𝐃𝐚𝐧𝐜𝐢𝐧𝐠 𝐖𝐢𝐭𝐡 𝐓𝐡𝐞 𝐏𝐫𝐢𝐧𝐜𝐞 •𝐓𝐨𝐝𝐨𝐫𝐨𝐤𝐢 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫•

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐕.

A trónörökös, akit apja szinte fogságban tart - egy pillanatra megtorpanok, nagyot nyelek. Túl friss az élmény. -, Shoto Todoroki.

Ochaco dudorászva takarít körülöttem, elkezdte, amint elment a tanár. Midnight tanátnőnél a felelésem jóra sikerült, láthatóan megelégedett vele. Gyorsan eldarálta az anyagot, majd találkozóra fogva sietségét, távozott. Egy órányi körmölés után, amikor majdnem kiborítottam az obszidián színű tintát, két újabb lappal gyarapodott szerény gyűjteményem.

Egyre jobban izgulok a teadélutánnal kapcsolatban. Továbbra is vannak kétségeim, de ha nem veszem figyelembe őket, akár jól is elsülhet ez a kiruccanás. Anyám már beavatott tervébe, lóháton érkezünk, és hasonló ruhát visel majd, mint én. Állítása szerint az övé kicsit zöldebb színekben játszik, de passzolni fog egymáshoz a két szoknya. Elvileg ugyanazzal az aranyozott szegéllyel rendelkezik, de kíváncsi vagyok, mégis mennyire igaz. Anyám néha nagyon kertel, és kihagyja a lényeges, vagy igaz információkat beszédéből, s ugyanazt fújja végig.

A mai nap nem keresett egyik barátom sem, és kicsit aggódok, hogy Katsuki meg is sértődött. Eijiro amúgy sem szokott durcás lenni, és az alkura ő beszélt rá, de a szőkének láthatóan nem esett jól a döntésünk. Csak szeretném remélni, hogy segít megszöktetni Shoto herceget, nélküle nem megyünk sokra.

Igyekszem elterelni az agyamat ezekről a gondolatokról, és inkább felkelek az ágyamról. Visszarakom a polcomra a történelem jegyzeteket, szemügyre veszem könyveimet. Elgondolkodozva végig húzom ujjaimat a könyvek gerincein, elolvasgatom címüket. A bőrömet az állatbőrhöz tapasztom, a kötést vizslatva sétálgatok a sorok előtt. Végül, hosszas gondolkodás után kiszúrok egy vaskos, kopottas könyvet, és nagy nehezen leemelem a legfelső polcról.

- Ochaco, milyen idő van kint? - Hirtelen ötlet vezérel.

- Napsütéses, [T.N]. Meleg van, a szél sem fúj - pillant rám, miközben vizes törlőkendővel köröz tükrömön.

- Rendben. Kérlek, egy órával indulásunk előtt szólj, nem szeretnék elkésni. A kertben leszek, a lovaknál - bólintok felé, és kipattanok a szobámból.

Régen voltam már kint, pedig szeretem a napsütést. Mindig kihasználom, megnyugtat, ha bőrömet simogatja. Kiülhetnék az ablakomba is, de az nem ugyanolyan. A lovak közelében teljesen biztonságban érzem magam. Köszönök két siető, fiatal szobalánynak a folyosón. Puledliznek illedelmesen, és rohannak tovább. Vajon elfelejtettek valamit? Folytatom utamat a kert felé, elkalandozva. A kezemben szorongatott kötettel kilépek az üvegajtón, és elém tárul a vár kertje.

Leügetek a márványlépcsőkön, otthon hordott szoknyám lebeg utánam. Régi, egyszerű darab, szeretem. Kényelmes, szerencsére van egy saját fűzője, így alatta nem kell hordanom bálnacsont merevítőset. Az ujja rövid, csipkés, szabadon hagyja kezeimet. Szoknyája bő, elterül a lovon, ha éppen lovagolok. A földet súrolja, de nem kell magam után vonszolnom. Derekamnál egy széles öv feszül, hátul bonyolult masniba kötve.

Az udvarba lépve végre megtalálom a helyem. A vár lényegében körbefogja a kertet, persze nem ekkora apámék birtoka. Az épületet U alakban építették, a négyzet utolsó oldalát pedig a hozzátoldott istálló szolgáltatja. Az istálló tele van lóval, függetlenül attól, hogy azok milyen munkába tartoznak. A hidegvérűeket földműveléshez, a melegvérű telivéreket lovagláshoz, fogat elé fogva használjuk. A box ablakok előtt számos kocka szalmabála pihen, szárítják őket. Jelenleg díszítésnek is tökéletes lenne. A vár falai mellett virágokat gondoznak a kertészek, most is gyomlálnak. Teljes színkavalkád, a világ minden részéről hozatott anyám fajtákat. Odáig van a virágokért, látszik is. A díszítő kövek között millió kövirózsa, mohatelepek emelik ki a színes szirmokat. Továbbá, az illatuk elnyomja a lovak szagát, és így igazán kellemes az udvarban tartózkodni.