Mikor beléd szerettem

Az első találkozás és bonyodalmai

Wei Ying szemszöge:

Wei Ying hívnak és elmesélek egy történetet, mi rólam szól. Egy tehetséges kultivátor vagyok, voltam és leszek. Szüleim már kiskorában meghaltak, így Jiang klán feje, magához vett és ő nevelt fel, apám régi barátja volt. Aztán az események csak úgy jöttek ahogy nem vártuk volna. Lan klánhoz, Felhőzúgba mentünk tanulni, itt ismerkedtem meg egy igazán különös férfival. Akinek hűvös és tartózkodó viselkedése teljesen meglepett. Na de többet majd a múltból megismerhetitek.
De egy biztos akkor még nem tudtam nevet adni annak az érzésnek amit akkor éreztem, de remélem ha már újjáéledtem ki tudom deríteni.

Az ágyban fekszem és hallgatom Jiang Cheng fejmossását, hogy-hogy csinálhattam megint ekkora zűrzavart. És főleg, hogy összetüzésbe kerültem, Lan WangJi-al. - Persze-persze. -  ásítottam egyet és leintettem. Még mindig az idegesít, hogy a Császár mosolya össze tört, de az még is tetszett, ahogy a fehér "gyászruhás" barátom, ezt a szót megmosolygom, milyen jól tud harcolni. Aztán befordulok és további kiabálast kizárom.
Amúgy is nem én lettem volna, ha nem kerülök valami galibába már az első nap, de ki gondolta, hogy mikor bejutok Felhőzúgba, már az elsőnek egy rideg herceggel hoz össze a sors. De tényleg, egyáltalán semmilyen érzelmet nem tudtam kiolvasni belőle. - Lehet nincs is neki. - adok hangot a gondolataimnak.
A nagy elmélkedés közben el is aludtam.
Következő nap nővérem keltett és ragyogó mosolya egyből felvidított. Pedig ma már óráink lesznek, ami biztos unalmas lesz.
És milyen igazam lett, már legalább a nap fele eltelt, de majd bealszok. Az órán össze haverkodtam egy sráccal, aki egy szép madarat rejtett ruhája alatt. A neve Nie Huaisang és elég jófejnek tűnik. Aztán már még a halk, de tényleg halk beszélgetésünket is leszólják, Lan Qiren tényleg kemény tanár és semmit nem tűr el. Csak a szememet forgatom, mikor Lan Wangji rám pillanat, száz wattos mosolyomat villantom felé és integettek serényen. Még jobban össze húzza szemeit és elfordul. Majdhogynem felháborodok, hogy már megint ignorál, mikor felszólít az öreg. Sóhajtva állok fel és a kérdéseire válaszolok, aztán jön a fekete leves és egy szép büntetés. Bele fogok halni...

Nyújtózok egyet kint vagyok, az egyik háztetőn fekszem és bujkálok Jiang Cheng elől. Tudom mit mondana, de most nincs kedvem veszekedni. Mikor meghallom Jiang Yanli kellemes hangját és leugrok elé. - Minden rendben?
- Hát persze, mert mi baj lenne. - vigyorgok gyermetegen.
Ő csak lágyan mosolyog és a hálókörletünk felé mutat. - Csináltam a kedvencedet.
Mire fellelkesülök és neki indulok. Persze bátyám már ott puffog, de én csak leülök elé és rá mosolygok.
- Vakard le azt az irritáló vigyort. Tudod mit mondtál bent.
Mire csak kuncogok és rá hagyom. Egyből enni kezdek, jól esik és az energia is kell, a büntetés, biztos a halálom lesz. Még elsinkofalni se tudom.
Mikor végzek elindulok a büntetésem helyszínére, de mikor belépek, majd elkap a szívbaj. Lan Wangji ül bent és mikor belépek rám emeli azokat a csodás arany szemeit. Igen, be kell vallanom tényleg csodásak a szemei, gondolataimat hirtelen állítom meg, miket nem gondolok már.
Felsóhajtok és leülök vele szemben. Elkezdem másolni azt a 300 szabályt, komolyan ennyi szabályt egy helyen. Soha nem akarnék itt élni. Néha felnézek, de Lan úrfi, még mindig ugyan abban a pozícióban és ugyan azzal az arc kifejezéssel ül ott és mássol valamit. Kíváncsi lennék mit. Ilyen rideg, hűvös és makacs férfit se ismertem még.
Lassan feltűnik neki, hogy nem másolok és rám néz, én még mindig őt bámultam, úgyhogy pont farkasszemet néztünk egymással. - Dolgozz! - ennyit mond hűvös hangon és vissza tér a dolgához.
Kifújjom a bentartott levegőt és rá könyökölök az asztalra. Kis idő után megunom és nyavajogva állok fel, de bárhogy szólítom Lan úrfit, rám se néz. - Lan Zhan! - csapok enyhén az asztalra.
Mire rám pillanat, a szemeibe düh csillant meg. - Levegőnek néztél, még jó hogy így hívlak! - háborodok fel.
- Végeztél azzal a fejezettel?
- Ohh, Lan Zhan, már lassan 8 is elmúlt. Légy kegyes és engedj ma el.
- Befejezted?
Lebigyesztem a szám, mintha annyira szomorú lennék és kiskutya szemekkel nézek rá. - Lan Zhan..- hangom lágy. - Már nem kell sok, holnap befejezem és még két fejezetet fogok megcsinálni.
Felsóhajt. - Tényleg?
- Becsszó, holnap amúgy se lesz óránk ide jövök már reggel.
Feláll, mire felugrok, azt hittem megint nekem támad. De az ajtó felé kezd el sétálni. - Reggel 6 óra. - nem mond többet és távozik.
Annyira megörültem, hogy megpördültem, még azt is elfelejtettem, hogy milyen korán is kell jönnöm. Mentem volna el, de a kíváncsiság nagyobb volt, megakartam nézni, mit írt egész végig Lan úrfi.
Oda sétáltam az asztalához és meglepődtem, elsőnek azon milyen szép írása van, a másik meg, hogy ugyan azt másolja, mint én. De hát miért ??