A mi történetünk//BEFEJEZETT

9.rész

Csak néztük egymás. Míg az én arcomról a könnyek folytak, Ő csak mosolygott rám és a levegőben szíveket és puszikat küldött, majd...a vonat elindult.

Ennek már bő 4 hónapja. Azóta betöltöttem a 18-at és készülök az érettségire, de e mellett rengeteg új dalt írtam, amivel Niall egyfolytában nyaggatott, hogy rakjam fel. Majd nagy nehezen csak bele egyeztem, olyan úgyis mindegy alapon.

„De ha szeretsz bajt okozni a hotel szobákban
És ha szereted a titkos kis randevúkat
Ha szeretnéd megtenni azokat a dolgokat, amiket tudod, nem kellene megtennünk
Bébi, tökéletes vagyok
Bébi, tökéletes vagyok a számodra
És ha szeretsz éjfélkor lehúzott ablakokkal kocsikázni
És ha szeretsz olyan helyekre menni, amiket még kimondani sem tudunk
Ha szeretnéd valóra váltani amiről valaha is álmodoztál
Bébi, tökéletes vagy
Bébi, tökéletes vagy
Szóval kezdjünk hozzá most azonnal

Talán soha nem leszek az a kéz, amiben a szívedet teszed
Vagy a kar, ami megtart, amikor csak szeretnéd
De ez nem jelenti azt, hogy most nem élhetünk a pillanatnak
Mert lehetek az, akit időről-időre szeretsz"

Csak egy gitárral ültem az ágyamon és Niall segítségével vettem fel, majd raktuk fel youtube-ra. Anyának megmutattam és nagyon büszke volt rám, de a kérdésére nagyon nem számítottam.

- Louisnak megmutattad már?

- Mi? Miért mutattam volna meg neki?

- Ő lesz a jövendőbelid nem?

- Anyaaa!

- Kicsim, szemmel látható köztetek a szikra. Ráadásul te most töltötted a 18-at, így már nem sok hátráltató tényező van.

- Igaz nem sok, de pont elég...

- De mik azok?

- Először is Briana, a barátnője. Utána a menedzsere, aztán a körkülönbség és a távolság.

- A barátnőjével szakít, a menedzserét leváltja, a 18-at betöltötted, így nem tud már senki sem tenni ellenetek semmit, a távolság...nos egyszer úgyis elköltözöl. – mondta szomorú mosollyal az arcán, én meg csak átöleltem

- Bár ilyen egyszerű lenne.

- Harry drágám, ez ilyen egyszerű, a többi csak kifogás. – sajnos igaza van, és ez fájt a legjobban – Mikor beszéltetek utoljára?

- Bő egy hete.

- Tessék?

- Dolgozik.

- Kifogás.

- Eddig minid én kerestem, most várok, hogy Ő keressen... - anya nem mondott semmit, csak sóhajtott egyet és újra átölelt

...

A napjaim másból sem álltak, mint a tanulásból, zenélésből és a várakozásból, hogy hátha ír.

Ha nagy ritkán is írt, akkor is lényegében csak azt írta le, hogy mennyire sok munkája van, majd mikor én meséltem Neki, már nem volt elérhető.

Egyre jobban féltem, hogy mi van ha tényleg ez volt a vége...de egy kis reménysugár mindig bennem volt. A közös emlékek, képek újra és újra visszahozzák belém a reményt.

...

Áprilisban felhívott, hogy nem-e lenne kedvem elmenni az egyik közelben lévő koncertjére, nagyon akartam már látni, de amint megtudtam, hogy ott lesz Briana, egyből nemet mondtam.