Mikor beléd szerettem

Egy kis félreértés

(imádom ezt a gift... és még mindig az jut eszembe róla, hogy Lan Zhan arca...mintha azt sugallná, Hogy a franc meg zavartak... vagy ohh, a franc lebuktunk hahhaah és hát Wei, az Wei :D)

Egy barlangban találtam magam, de nem sokára Ifjabb Lan is csatlakozott hozzám.

- Jól vagy? - Néz rám rezzenéstelen arccal.

- Igen, hol vagyunk?

Lan Zhan megrázza a fejét. *Nahát, van olyan dolog amit még maga a nagy Lan Zhan se tud... Na ezt fel kell írnom.* Nevetek magamban.

Körülnézünk, hideg a csontjaimat mardossa, mikor egy másik hely fogad és nyuszik. De mikor közelebb akarok menni, megtámadt az ott hagyott Gugin, hátra vettem magam, aztán megpillantom a nyulak fejpántját. - Lan Zhan add ide a fejpántod...a nyulaknak is van és lazán ott ugrandoznak mellette.
Egyből észre vettem az arcán a nem tetszését, ki se kellett mondania, hogy nem tetszik neki a dolog. *Nahát valamiféle érzelem Lan Zhan arcán.*
De nem szólt semmit, mellém ugrott és a csuklómra tekeredett a puha, selymes anyag.
Nem sokára elhűlve hallgattuk a Gusu klán egyetlen női kultivátor asszonyát.
Nem hittem, hogy ennyire rossz a helyzet és a sötét fém is félelmetes energiákat árasztott még ezen a tiszta helyen. Megértettem a nőt, és együtt éreztem vele, de mikor a mesterem is szóba került, egyből elárasztott a családról szóló halovány emlékeim, és persze a legtöbb rossz a múltamból. Hátra kaptam a fejem, mintha kutyák ugatása tépné fel a bőröm.
- Minden rendben?
Megrázom a fejem. - Ja-ja, persze... Nincs semmi bajom.
Lan Zhan még bámul egy darabig, de aztán vissza fordul a nőhöz. Már kezdett zavarni azok a minden tudó tekintet.
Mikor eltűnt a hölgy, felkavaró emlékeimet próbáltam vissza zárni és teljesen a feladatra koncentrálni. Persze Lan Zhan úgy gondolta ezt mind neki kell megoldani, de hát már mikor szavamat adtam, akkor eldöntöttem, hogy mindenhová fogom ezt a gyászruhás barátomat követni. *Nem fogja a világ összes terhét egymaga cipelni* Persze ezt úgy mondom, mintha én nem ugyan ezt csinálnám.

Elkezdtük a kiutat keresni, mikor is megbotlottam egy víz alatti kis sziklába, de Lan Zhan gyors reakciója miatt, szerencsémre nem estem pofára. A karja erősen tartott és bármilyen furcsa is volt, de biztonságban éreztem magam. Megint valami furcsa érzés mászott fel a tarkómig... Kellemes bizsergés. Rá mosolyogtam. - Köszi.
Bólintott és elfordult.
*Mennyire utálhat engem?* Bazsalygok magamba.
Aztán hirtelen zuhantunk ki és Lan Zhan lett a párnám, így nem ütöttem meg magam. Jó kis párna volt, azt azért meg súgom, még ha az izmos teste keményen terpeszkedett alattam. Kicsit fentebb támasztottam magam, de a fejpántja, még mindig gúzsba kötött minket. Nem mintha nagyon bántam volna. Bele néztem zavart szemeibe és már majdnem mondani akartam valamit, mikor is megzavartak. Most legszívesebben meg ütöttem volna bárkit, hogy ezt az idilli pillanatot megszakította. De már nem volt mit tenni. Először a rohadt szexuális Lanra, aztán Jiang Chengre néztem. Fogadott bátyám feje mindent vitt, majdnem hangosan felnevettem.
- Szállj már le rólam. - hallom meg mély dörmögő és iszonyatosan szexi hangját alattam. * Na most verjen fejbe valaki...* Nevetek.
Gyorsan megtört minden intim közelség köztünk és Lan Zhan már rég vissza kötötte magára fejpántját.
* Jó, gyors* Persze olyan képet vágott, hogy ha egy szót is szólok, hogy még is mi történt, kicsinál, isten bizony. Így csak egy csintalan mosoly hagyta el ajkam és távoztunk a helyszínről.
Aztán megbeszéltük Gusu klán feljebb valóival a dolgokat. Most nem mennék bele a részletekbe, csak abba, hogy azt beszélték... Hogy meg kell találni a többi darabját.
Mikor kimentünk, Lan Zhanba karoltam. - Mikor indulunk?
- Neked nem kell jönnöd és engedj el!
- Még mit nem, én is megyek. Nincs az-az isten aki megállíthatna. - mondom makacsul és persze a másikat meg mintha meg sem hallottam volna.
Utána megjelent Nie Huaisang és megkérdezte, hogy hol voltunk, mire Lan úrfi megrándul. Nem mondtam el az igazat, tudtam milyen a barátocskám, így valami ijesztőt kezdtem neki mesélni, amit persze, hogy nem hallgatott meg. Mikor elszaladt, vissza fordultam Lan Zhanhoz, de mielőtt bármit mondhattam volna neki, megint megzavartak. Komolyan, hogy Jiang Cheng milyen lehetetlen időkben tud megjelenni. *Nem hiszem el, pedig még húzni akartam Lan úrfim agyát.* Húzom el ajkam. Mikor elengedtem kirázott a hideg.

