Egy lány élete

17.rész

Briana szemszöge

Annyira jó érzés volt az,ahogy így egy ,, családként,, ebédeltünk a konyhában. De ahogy azt elterveztem el kell és el is akarom mondani Angelnek az igazat... de iszonyatosan félek.

-Bri kezded te? – Kérdezte Louis közben a kezét rátette az én kezemre ami igazán jó érzés volt.

- Jaj igen persze....bocsi csak elgondolkodtam. Nos szóval kicsim Te is tudod,hogy azt mondtam,hogy az apukádat azért nem ismered, mert messze dolgozik,hogy mikor hazaér minden szükséges dolgot megtudjunk venni. – Láttam Louison,hogy először meglepő majd átgondolva a helyzetet,hogy ez volt a legkönnyebb és legérszerűbb válasz amit mondhattam, megértően bólintott.

- Igen mamai ezt szokszoj hajlottam máj.

-Nos hát az a igazság kicsim,hogy az apukád hazajött és....

-Komoly? És megismerhetem? – Vágott a szavamba izgatottan.

-Igen kicsim meg – és rá mosolyogtam először Angelra majd Louisra bíztatásképpen,hogy most már ő jön.

- És hoj van? Mikor tajájkozhatok veje?

- Itt vagyok kicsim szia. – Mondta Louis mosojogva Angelra.

- Tye vagy az apukám?

- Igen angyalkám én vagyok. Mikor Louisra néztem láttam,hogy könyben lábadt a szeme. Ezt látva nekem is bekönnyezett a szemem. Örültem,hogy így viszonyulnak egymáshoz és,hogy Louis valóban érdeklődik Angel iránt, és látom a szemeim azt,hogy tényleg szereti, vagy legalább is tudná szeretni őt.

- Megöjejhetyjek? – Kérdezte Angel.

- Persze gyere ide kicsim. És avval a lendülettel megölelték egymást, olyan szép látvány volt.

-Ugye most már nem hagysz itt minket?

- Eszembe se juttot,most már mindig itt leszek veletek. Gyere ide ölelj meg minket. – Olyan jó érzés volt ez a családi ölelés,mert az vagyunk egy család.

Anap folyamán Louis haza ment lapakolni a cuccait én addig elindultam elkészíteni a vacsorát mivel jócskán elment az idő. Angel a konyhaasztalon kifestőzött láttam rajta,hogy nagyon boldog,hogy ismerheti az apukáját és én is örültem először is azért, mert Angel boldog másodszor pedig, mert megnyugvás,hogy itt van mellettem és fog tudni nekem segíteni úgy a nevelésben úgy mindenben. A bejárati ajtó felől kulcscsörgést majd ajtónyitódást hallottam, pár percel később Hollyt láttam meg a konyhapultnál.

-Sziaaa mizu csajszi? Szia maszat – nyomott egy puszit Angel homlokára.

-Szia Holly hát igazából van mit mesélnem, de amint látom rajtad neked is volna mit mesélned.

-Hojjy képzeld tajájkoztam az apukámmal.

-Várj mi? Itt van? Elmondtad neki?-Fagatott tovább így beinvitáltam őt a nappaliba és elmondtam neki mindent. Néha bele- bele kérdezett, de a végén megértő és boldog mosolyal csak annyit mondott, hogy örül nekünk.

-Na akkor most én jövök, képzeld James megkért,hogy költözzek hozzá.

- Úr Isten az szuper és mit mondtál?

-Hát azt,hogy áttgondolom és előtte megbeszélem veled. Te mit mondasz? Nem lesz baj?

-Holly dehogy lenne baj,miért lenne? Nagyon örülök neked bár igen borzasztóan fogsz hiányozni a házból, de majd úgy is fogunk minden nap találkozni.

Ez csak természetes no de megyek akkor felhívom James-t.

És már fel is szaladt az emeletre. Én pedig vissza mentem a konyhába Angelhez.

-Mit rajzolsz kincsem?- Kérdem mivel látom,hogy nagy munkálatokba vagy.

-A csajádunkat. Nézd itt vagy te.- Mutat a lap bal oldalán lévő embere. Itt vagyok ény és itt vany apu. – Mutat először a közepére majd a jobb oldali alakra mutat aki ezek szerint Louist ábrázolja.

-Nagyon ügyes vagy. Mit szólsz ahoz,hogy ha Apu vissza jön odaadjuk neki,hogy el tegye emlékbe és láthassa milyen ügyes kislánya van.

-Jóóó – És folytatta az alakok kiszínezését. És én is mosolyogva folytattam a főzést. Úgy érzem kezd egyenesbe jönni az életünk és Louissal kiegészülni látszik a mi kis családunk.

Új rész! remélem tetszeni fog visszajelzést szívesen elfogadok :D Jó olvasást hozzá.