Verseim

Első versem

Megtörtek amikor és ahol csak tudtak,

Hátba szúrtak, a földbe tiportak.

Csak mélyebbre és mélyebbre hantoltak,

Míg végül teljesen elnyomtak.

Minden szavam kárba vész,

Mert akinek mondtam, már rám sem néz.

Nem tudok már mitévő lenni,

Ennyi fájdalmat képtelen vagyok elnyelni.

Segítséget kértem kinevettek, mindenkivel ez lett,

Kinek sírjára ellensége is virágot tett.

Hol lehet a vigasz? Talán csak én nem látom,

De remélem egyszer, én is megtalálom.

A lelkemet kitépték, de hogy miért tették?

Hiszen magukkal nem vitték, csak darabokra törték.

Már csak hinni tudok, hogy egyszer jobb lesz,

És lesz olyan aki nekem mindig, mindenben itt lesz.

Csak boldog szeretnék lenni, mást nem is kérek,

Tudom sokat vétek, de semmi sem nagyobb vétek,

mint egy elpazarolt élet.

2021.02.02

By: L3vi