki, és a koncerteken, amikor Ő nem látott.

Már nagyon közel jártam hozzá, hogy megmondom Louisnak, hogy rosszul vagyok és hogy haza szeretnék menni, de nem volt hozzá bátorságom és az a kis remény mindig itt volt a fejemben, hogy nemsokára elmegy ez a fruska...akarom mondani Briana.

...

Végre eljött a nap, mikor már nem volt zavaró tényező és ketten lehettünk. A túrnébuszban ülten és vártam Louis-ra, mert elkísérte a kedves barátnőjét a reptérig.

- Huh, na végre elment. Most már itt vagyok Veled. - sóhajtott, majd lehuppant mellém

- De ő a barátnőd nem?

- De, de akkor is amíg itt volt jóformán egy percet sem lehettem Veled. - mondta, mire elpirultam.

Több mint 5 órás volt előttünk, mindenki elment aludni, de mivel nekem nem volt "ágyam", így én Louissal mentem. Lefeküdtünk kis-kifli nagy-kifli pózba majd átkarolt és hamar az álmok szélére kerültem, vagy csak kerültem volna, ha nem érzem meg a merevedésé a fenekemnek nyomódni.

- Lou...Louis... - nem tudom miért mondtam, egyszerűen késztetést éreztem rá

Ő nem mondott semmit, csak a kezét a pólóm alá vezette, mire kirázott a hideg. Már nem volt bennem az az érzés, hogy le kéne állítanom, még akkor sem mikor elkezdte a csípőjét mozgatni, ezzel nekem dörgölőzve. Maga alá fordított és levette rólam a pólóm, majd magáról is, és végre megcsókolt. Annyira sok idő után végre érezhettem az ajkait. Hónapok óta vágyom rá és most végre itt van, és engem csókol, csak engem.

Egyre jobban vágytam rá. A lábaimat még jobban széttártam és megemeltem a csípőm. Nem mondott semmit, csak elkuncogta magát és végre lejjebb vezette a kezét. Rámarkolt az ékességemre, mire egy hatalmasat nyögtem volna, ha nem csókol még mindig. Elvette a kezét és helyette ismét a csípőjével dörgölőzött hozzám, majd a keze megtalálta a mellbimbóimat és azokat kezdte el ingerelni. Már nem csókoltuk egymást csak loptuk a másiktól a levegőt. Tovább akartam már menni, de a hangom miatt lehetetlen lett volna, mert csak egy függöny választott el minket a többiektől.

- Várj, kinézek. – nem tudom, hogy most gondolatolvasó, vagy már ennyire jól ismer.

Kinézett és mikor látta, hogy nincs kint senki megfogta a kezemet és elkezdett a túrnébuszba beépített mosdó felé húzni. Ahogy beértünk bezárta az ajtót és egyből az ajakaimra tapadt, mire egy elfojtott nyögés szabadult fel a torkomból. A ruhák csak úgy röpködtek és már csak azt vettem észre, hogy teljesen meztelenül állunk egymással szemben. Nem csinálunk semmit. Nem beszélünk, nem mozdulunk, csak nézzük egymást.

Túl sok volt már számomra az inger, és mivel láttam, hogy Ő nem nagyon akar megmozdulni, én csókoltam meg. Hamar elvesztettem az irányítást, de nem bántam. Felkapott az ölébe, majd felületetett a mosdókagyló mellé és megfogta a kezem. Csak tátott szájjal néztem, ahogy levezeti a merev tagjára és ott hagyja. Nem csinál semmit. Elveszi a kezét és engem néz, s közben egyre gyorsabban veszi a levegőt. Talán ösztönösen kezd el mozogni a kezem, s mikor meghallom a hatalmas sóhaját, elmosolyodom.  Csak folyamatosan ingerlem, s közben észre sem vettem, hogy majd leszakadok odalent, mert annyira elvettem a figyelmemet Louis izgatása.

- Ah Hazzy, annyira...jóh hidegh a kezedh. - suttogta a fülembe, majd a kezét rárakta a tagomra, mire majdnem egy hatalmas nyögés szabadult ki a számon, ha éppen azt nem fogja be az ajakival.

Ugyan azt a műveletet csináltuk mind a ketten és egymástól lopkodtuk a levegőt. Egyre közelebb és közelebb kerültünk a gyönyörhöz, majd egy utolsó húzás után egymás ajkába harapva élveztünk el.

Néhány perc után, mikor már rendeződött a légzésünk, megnyitotta a csapot és gyorsan lefürödtünk, de utána még percekig álltunk a víz alatt és öleltük egymást, ügyelve arra, hogy ne legyen vizes a hajunk.

Miután megtörölköztünk és felöltöztünk úgy gondoltuk, hogy már ideje lenne kikenni, csak hát az nem volt olyan egyszerű, mint ahogy mi azt elképzeltük, mivel már a gitáros fent volt és a "nappaliban" ült, ami történetesen közvetlen a fürdő mellett van. Még szerencse, hogy telefonált és csak Louis nézett ki, mert ha elindultunk volna mind a ketten, akkor szépen lebuktunk volna.

- Én kimegyek, elterelem a figyelmét valamivel, és ha majd jelzek gyorsan búj be az ágyba jó? - kérdezte, mire én csak bólintottam.

Kaptam egy homlok puszit, majd ki is ment.

Megkaptam a 'jelet' és amilyen gyorsan és feltűnésmentesen csak tudtam visszamentem az ágyba. Mivel jóval hidegebb volt itt kint mind a fürdőszobában így természetesen fáztam és bebugyoláltam magam a takaróval, de hamarosan megérkezett a második takaróm is, aki átölelt hátulról és adott nekem egy puszit. És így természetesen már kicsit sem fáztam.

Mi lesz ennek a vége?

.

.

.