Mikor beléd szerettem

Kis gyengédség

Már órák óta azt várom, hogy a feladatom megírja magát, de még egy sor se jelent meg, én csak meredtem a papírra. "Muszáj lesz valami varázslatot kitalálnom erre a jövőben" Nyugtázom magamnak a feladatot, és egyből nem is a törvények írássa foglalt helyet a fejemben. Felnézek, mire parancsoló tekintettel találom szemben magam, majd felugrottam ijedtemben. "Mióta bámulhat rám így?" Még a hideg is kiráz.
- Igen- igen...írom is. - nyelek egyet, mire vissza néz a saját papírjaira.
Megfogom az ecsetet és írni kezdek, de egyhamar megunom és ránézek Lan úrfira, aki még mindig ugyan abban a testhelyzetben van, mint mikor kezdtünk, én még hát.. szerintem már fekszem az asztalon, vagy ki tudja hány féle pozítúrában fetrengtem ma. Erre a szóra valami perverz dolog jut eszembe és felugrva, ijedtemben a kezemet a fejem fölött rázom össze vissza. Lan Zhan nagyon meglepődött hirtelen jött akciómtól. - Valami baj van? - kérdi illem tudóan, mire csak megrázom a fejem és vissza ülök.
Akkor esik le, hogy azt is mondhatam volna, hogy nem érzem jól magam, talán elengedne, de erről lemaradtam. Mire a semmiből egy meleg érintést érzek meg homlokomon, teljesen lefagyok, aztán hátra vettem magam. Azt se vettem észre, hogy oda jött hozzám.
- Nem vagy lázas. - állapítja meg és tovább bámul rám, azokkal a csodás szemeivel. "Jó, isten...mi az már, hogy csodás??" Akadok ki.
- Tényleg jól vagy?
- Igen, igen... bocsi.
Nem mond semmit, néz még egy darabig, aztán vissza ül.
Én meg dobogó szívemre szorítom kezeim és nem értem mi lelt hirtelen...
Aztán eljön az ebéd idő, valósággal kirobbanok a teremből, de még hallom, hogy Lan Zhan, utánam szól, hogy ebéd után, kis pihenés és folytatjuk. Persze legyintek és morgok egyet, már nagyon unom, ezt a sok szabályt...ma inni kéne, de az tuti nem ma este lesz. Még csak el se tudok szökni egy kis alkoholért.
Valósággal unom az étkezéseket is, tök ízetlennek az ételek és ettől se lesz jobb kedvem, de ahogy a háló körletünk felé sétálok, finom illatok csapják meg orrom. Egyből az illat után megyek, és legfurcsább dologgal szembesülök, hogy a saját szobámból jön. Mikor kinyitom az ajtót, ínycsiklandó leves vár. Egyből az asztalhoz ülök és mindet megeszem, a csípőssége pont megfelelő vagy is leégeti az arcom, de én pont így szeretem.
Mikor befejezem, nagyot nyújtoszkodok és kimegyek.
- Shijie...- kiálltom oda nővérkémnek. - Köszönöm a levest, a legjobb volt.
Mire a lány meglepődik. - Tessék? Én ma nem csináltam semmit neked?
Én is eléggé meglepődök... Mire nővérem elkuncogja magát. - Nahát-nahát...van egy titkos rajongód.
Mire csak elvigyorodok és legyintek. "Még, hogy rajongó." Mosolyogok lágyan rá. - Hát akkor mindegy. Pedig jó lett volna megköszönni neki. Mióta ide jöttünk, nem ettem semmi normálisat.
Nővérem kedvesen mosolyog, de nem mond semmit.
Aztán rá nézek az órára és már ott kéne lennem a pavilonnál, felugrok a tetőre és el is tűnik, Shijie csak ingatja a fejét és bemegy a szobájába.
Mire oda érek, Lan Zhan már ott vár, de meglepetésemre nem mond semmit, csak be megy. "Azta, hogy-hogy nem cseszett le?" Ámulok.
Nem szóltunk egymáshoz, és nem láttam dühösnek se a késés miatt, akkor még is miért lehet vágni a feszültséget.
