Az egész egy hülye koncerttel kezdődött, csak 16 voltam, de mégis annyira belezúgtam. Az évek teltek, de én egyre jobban csak megszerettem, a szívem örökre csak az Övé. De a szerelme, ha volt olyan, elapadt, és darabokra hullottunk.
Éreztem, ahogy elkezd távolságot tartani, tudtam, hogy a szerelme megváltozik.
Ennek a történetnek vége van, most kisatíroznám a nevét, még a kedvenc részeimet is. Olyan sok fejezet volt, amit még nem írtunk meg, például „Esőben csókolózni" és a „Fent maradni egész éjjel". Emlékszem, hogy hol kezdtük el, emlékszem, hogy hogy nézett ki akkor, és még arra is, hogy én milyen kisfiú voltam még, milyen kis elveszett...és mégis milyen boldog. De most hiányoznak azok a részek, amiket magával vitt, mikor magában eldöntötte, nincs többé olyan, hogy „mi", még mindig hiányos a történet. Még az indokot sem tudom miért, igaz nem lettem volna képes végighallgatni, de bár tudnám, hogy miért tette ezt.
A szívem belefájdul, ha belegondolok, milyen boldog mással. Utálom a tudatot, hogy milyen jó páros lettünk volna. De megírta az utolsó sorokat nélkülem...
A mi történetünknek ezzel vége van.
VÉGE
_________________________
Sziasztok
Elérkeztünk ennek a story-nak a végére.
Tudom, nem a legboldogabb, de nem minden történet zárulhat "happy end"-el
...vagy ki tudja?
De remélem elnyerte a tetszetéseket.
Legyen szép napotok/estétek.
Pusszancs.
Amand
ESTÁS LEYENDO
A mi történetünk//BEFEJEZETT
FanficHarry egy nap elment az édesanyjával egy koncertre, de nem is akármilyen koncertre, Louis Tomlinson koncertre. Mivel a göndör anyukája szervezte a koncertet, így könnyen tudott találkozni a smaragd az óceánnal. Igaz azelőtt sosem látták egymást és a...
