Summertime

3. rész

Reggel korán keltem, mert a korábbi komppal terveztünk menni. Megreggeliztem, fogat mostam, szóval csak a szokásos reggeli rutin. Épp indulni készültem, amikor Ricsi rámírt:
Szia, a ház előtt várlak, gyere.
Írtam egy Ok-ot és elindultam lefelé. Kivettem a biciklimet a tárolóból és elindultam kifelé, ahol Ricsi várt rám.
-Szia-sétáltam oda hozzá.
-Hello-köszönt ő is.
Elindultunk Rékáékhoz. Vele már tegnap megbeszéltük, hogy jön velünk.
-Sziaa-köszöntem a ház előtt várakozó barátnőmnek.
-Sziasztook-köszönt ő is.
Ezzel a lendülettel felszálltunk a biciklikre. 10 perccel később leértünk a kikötőbe és megvettük a jegyeket. Nem sokkal később a többiek is megérkeztek. Megvették a jegyeket és mehettünk is a kompra.
A nap már rég felkelt és pontosan belevilágított a szemembe, úgyhogy felvettem a napszemüvegemet és hátradőltem. Nem élvezhettem sokáig a napfényt, mert a komp gyorsan átért a túloldalra, onnan pedig még sokat kellett tekerni. Míg elértünk a sátorozóhelyig Ákos elindított egy lejátszási listát Spotify-on, azzal az indokkal, hogy "ez az előbuli". Éppen az egyik kedvencünk ment, amikor megláttuk az utat a partra. Itt ugye egy erdőn kell átmenni, hogy leérjünk, és itt köztudottan sok a szúnyog, és tekintve, hogy nem gondolkodtunk nyilván nem fújtuk be magunkat szúnyogriasztóval. Aú. Amikor leértünk lepakoltunk, és tanulva az előbbiből, legalább naptejjel bekentük magunkat. Vártunk 10 percet és bementünk a vízbe. Mivel nyár eleje volt senki nem sátorozott és a víz sem volt túl meleg, úgyhogy egyedül voltunk a nagy homokos részen. Fél 2 felé megettük a szendvicseinket. Ebéd után a többiek visszamentek a vízbe hülyülni, én és Ákos pedig kifeküdtünk napozni. Kis idő múlva Ákos megszólalt.
-Új barátnőm van.-jelentette ki úgy, mintha azt mondta volna, hogy finom volt a szendvics.
-Na és ki az áldozat?-könyököltem fel mosolyogva.
-Héé, ez fájt.-vágott durcás képet.-Amúgy az évfolyamtársunk, Emma.
-Szegény lány.-kezdtem megsajnálni, mert ő amúgy jófej volt, a többi osztálytársával ellentétben.
Körülbelül 15 óra lehetett, amikor arra keltem, hogy megérkeztek a bátyámék. Mikor aludhattam el? Na mindegy. Akkor mindenki kiült a partra. Beszélgettünk, kártyáztunk és kicsit később bementünk a vízbe.
-Hé, lányok! Szinkronfejes!-kiáltotta Bence. Ez honnan jött neki? Mindegy engedjük el.
Mind a négyen beleugrottak a vízbe, azonban csak hárman jöttek fel. Szabit sehol nem láttam. Nagyjából fél percig pánikoltunk Helgával, amikor a bátyám feje megjelent.
-Barom.-vetettem oda neki mérgesen.
-A frászt hoztad rám.-szidta meg Helga is.
A fiúk csak röhögtek, ők gondolom tudták, hogy mit tervez. Réka és Viki viszont velünk együtt mérgelődött. Megnéztem az időt. Fél 7.
-Gyerekek, lassan indulni kéne. Fél 7 van!-kiáltottam.
5 perccel később el is indultunk a komp felé. Jegyet már nem kellett vennünk, mert oda-vissza jegyet vásároltunk. Még szerencse, mert így is épphogy elértük a kompot.
