Verseim

III.

Egy árnyékká válok, 

 Ha minden este kisírt szemmel hálok.

A könnyektől már alig látok,

 És magamnak egy sokkal jobb életet szánok. 

Tudom hogy vannak még lányok, 

De a szívemmel csak egy emberre vágyok.

 Mit tegyek ha egyszer a csillagok között szállok, 

Máskor pedig a föld legalján összetörve mászok?

 Mit tegyek ha én csak vigaszt keresek,

 De nem kapok a bántásnál egyebet?

 Úgy érzem egyszer eltűnök,

 Ahogy egyre mélyebbre kerülök.

 A betűkkel és sorokkal együtt a papírra égek, 

Mert ennyi fájdalmat már nem bír el egy élet.

 Csak nézek ki a fejemből mélán, 

És dúdolok egy dalt némán.

 Hogy lehetek ilyen hitvány,

 Kire mindenki kedve szerint pingál?

Talán csak nincs erőm mást tenni, 

Talán csak nincs kedvem más lenni.

Talán csak egy átlagos emberré szeretnék lenni, 

Akinek nem kell a lelkébe minden este életét tenni.

 2021.02.08

By: 0L3vi0