Titanic: A Bermuda-háromszög

10. Míg a halál el nem választ (Befejező rész)

1912 Április 10.

Napsütötte délelőttöt köszönhettek Southhampton kikötőjében azon a napon, amikor az RMS Titanic első útja és ez a történet is elkezdődött. Egy reményekkel teli, szülei konzervativizmusától szenvedő fiú Austin Navratil, egy Edmond nevű fiú és egy Anna Richardson nevű lány útnak indultak, hogy álmukat valóra válthasság a fények városában, New York-ban. A hajóra szállván mindannyian meghoztak egy döntést, mégpedig azt, hogy csak előre tekintenek, múltukat maguk mögött hagyják és tiszta lappal indulnak. Sajnos terveik nem váltak valóra. Anna meghalt a Titanic katasztrófája alatt, Edmondot fejen lőtték és Austin sztorija is drámai véget érhet ebben a fejezetben, a Titanic: A Bermuda-háromszög befejező részében.

Bosszú. Az a döntés, ami a legtöbb energiát igényli mind pozitív és negatív értelemben, hiszen az, aki véghez viszi, kielégülést kap cserébe, aki pedig elszenvedi, annak az életébe kerül. Ki tud azonban tükörbe nézni egy ilyen tett után? Ki az, akit nem perzsel fel a bűntudat, miután kioltja egy embertársa életét azok után, amit ellene tett? A harag, amit érzünk csupán illúzió. Az ember önmaga árnyékává válik. Végül pedig mindkét fél életébe kerül. Szeretném azt hinni, hogy van időnk változtatni a döntésünkön, mielőtt még túl késő lenne. Ennek tekintetében pedig a sors döntheti el, hogy Austin vagy Theodor számára ér a történet tragikus véget.

Titanic: A Bermuda-háromszög
10.rész: Míg a halál el nem választ
(Befejező rész)

Napjainkban
Egy órával korábban

Miután Theodor elviharzott, Taylor azonnal után eredt, a nagylépcsőház kupolája alatt pedig utól is érte. A fiú zaklatott volt és csalódott. A véres felirat után nem tudta kinek hihet és hogy mi az igazság. Eszébe jutott a sok szönyűség, ami az út kezdete óta történt. Barátnője elvesztése, Adrián, azaz Edmond halála valamint Austin megjelenése. Taylor megfogta a kezét és mélyen a szemébe nézett.
- Ne csináld ezt, kérlek. Ne zárj ki! - Mondta a férfi. - Veled akarok leszállni a hajóról.
- És mi lesz utána? - Tette fel mosolyogva a nagy kérdést. - Nem tudok bízni benned. Azok után, ami az elmúlt napokban történt...
- Mindketten tudjuk, hogy nekem ehhez semmi közöm. Melletted álltam, még akkor is, ha csak egy rövid ideje ismerlek.
- Az idő majd tisztázza. - Mondta beletörődően. A fiú szemmel láthatóan fáradt volt.
- Akkor adsz egy esélyt? - Taylor szeme felcsillant.
- Igen. - Mondta Theo, majd megfogta a férfi kezét. Ő viszonzásul magához húzta és megcsókolta. A fiú egész teste beleremegett, amit a férfi érzett is, ez azonban csak arra késztette, hogy még inkább magához szorítsa. A teremben lévők mosolyogva nézték a történteket. Ekkor megtörtént az ütközés.
- Úristen! - Kiáltott fel mindenki, aki jelen volt. A hajó rázkódni kezdett, az emberek pedig pánikba estek. - Mi történik?
- Ez lehet Austin műve. - Nyögte ki zavarában Theo.
- Austin? Hogy tudna már ő...? - Értetlenkedett Taylor. - Akarsz mondani valamit?
- Később mindent elmagyarázok. - Válaszolt Theodor, a férfi pedig kétségbeesetten kapkodott a feje után. A nagylépcső berendezései beleremegtek a hajóval ütközésbe.
A kapitány azonnal elrendelte a hajó motorjainak leállítását, hogy felmérjék a pontos kárt. Mivel a hajó fala szegecselt helyett hegesztett volt, teljesen váratlanul érte őket, hogy az ütközés ekkora lyukakat eredményezett a hajó falán. Minden bizonnyal a robbanások sem tettek jót neki, így gyengülhetett meg az óceánjáró szerkezete. Az első három kamrát azonnal ellepte a víz, míg az óriási lyukak miatt a víz folyamatosan elmosta a negyediket. Tudták, hogy a csapóajtók bezárásával csak megfékezni tudják már a tovább terjedést, azonban a Titanic 2 meglehetősen megbillent már ekkorra, ami megpecsételte sorsát, "a hajó el fog süllyedni", mondták a hozzá értő emberek. A hajó mérnök megerősítésével hivatalossá vált az ítélet.
Ezt követően Andrew, a kapitány, minden utast felszólított, hogy haladjanak a fedélzetre, ahol is nemtől és kortól függetlenül, beszállhatnak a csónakokba, a kikötés csak az volt, hogy a teljes létszámot töltsék ki, mivel időbe telik, mire érkezik segítség, egyetlen gond volt csupán, hogy a tönkretett kapcsolat hiányában, nem volt lehetőségük értesíteni a közeli hajókat. Az utasok egytől egyig elkezdtek beszállni a csónakokba. A zűrzavar óriási volt, melynek közepette a tömeg öt utast taposott halálra az első öt percben. A hangos bemondón persze ekkor már nem lehetett hatni a fedélzeten lévőkre.