Titanic: A Bermuda-háromszög

9. Forradalom

Mielőtt bosszút állnál valakin, két sírt áss! - Ezt mondta Konfuciusz a bosszúról. A legtöbb ember azonban nem gondol a következményekre, ha a céljai eléréséről van szó. Mint inkább Austin Navratil, akinek már nem volt veszíteni valója. Tudta miként végződik a történet, ha sikerrel jár.
Ahogy ott állt, ujjával a ravaszon, másra sem tudott gondolni, csak a napra, amikor megismerte Adriánt. Avagy, eredeti nevén, Edmondot, az RMS Titanic-on, 1912-ben. Száztíz év telt el, ugyanakkor még mindig ott csengtek a szavai a fülében. Még mindig érezte a fájdalmat, amikor a férfi kimondta, hogy sajnálom, majd csónakba szállt és ott hagyta őt a hajón. Később az egészet csak tinédzser szerelemként nyugtázta, ám ahogy ott állva hallgatta a férfit, amint szánalmasnak nevezi, mindazok után, amit érte tett, nem látott okot arra, hogy ne húzza meg a ravaszt. Puff! Szólt a hang, majd a golyó elindult egyenesen Adrián, azaz eredeti nevén Edmond fejébe, majd az elterült a földön, és vérbe fagyva várta a halált.

Titanic: A Bermuda-háromszög
9.rész: Forradalom

Theodor nem merte megkockáztatni, hogy kirohan a színre és megmentse a fiút. Egyrészről, félt, hogy Austin meglátja és továbbra sem értette, hogy mindez hogyan lehetséges. Másrészről, a férfi életét ekkor már nem lehetett megmenteni. Zavarodottságában csak annyit tudott felfogni, hogy Austin is ismerte őt és történt köztük valami. Szépen lassan hátrálni kezdett, mire Austin elviharzott a sötétben, így neki is szabad utat biztosítva a meneküléshez. Theo a lakosztályába sietett, ahol az ajtó tárva nyitva várta. Taylor-t nem találta sehol. A falra a következő szót festették fel: "Forradalom"
- De hiszen ez... - Kezdte suttogni a fiú, amikor furcsa szagra lett figyelmes, majd végighúzta ujját a feliraton. - Ezt vérrel írták. - A fiú sírni kezdett. Úgy érezte hiába való volt a nyomozás és az egész dráma, ami mögötte van. Valaki mindvégig figyelte. Ez pedig minden bizonnyal Austin volt, a rokon, aki valamilyen csoda folytán ennyi év után is életben van, méghozzá igen fiatalon.
- Mi az ördög ez? - Kérdezte Taylor, aki ekkor toppant be az ajtón. - Az ott...
- Vér?! Igen az... - Mondta a fiú, aki kínjában nevetve már nem tudta mit gondoljon.
- Kié?!
- Hol voltál eddig? - A fiú dühös volt és gyanakvó. Abban sem volt biztos, hogy elmondja e Taylor-nak, hogy kit látott a fedélzeten.
- Fent az étteremben. Hisz mondtam, hogy ott vacsorázok. - A férfi zavartnak tűnt.
- Többször hívtalak. A fedélzeten elszabadult a pokol. Menjünk fel! Ezt majd később letakarítom. Úgyis állandóan mások nyomát mosom magam előtt. - Mondta, majd kirohant a lakosztályból, mire Taylor utána kiabált.
- Theo, várj!
  A fedélzeten óriási tömeg gyűlt össze, mire a fiúk odaértek. Theo szemei akarva akaratlanul is Austin-t keresték, akit nem látott sehol. Ahogy ott álltak az emberek dühöngve várták a kapitány magyarázatát. Se térerő, se internet, se csónakok nem voltak a fedélzeten, a kiállíott darabokat kivéve. A kapitány ekkor a kézi megafonnal törte meg a csendet:
- Pánikra semmi ok, urai vagyunk a helyzetnek. Kis technikai malőr történt, ez okozhatta a robbanást a csónakfedélzeten. Amint megtudunk valamit, közöljük önökkel, addig is mindenkit megkérek, hogy haladéktalanul távozzanak a lakosztályiakba, ezzel is elősegítve a nyomozást. Köszönöm a figyelmet! - Szólt a hang, a kapitány, Andrew, ugyanakkor tudta, hogy mi történik, hiszen a hajó már csaknem két napja a Bermuda-háromszög felé tart. Nem sok van hátra a tervükig. A sikert ekkor már a zsebében érezte.

