Egy lány élete

19.rész

Egy gyönyörű reggeliző parkolójában Louis leállította a kocsi motorját majd kiszálltátszaladt az én felemre, és udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, odanyújtotta nekem a kezét ép kisegített a kocsiból. -Azta milyen udvarias itt valaki. -Ne nagyon szokj hozzászivi. -Majd azzal a lendületem amelyik kezemet még fogta felemelte az ajkaihoz és kézfejen csókolt. -Na gyere mert már kilyukad a gyomrom, remélem a tiéd is mert itt Isteni finom a gofri. -Hát igen tudnák enni, ami azt illeti. -Na menjünk be gyere.   -Az ajtófeletti csengő jelezte az érkezésünket, bent a környezet olyan családias volt. elfoglaltuk a helyünket majd az étlappal a kezünkben elkezdtünk válogatni a kínálat között. Pár perc után megérkezett egy fiatal pincérnő, aki jött felvenni a rendelésünket. -Szép napot mit hozhatok nektek? -Kérdezte tőlünk, de egész végig csak Louist bámulta és mint ha elkezdett volna vele flörtölni is. Nem tudom miért, de nagyon elkezdett zavarni és int, ha egy kis féltékenység is elkapott, amit, mint ha Louis is észrevett volna. -Nekem lehet egy adag gofri juhar sziruppal és dzsemmel és lehet mellé egy adag kávé csak úgy feketén. Te mit kérsz szívem? -Louis átnyúlt az asztal felett, megfogta a kezemet és a hüvejk ujjával elkezdte simogatni a kézfejemet. Olyan meglepetésként ért ez az egész, hogy lefagytam és elfelejtettem válaszolni, szerencsére Louis finoman rászorított a kezemre. -Öm...nekem is ugyan de én kérek tejet a kávémba. -Máris hozom. -És evvel el is ment a pincérlány én pedig kérdő tekintettel néztem Louisra. -Mondjad. -Vigyorgott rám, de közben még mindig fogta és simogatta a kezem. -Mia fene volt ez? -Nem tudom mire gondolsz szívem. -És kacéran rám mosolygot, és megjegyezném, hogy még mindig fogta a kezem. Ettől a jelenettől, meg persze a becenévtől nagyon zavarba jöttem. De csak nem hagyhatom ezt szó nélkül, valamit muszáj válaszolnom. -És mégis mi volt az a becenév? -Gratulálok Brí, jobb válasz nem is jutott az eszedbe ugye? Szidtam le magama gondolataimban. -Jó figyelj, bocsánatot kérek amiért úgy mond kihasználtalak, hiszen bevallom azért volt a becenév és a kézfogás is...de te sem tagadhatod, hogy egy kicsit téged is zavart a pincér lány. -És ezért gondoltad, hogy akkor lekoptatod úgy, hogy elhiteted vele, hogy együtt vagyunk? -Pontosan latod érted a lényeget. -Vigyorgott rám, mint egy kisgyerek. Az elkövetkezendő órák nagyon jól teltek, rengeteget beszélgettünk, nevettünk és jobban megismertük egymást ja és persze nagyon sokat beszélgettünk ami kis angyalkánkról. Hallom, és látom Louison, hogy nagyon szereti Angel-t és, hogy mindent megtenne annak érdekében, hogy boldog legyen. A haza vezető úton is nagyon sokat beszélgettünk, de úgy mindenről. A ház előtt leállította a kocsit majd teljes testével felém fordult. -Figyelj Brí nagyon jól éreztem ma magamat és nagyon szívesen megismételném. És az őszintét megvallva nagyon bírlak...amikor megismertelek akkor nagy benyomást keltettél bennem, az alatt a pár év alatt is míg távol voltam csakis rád tudtam gondolni, hogy vajon mit csinálhatsz, hol lehetsz, van e valakid és ehhez hasonlók. Ha te is hasonlóan érzel és persze benne volnál, én meg szeretném próbálni együtt, meg persze Angel miatt is. Mit szólsz? Louis először is nagyon jól érzem magam veled, másodszor pedig én is nagyon bírlak téged, és igen én is nagyon szívesen megpróbálnám együtt, persze én is nézem Angel érdekeit, de az őszintét megvallva nagyon félek belevágni egy kapcsolatba főleg, hogy itt van ez a csöppség, és ne agy Isten rosszban válnánk el az csak neki volna rossz. -Igen ez teljesen igaz...de sosem lehet tudni míg meg nem próbáljuk és tényleg, ha úgy alakulna...remélem nem, de ha netán úgy alakulna hidd el én úgy csinálnám a dolgokat, hogy az én kis hercegnőmnek az életét ne bonyolítsam meg. -Hát nem is tudom.... Oké megpróbálhatjuk...de csak egy dolgot kérek. -És mi volna az? -Kérdezte a mellettem ülő férfi vigyorogva. -Haladjunk nagyon lassan. -Kérésed számomra parancs. De ha nem haragszol meg nekem rohannom kell a stúdióba, 4-kor pedig elmegyek Angelért az oviba utána pedig hazahozom őt. -Szuper vagy köszönöm, legalább nyugiban össze tudok rakodni a házban és még ebédet is fogok tudni csinálni. Na de akkor szia. -Szia még találkozunk. -Evvel száltam volna ki az autóból, de mire a kezem az ajtóhoz érhetett volna Louisvisszahúzott és adott az arcomra egy forró csókot, ami nagyon jól esett. Rámosolyogtam, majd kiszálltam az autóból. Utoljára rám nézett majd elhajtott. A lakásba lépve elkezdtem csinálni az eltervezett dolgaimat, közben a Louissal történteken, a kisegyességünkön, és azon az egyszerű, de mégis jelentékteljes arcra csókon gondolkodtam. Akkor most ez az jelenti, hogy együtt vagyunk? Nem hisz végül is nem kérdezte meg, csak megállapodtunk abban, hogy megpróbáljuk, nem az jelentettük ki, hogy most már együtt is vagyunk, előtte még sokkal jobban meg kell egymást ismernünk és persze randizgatnunk is kell. Igen ez így megy. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal voltam egész nap.

Sziasztok....igen megint jó pár idő elteltével lett csak új rész...de a lényeg, hogy itt van...Jó olvasást kívánok és a véleményeteket illetve tetszéseteket nyugodtan fejtsétek ki a a komment részlegben. Pusziii.