Verseim

IV.

Gondolatok cikáznak a fejemben, 

Könnycseppek tükröződnek a szememben.

Nem hagynak nyugodni NEM, 

Belém vágnak hirtelen! 

A fejemben káosz lesz szüntelen, 

Tudom hogy a lelkem nem bűntelen, 

De hogy lehet mindenki ilyen hűtelen. 

A szememre nem jön álom, 

Mikor lesz már vége, csak ezt várom.

Hogy az emberekben bíztam nagyon bánom, 

Az ereimet nemsokára mind felvágom.

Mindig csak helyt kell állnom, 

 De miért ha nincs ki mellettem ki álljon?

Ki lesz az ki segítő kezet fog nyújtani, 

És nem csak azért jön hogy legyen kit felgyújtani? 

Csak fekszem egyedül az óra csak jár, 

De mi értelme ha nincs olyan aki rám vár?

Nem értem a világot és elegem van már, 

De tudom hogy értem úgysem lesz kár. 

Aludnom kellene már rég, 

Mit tegyek ha érzem oly közel a vég?

Igazán nem is tudom mit érzek, 

Már azt sem veszem észre ha vérzek.

Segítsél légyszi, sokan kértek, 

De hiba volt, mert nem volt más csak vétek.

Néhányan még figyelik hova lépek, 

És ha esetleg szakadékba érek, 

Segítenek, hogy túl gyorsan le ne érjek. 

Nekik nagyon köszönöm, tényleg.  

Hálás vagyok és örülök hogy élek, 

Csak a gondolatok néha tépnek, 

És gyújtanak be emlékeket, melyek szénné égnek. 

Nem fognak hiányozni, és nem kár értük tudom, 

De a sok köcsögöt már kibaszottul unom. 

Vigyázz magadra jó tipp tesó, 

Mikor az utcán jössz azt se mondod helló. 

Tanultam a dolgokból és erősebb lettem, 

Erre az utazásra jegyet már nem vettem. 

Azt mondtad csak mi leszünk ketten, 

De rá kellett jönnöm hogy egyedül kell erősnek lennem.

 2021.02.19

By: 0L3vi0