  Anna Richardson pár évvel ezelőtt még igazán boldog volt. Családja volt, szerettei, a sors azonban elragadta őket, ezzel kiváltva a nő jövőjét. Tudta, hogy bosszút kell állnia, ehhez viszont pénzre volt szüksége. Nem gondolta azonban, hogy mindez akár az életébe is kerülhet. Semmi köze nem volt a Navratil fiúk rejtélyéhez, a nevét leszámítva, ezen a ponton viszont már csak haza akart jutni. Vagy így, vagy úgy.
  A nő véresre verve feküdt a földön, kezeivel és lábaival megkötözve. A szájából vér folyt, arcán kék-lila foltok, szemén óriási duzzanatok tették lehetetlenné, hogy tisztán lásson. Ez volt az oka, hogy fogalma sem volt, hogy fogva tartója hova hozta, miután elkapta őt.
- Jó reggelt drágám. - Mondta egy hang. Amint kiélesedett a kép, Anna meglátta az arcát.
- Austin... - Nyögte ki a nő. - Csökken a pulzusom, meg fogok halni. Segítened kell.
- Tudod mi a baj a madarakkal? Az, hogy túl sokat csiripelnek. Ez viszi őket a vesztükbe. Legyen ez a te tanulságod is. - Szólt Austin nevetve. - Hamarosan elérjük a Bermuda-háromszöget, felrobbantom ezt a vas sír rettenetet, lerombolom ezzel Edmond, illetve bocsánat, Adrián víz alatti laboratóriumát, majd végre nyugovóra térek. Tudod milyen fáradt vagyok, csaknem 130 évesen? Mint egy tartósítószerrel telenyomott barackbefőtt.
- Hogy lehetsz még életben? - Nyögte ki Anna. Bár beszélni alig tudott, tudnia kellett az igazat, mielőtt meghal. - Miért csinálod ezt?
- Anno a második világháború előtt az USA-ban tesztelni akarták a hibernálást. Erről persze nem sokan tudtak, Edmondot kivéve. Az a seggfej megígérte, hogy húsz évvel később, egy jobb korban ébredünk majd újra. A háborúra ráment a karrierem, a pénzem, a családom. Miután a párom meghalt autóbalesetben, elveszítettem a kislányomat. De hiszen ezt a részét te is tudod, hiszen ha így nézzük, az unokám vagy. - Anna könnyes szemekkel hallgatta tovább Austin vallomását. - Edmond új életet ígért, egy jobb világban, aztán mindent tönkretett. Most pedig megölöm Theodor-t, hogy a történelem ne ismételhesse meg magát. - Szólt a férfi, majd a zsebéből egy pisztolyt vett elő, megnézte van e benne elég golyó, aztán visszatette. A sarokban lévő baseball ütőhöz nyúlt, majd a falon lévő gáz csőhöz lépett.
- Erre már nem lesz szükséged. - Mondta, majd teljes erejéből a csőre ütött, mire a gáz szivárogni kezdett a szobában. - Mire ez végez veled, a fulladást már nem kell elszenvedned. Unokám. - Mondta nevetve, majd kisétált az ajtón és célba vette Theodor Navratilt. Ahogy sétált, rájött, hogy a napló kitépett lapjai még mindig a fiúnál vannak, ezeket pedig nem olvashatja el, mielőtt végez vele. Tudta, sietnie kell.
  Mindeközben a fedélzeten a kapitány furcsa hangokra lett figyelmes. Elérték a Bermuda-háromszöget, ez pedig különös körülményeket hozott magával. Az óceánra köd szállt le. Szinte semmit nem láttak maguk előtt. Ekkor egy teherhajó jelent meg a távolban és igen gyorsan közeledett a hajó elé. Az emberek a fedélzeten sokoltozni kezdtek, akik ott maradtak a kapitány utasítása ellenére. A Titanic 2 teljesen irányíthatatlanná vált. Az ütközést sajnos nem lehetett elkerülni. A hajó jobb oldalsó falának ütközött, ezzel hatalmas lyukakat hasítva az acélba. A különös, egyben koromsötét hajó azonnal elsüllyedt, akik pedig látták azt, egy lélek sem volt rajta. A Titanic 2 vízzel kezdett megtelni, ezzel megpecsételve a hajó sorsát. A kapitány a kijelzőn látta, ahogy a hajó vízzel kezd megtelni.
- El fogunk süllyedni!