Gyönyörködtünk egy kicsit a vizen tükröződő napfényben. Mindig rádöbbenek, hogy milyen szép helyen lakok és ezt igyekszem kihasználni.
-Sacii-zökkentett ki gondolataimból Réka-itt vagyunk.
Körülnéztem, és észrevettem, hogy már szinte mindenki leszállt a kompról. Nagyon belemerülhettem a gondolataimba, hiszen még a komp csikorgását sem hallottam, pedig az igen hangos. Szóval leszálltunk a kompról és elindultunk. Megálltunk a fagyizónál, ami a rév tetején van, és visszaindultunk a partra sétálni. 8 óra felé érhettünk haza Szabival, ahol anyáék már vacsiztak.
-Sziasztok.-nyitott ajtót anya.
-Sziasztok.-köszönt apa is teli szájjal.
-Tibi, ne beszélj teli szájjal!-szidta meg anya mentálisan 20-as éveiben ragadt férjét.
-Bocsánat.-nézett anyukámra amolyan "sajnálom" tekintettel. Mellesleg még mindig teli szájjal.
A bátyámmal mi elintéztük annyival, hogy "apa már csak ilyen", és elvonultunk a konyhába. Kivettem egy joghurtot a hűtőből és felültem a pultra. Na igen, a kanál. Leugrottam a pultról és elővettem egy kanalat, aztán ismét felszálltam a szürke márványlapra és elkezdtem enni az epres joghurtot. Ezután átsétáltam a fürdőbe. Esti rutin, gondolom senkit nem érdekel, ugorjuk át. Tehát. Miután végeztem befeküdtem, vagyis sokkal inkább bedőltem az ágyamba. Bekapcsoltam egy filmet. Valószínűleg elaludtam, mert nem emlékszem a végére.
Másnap reggel későn, 11 felé keltem. Legalább nem fogok bealudni a bulin. 16 óráig elfoglaltam magam, aztán elkezdtem készülődni. Dávid már tegnap elküldte a meghívót, amiből kiderült, hogy a buli 18 órakor kezdődik.
Felöltöztem, sminkeltem és megcsináltam a hajam. 17 óra körül készültem el, aztán átmentem Vikiékhez, mivel ő lakik a legközelebb Dávidékhoz. Amikor odaértem Réka már ott volt. Beszélgettünk, segítettünk döntésképtelen barátnőnknek és 17:55-kor elindultunk. Útközben Bence csatlakozott hozzánk. Gyorsan odaértünk és csengettünk. Dávid nyitott ajtót. Köszöntünk és beléptünk a hatalmas családi házba. Már sokan ott voltak, de Ákost és Ricsit nem láttam. Az étkezőasztal meg volt tömve kajákkal és üdítőkkel. Rékával odasétáltunk. Láttam ahogy felcsillan a szeme, mert meglátta a mini szendvicseket.
-Később akartam enni, de ez nekem most kell.-vett el hármat.
Körülnéztem. Pár idegen ember is volt, akik gondolom az osztálytársaim haverjai voltak. Megláttam Lilit és Jankát, két osztálytársunkat. Rékával és a mini szendvicseivel odamentünk hozzájuk beszélgetni. Kis idővel később három 19 éves srác jött be az ajtón két darab sörös kartonnal a kezében. Akkor még nem igazán foglalkoztam velük. Kb fél 10 lehetett, amikor épp Rékával beszélgettem az egyik sarokban.
-Elmegyek valami innivalóért.-szólt a barátnőm és otthagyott. Rögtön ezután az egyik srác, aki a sört hozta, elém sétált. Bűzlött az alkoholtól és a cigitől. Látszott rajta, hogy holtrészeg. Én közvetlenül a fal mellett álltam, ezért könnyen elállta minden menekülési utamat. Egyik kezét a fejem mellett a falnak nyomta és megszólalt:
-Gyere cica, szórakozzunk egyet.
Féltem. És ki tudja mit csinált volna velem, ha Ákos és Ricsi nem állítja le.
