Egy lány élete

10. rész

- Milyen idő? miről beszélsz Briana?-Nézett rám aggódva az öcsém.

-Sam elfolyt a magzatvizem.-Még mindíg értetlenül nézett rám.-Mit nem ért ezen? Megindult a szölés, jön a baba.-Mondtam a kelleténél kicsit hangosabban. Sami ilyenkor ilyetten nézett rám.

-Es most mi lesz? Mit csináljak? Kinek szóljak? Egy korházban vagyunk.

-Igen egy korházban a szülő osztályon ahol tele van a hely orvosakkal, te hüye gondolkozz már menj és szólj egy nyavajás orvosnak.-Rivaltam rá az öcsémre ő pedig el is rohant. Én pedig írtam Hollynak egy üzenetet, hogy minél hamarabb jöjjenek fel, mert az előbb lementek anyáva egy kávéért.

Enyhe fájásaim voltak már mikor megláttam az öcsémet közeledni egy fehér köpenyes férfival közeledni felém.

-Jó napot kívánok Dr. David Gold vagyok én leszek a szülőorvosa. Ha mgengedi akkor felvázolnám mi fog most történni.-míg magyarázott én végigmértem az orvosomat: Gesztenye barna haja és szeme van, alkata viszonylag magas és izmos.Míg beszélt én szaporábba kesztem venni a levegőt mert az igazat megvalva féltem. Dr. Gold és egy nővér előkészítették a szüléshez szükséges eszközöket. Pár perc elteltével a fájásaim erősebbé váltak és tudtam, hogy itt az idő. A nővér belépet a szülőszobába nekem pedig hirtelen fontossá vált, hogy valaki itt legyen mellettem, valaki aki támogat.

-Elnézést lenne olyan kedves és behívná nekem az öcsémet Samuelt? Szükségem van rá, hogy itt legyen mellettem.

-Persze asszonyom máris beküldöm.

-Itt vagyok Brí mond mit csináljak?-Kérdezi aggódó tekintettel.

-Csak maradj itt velem és fogd meg a kezem kérlek-Ezzel odaállt mellém és szó nélkül a 2 keze közé fogja az én apró kezemer. Pár perc elteltével bejött az orvos és felhúzott 2 gumikesztyűt.

-Na úgy látom elkeszthetjük a munkát.-És ez volt az a pillanat mikor az agyam kikapcsolt és konkrétan semmire sem emlékszem.

3 óra elteltével

-Még egy utolsó Briana eszt még bírja ki!-Monta a nővér én meg minden megmaratt erőmet beleadtam és a végén meghallodtam aszt a hangot ami egy anyának a legcsodálatosabb a világon. Elszállt minden fájdalmam és csak az örömkönnyek folytak le az arcomról miközben megkönnyebülve mosolyogtam.

-Gratulálok Ms. Ross kislánya született.-Mondta az orvos és a nővér már oda is adta a pici rózsaszín ronyba betakart kis cukibombát. Amikor ránésztem a salyát kislányomra, rögtön eleredtek a könnyeim. Csak aki nem tudja hogy Louis az apja az nem veszi észre a hasonlóságot, azok a gyönyörű tengerkék szemek és azok a telt szájacskák mintha csak Louiszt látnám, csak kicsiben és lány változatban. Egy darabig még nésztem a kislányomat majd a nővér elvitte tőlem mondván, hogy még meg kell csinálnia rutin vizsgálatokat.

pár óra eleltével

Már a kórteremben dédelgettem az én kis angyalkámat mikor bejött a nővér.

-Jó napot nem szeretném zavarni de a kicsi adataihoz szükségem van a nevére is.

-Értem nos a kicsi neve Angel Ross.-Mondtam a nővér pedig lefirkantotta a kis angyalkám nevét. Egy pár perc elteltéve kopogás hallaccódot az ajtón túl és később anya és apa dugták be a felyüket az ajtón. Amint anya meglátott minket rögtön elsírta magát és ahogy láttam apa is megkönnyezett.

-Szabad?-Kérdeszte anya.

-persze csak nyugottan.-nyújtottam átt mosolyogva anyának Angel-t. Mosolyogva figyeltem a pityergő anyukámat ahogy ringatja és csodálva nézi az unokáját. Hát, hogy is mondjam- elsírtam magam mert rájöttem, hogy ez hiányzott az életemből, az én Angel-em. Apa odajött hozzám és megölelt azzal a mondattal, hogy "büszkék vagyunk rád". Ez mindennél többet jelentett neke.

/Igen tudom...sok idő telt el de egyszerűen nem jut időm a történetre de igyekszem minél hamarabb friss részeket hozni...ha minden jól megy akkor holnap is jövök legalább 1 résszel. puszi nektek :)/