Egy lány élete

6.rész

Miután kicsit megnyugodtam Samuel el tolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni?

-Mi történt? Miért sírsz?-Kérdezte aggódó hangon.

-Ülj le kérlek.

-De mi történt? Mond már el!-Idegeskedett az öcsém, olyan aranyos amikor bármilyen bajtól megvédené a nő vérét.

-El mondom ha leülsz.-Itt hagytam neki egy kis időd de mivel ne válaszolt semmit így folytattam.-És hát...szóval...azt mondta az orvos, hogy...-Nem mertem elmondani.

-Mond már kérlek ne húzd az időt!

-Oké szóval...terhes vagyok.-És ösztönből a hasam elé kulcsoltam a kezeimet. Elmosolyodtam a gondolaton, hogy nemsokára a karjaimban tarthatom a saját gyerekemet.

-Hogy mi vagy? Hogyan? Mikor? Ki az apa?-Bombázott meg a kérdéseivel az öcsém.

-Hát terhes vagyok, Holly születésnapi partiján és Louis Tomlinson-Válaszoltam meg az összes kérdését.

-És tud róla?

-Hát...nem.

-Mi és miért de azért elmondod neki ugye?

-Nem semmi kép sem szerezhet erről tudomást.-Mondtam ellent mondást nem tűrő hangon.

-Ugye tudsz róla ha megszületik a gyerek Louisnak joga lesz hozzá, sőt ár joga van a létezéséről tudni.

-Igen tudom de megvédem magamat és a kicsit egy csalódástól.

-Te tudod ne nem biztos, lehet örülne a picinek, de én nem szólok bele viszont nagyon örülök és mindenben támogatlak majd.

-Kit kell miben támogatni?-Jött be a bejárati ajtón anyu és a bátyám. És most jön a feladat nehezebb része.

-Lenne egy mondani valóm de ha ne bánátok akkor csak ha apu is megjött akkor mondanám el mivel erről neki is tudnia kell.

-Akkor szerintem én megyek mert ez családi ügy.-Mondta és már ki is ment az ajtón a barátnőm.

pár óra elteltével pontosabban 2 óra elteltével apa meg is érkezett. mindenkit beküldtem a nappaliba, anyák leültek a kanapéra, Luca helyet foglalt a fotelban én pedig Sammel a szüleinkkel szenben lévő kanapéra ültünk le.

-Nos lehet, hogy ezért elfogtok ítélni, nem csodálkoznék ha ki is tagadtok, de ezt kötelesnek éreztem elmondani. agyon aggódóan néztek rám a szüleim. Nagy levegőt vettem, kifújtam azt és kinyögtem.-Terhes vagyok.-Összezárt szemekkel vártam a reakciójukat. Mivel jó ideje csend lepte be a helységet így lassan kinyitottam a szememet, mindenki meglepődötten nézet, a csendet anya törte meg.

-De hát mikor? és hol és ki az apa?- szinte ugyan azokat kérdezte mint az öcsém.

-Amikor Hollynak volt a partija összefutottam egy régi osztály társammal táncoltunk, kicsit többet a kelleténél ittunk és hát megtörtént.-Olyan egy bűntudatom van emiatt de semmit nem csinálnák másként.-Tudom, hogy most nagyot sülyetdtem a szemetekben de nem bántam meg és nem fokom őt elvetetni.

-Megtörtént? Csak úgy meg történt? És nem bántad meg? Neked tejesen elment az eszed?-Ordította magából kikelve a bátyám.-És mi az, hogy te elmész egy buliba, hogy annyira leiszod magad, hogy felcsináltatod magad? Ne ismerek rád mi történt veled? Azt hittem mindent tudok rólad mert állítólag nagyon megbízunk egymásban de NEM. Ezt nem teheted magaddal még csak 20 éves vagy nem tarthatod meg a gyereket ÉN nem engedem.

-Ezt ne te fogod eldönteni ő az én gyerekem te maximum abban dönthetsz, hogy segítesz e és, hogy tartod e a kapcsolatot velem vagy letagadod azt is, hogy valaha is ismertél és letagadod, hogy a húgod vagyok.-Mondtam már a könnyeimtől fulladozva.

-Ha így akarod, hogy megtartod a gyereket akkor vedd úgy, hogy soha nem is ismertük egymást és nem vagy a húgom.-Evvel kirohant a szobából maga után becsapva az ajtót én pedig ha lehet még jobban elkezdtem zokogni ismételten az öcsém vállába fúrva az arcomat.