Ezek után azt hittem semmi más probléma nem lesz. Hát nagyot tévedtem és nem más személyében jött a probléma, mint a piperkőc páva személyében. Név szerint: Jin Zixuan. Lanling Jin klán vezér fia és Shijie szerelmes belé, de hogy miért... Pedig ő sokkal jobbat érdemelne. Mindig is utáltam őt, de aztán végül olyat mondott, amit már nem tudtam megemészteni, így össze verekedünk, ami újabb büntetést szült, de ez izgatott legkevésbé. Jól esett amit tettem és soha nem bánom meg, hogy megcsúfítottam azt az öntelt arcot.

Emiatt fogadott apám nem sokára megjelent és néhány kínos beszélgetés után, nem csak hogy haza mentünk, hanem felbontották az eljegyzést Jin Zixuan és Jiang Yanli között, nagyon sajnáltam Shijie-t, de szerintem jobb lesz neki. Aztán haza indultunk, de valami birizgálta az orrom, hogy Lan Zhan egyedül fog neki a feladatnak, így egyik este megszöktem, egy levelet hagyva, hogy ne aggódjanak értem és persze, hogy igazam lett. De nem hagytam magamat lerázni, ami persze nem tetszett az Ifjabb fivérnek, de hát kit érdekel. WEI YING sose törődött azzal, hogy ki mit gondol vagy, hogy a viselkedése kinek tetszik vagy épp kit idegesít vele, amíg úgy gondolta, hogy a jók védelmében teszi, addig ez igen is a legjobb dolog. Persze emiatt sok ellensége lett, de hát mit lehet tenni.

Betértünk egy kis faluba, ahol sok árus tűnt fel és mindegyikhez oda szaladtam, mint egy kisgyerek, aztán találtam egy ijesztő maszkot, és persze, hogy nem hagyhattam ki, hogy újabb arcát fedezem fel Lan Zhannak. Nem értem, miért akarok egyre több mindent megtudni róla. - Lan Zhan. - És mikor megfordult kidülledtek szemei, de semmi más reakciója nem volt, ennél azért többre számítottam. - Megijedtél? - húzom agyát. *Még is, hogy lehet ilyen hidegvérű.* Nyafogok magamban, mikor meghallom a nevem, megfordulok és egy maszkos egyén hozza rám a frászt. Felsikítok, hátrálok pár lépést, de mikor elkezd nevetni az illető és leveszi a maszkot, egyből felismerem. - Nie Huaisang - nevetek fel - Teee, azt akarod hogy szívinfarktusom legyen.

Csak mosolyog. - Mikor meghallottam a nevetésed, tudtam , hogy csak te lehetsz az... - De még be se fejezi, mikor észre veszi Lan Wangjit és megnémul. Nagyon mulattat a reakciója.

- Ő...

Hátba veregetem és átkarolom. - Na gyere.

El se hitte, hogy most egy úton vagyunk és jót szórakozott rajtam. - Biztos megint valami rosszat csináltál és ez a büntetésed.

Már majdnem mondani akartam valamit, mikor elég nagy tömeget pillantunk meg. - Mi lehet ott? - Egyből kíváncsi lettem és neki indultam, de Lan Zhan csak ott állt, meg se mozdult.

- Mi az?

- Nagy a tömeg - adja a tömör választ.

Mosolygok. *Utálja a tömeget, mily meglepő.* Nem mondtam sokat, megragadtam és oda vonszoltam. Még láttam, hogy meglepődött, de már azzal foglalkoztam, hogy megtudjam mi történt.

Nem sokára virág szirmok hullottak az égből, gyönyörű látvány volt, de a bámulás közepette megakadt a szemem a félénk barátomon. *Hát ez meg mi a fenét bámul így?*

- Lan Wangji tényleg egy páratlan és lenyűgöző úrfi. - bólogatott szavaira.

Én is oda fordultam, méltóságteljesen állt a lehulló szirmok közt, tényleg lélegzetelállító látvány fogadott, egy pár másodpercre talán még levegőt is elfelejtettem venni. - Ez igaz, csak ne hordana ˝gyászruhát˝ - Helyeslem, de hogy miért zavart, hogy más is észreveszi, na azt nem tudtam volna megmondani.

Mikor is Lan Zhan elindult, valahogy gondoltam a sötét fém reagált, így utána mentem, Nie is jött velünk, az említett Virágos hölgy helyén már csak pusztítás fogadott és semmiféle sötét fém darabot nem találtunk. - Elkéstünk. A Wen-nek megelőztek.

Mikor nem találtunk semmit tovább mentünk és elmeséltem Nie-nek a dolgokat, persze, hogy kiakadt szegény, de egyedül nem mert vissza menni, így velünk jött.

Aztán megint valami furcsa helyre csöppentünk, néha elgondolkodok, hogy mi vonzzuk-e ezeket a különös helyzeteket vagy csak pechünk van. Hamar meg is talált a baj, egy Táncoló Istennő szobor személyében, aki lelkeket rabol. Összetűzésbe kerültünk vele, de ez még csak a kisebbik baj volt, mert egy csapat irányított bábu támadt ránk utána. Szegény Nie testvér, majd elájult félelmében.