-Haver, húzz innen.-mondta Ákos idegesen.
Mindketten gyilkos tekintettel néztek a srácra. Ő azonban nem tágított. Felemelte jobb kezét és Ricsi felé ütött. Vagyis csak próbált. De annyira részeg volt, hogy keze elment barátom mellett. A srác nekiesett a falnak. Mindenki minket nézett. Dávidnak valószínűleg valaki szólt, mert ő a konyhában csinált valamit, ezért nem tudhatta, hogy mi történik kint. Mikor meglátott minket, odasietett.
-Mi folyik itt?-kérdezte a házigazda.
Mindent elmeséltünk neki. Eközben viszont a srác felkelt a földről. Dávid kikísérte őt. Többé nem láttuk.
-Köszi.-mosolyogtam hálásan a fiúkra.
-Minden oké?-kérdezte Réka, aki idő közben visszaért, és aggódó tekintettel figyelt.
-Persze.-nyugtattam meg.
Ezek után próbáltam jól érezni magamat, de nem igazán sikerült, szóval kimentem egy kicsit a ház elé levegőzni, ahol pár srác cigarettázott, vagy sörözött. Esetleg mindkettő. Na őket inkább kerültem, egyrészt mert részegek voltak, másrészt mert hát most na. Nem túl hívogató társaság az ilyen. Na mindegy. Szóval leültem a lépcsőre egy kicsit gondolkodni. Pár perccel később hallottam, hogy kinyílik mögöttem az ajtó. Dávid lépett ki rajta, aki le is ült mellém a kőre.
-Minden oké?-kérdezte kicsivel később.
-Igen. Vagyis...nem.-sóhajtottam-Mi lett volna, ha nem jöttök?-néztem a fiúra.
-Voltak ott emberek. Biztos, hogy valaki segített volna.-bizonytalanodott el.
-És ha nem?-néztem a lépcsőre.
Dávid megsimogatta a hátam, amitől egy kicsit megkönnyebbültem. Már egész kicsi korunk óta ismertük egymást, egy csoportba jártunk bölcsibe és oviba, és egy osztályba is jártunk suliban és gimiben is, de valahogy mégsem lettünk olyan jóban, mint mondjuk Ákossal vagy Bencével. De nem is voltunk annyira rosszban, hogy soha ne beszéltünk volna. Sőt, egész sokat beszélgettünk. Sokszor volt, hogy elmentünk kutyát sétáltatni, fagyizni, ilyesmi. Szóval elég jóban voltunk ahhoz, hogy ne érintsen kellemetlenül ez a gesztus. Ezek után visszamentünk a buliba. Ott maradtunk 11 óráig és elindultunk. Bence hazakísérte Rékát és Vikit, Ákos és Ricsi pedig velem jött. Ők ketten szomszédos házakban laknak. Beszélgettünk, aztán elbúcsúztam tőlük és felmentem a lakásba. Anyuék már aludtak. Elmentem fürdeni, fogat mostam és benéztem Szabihoz.
-Szia-suttogtam, és leültem az ágyra.
-Mi történt?-látott át rajtam azonnal, én pedig mindent elmeséltem, beleértve azt is, hogy hogy nézett ki.-Az a szemét...-Nézett villámló tekintettel.
-Tudod ki az?-kérdeztem.
-Igen és nem ez az első alkalom, hogy ilyeneket hallok róla. Volt durvább is-mondta én pedig hallgattam. Mesélt még pár dolgot és beszélgettünk egy csomót, végül valahogy kilyukadtunk az Attack on titan-nél (anime). Valamikor 2 körül lefeküdtem aludni és ezzel túltettem magam mai traumámon.

Iigen, iigen tudom, megígértem, hogy előbb lesz rész, bocsánaat, de nem volt ihletem. De most itt van és büszke vagyok magamra. Szép napot!

By Soskrumplicukrosan
2022.01.13.