Egy darabig csak bámulom, fel se tűnik mióta, csak Lan úrfi hangja zökkent ki.
- Miért nézel? Valami baj van?
Megrázom a fejem. - Sajnálom, csak elkalandoztam. - Azta már milyen szépen kezdtem el beszélni.
- Akkor írjad!
- Ma valaki hozott nekem egy nagyon finom levest. - de egyből megbánom, hogy felhoztam, mert látom, hogy Lan Zhan lefagy és kiejti a kezéből az ecsetet.
"Basszus bajba sodrom a megmentőm"
- Sajnálom, csak kicsúszott, ne büntessétek meg. - hadarom kétségbeesetten
Mire elmosolyodik. "Úristen, micsoda... mosolyog" Teljesen elállt a szavam, olyan mosolya van, hogy majdnem hátra estem, úgy megszédültem.
De egyből rendezte arc vonásait és újra ugyan úgy bámult rám, ahogy eddig.
Egy kis idő kellett, hogy magamhoz térjek, aztán megszólal.
- Nem fogjuk megbüntetni.
Aztán felvette az ecsetet és tovább folytatta amit elkezdett, de nekem kellett egy jó tíz perc mire elkezdtem írni, teljesen lesokkolt. De valahogy melegséget éreztem. Hamar végeztünk ma mert Lan Zhan úgy egy óra múlva el kellett mennie, így én is szabad voltam. Elmentem Jiang Chenghez, utána felszedtük Nie Huaisangot is és bementünk a faluba. Egyből felvetettem az ötletet, hogy kéne egy kis alkohol és még ha nem is Felhőzugaban, de ihatnank egyet, persze Jiang Cheng egyből elkezdte, hogy megint a bajt keresem, de egyhamar beadta a derekát és már hárman ittunk és jót beszélgettünk.
Mikor a semmiből Jiang Cheng fejen csap, oda kapom a fejemet. - Mi az már? - mordulok rá és vállába bokszolók.
- Már egy jó néhány perce azon nyavalyogsz milyen Lan Zhan. Nem vagyok kíváncsi rá... folyton szóba hozod. - kiabálja idegesen.
Lefagytam. "Mi a fene? Észre se vettem.." Megrázom a fejem és lehúzom a maradék italt, mire Huaisang szólal meg. - Lassan vissza kéne indulnunk vagy lekésük a takarodót. Mire mind hárman az órára pillantunk és Jiang Cheng felugrik. - Wei Ying ...ha elkésünk kinyírlak.
Még időben vissza értünk, de balszerencsénkre persze, hogy bele botlottunk az öregbe és Lan Wangjiba.. gyorsan eliszkoltunk, de még így is magamon éreztem az ifjabb Lan szúrós tekintetét.
Következő nap órák és minden után megint a pavilonnál várt Lan Zhan, még mindig nem értem, hogy lehet ilyen pontos. - Késtél. - mondja egyből.
Én bűnbánóan és kis kutyaszemekkel néztem fel rá. - Bocsi, megint kaptam azt a nagyon finom levest és bevallom be aludtam, annyira jól esett. - kuncogok és megvakarom a tarkóm.
Erre lágyan elmosolyodott, igen a nagy Lan Zhan lágyan és rohadt szexyn elmosolyodott. "Ohh, hogy a jó isten..." Csapom fejbe magam, de aztán mikor elmegyek mellette, arcon csap egy ismerős illat, de az nem lehetséges.
Hirtelen megragadom a karját, ő meg kérdőn néz rám. - Mi az? - kérdi ridegen. "Képtelenség bármit kiolvasni ebből a fazonból." Csak nézek a szemébe egydarabig, aztán hagyom az egészet, biztos nem igaz, csak az orromban maradt az illat. Ellengedem, bocsánatot kérek és leülök másolni. Nem értem miért akarom, hogy ő legyen az...Mi történik velem? Úgy döntöttem, ki fogom deríteni..Ki lehet az aki az ételt csinálja nekem. Egész nap ezen járt az agyam és koncentrálni is képtelen voltam, így egy idő után fel is adtam, hogy bármi komolyat is csináljak ma még..