nem hisznek

Nem hisznek 1

  1. Fejezet

Nem hisznek nekem, azt mondják kattant vagyok, de nem! Amit láttam azt mondom. Nem hazudok, de nem hisznek... Hiába mondom, hogy ez a város paranormális jelenségekkel van teli nem... Látok, hallok, nem tudom minek higgyek a szememnek vagy a fülemnek... Ki kell derítenem mi folyik itt már 4 hónapja és 7 napja kutatok. Lehet, hogy tényleg kezdek bekkatanni? Nem, nem, nem lehet! Kétlem, hogy csak én látom ezeket. Beszélnek hozzám... a hangok a fránya hangok, meg kell szabadulnom tőle, de hogyan? Holnap be kell mennem a fővárosba, utána nézek ennek...

*Másnap*

Már megint reggel suttogtak a fülembe... Mostmár épp ideje, hogy bemenjek a fővárosba, de hol a kocsikulcs? Emlékszem beraktam a kabátom zsebébe. Itt van! Irány a könyvtár! *rohanok ki a kocsihoz majd beindítom az autót*
Mehetünk! *mentem majd oda értem, már a könyvtárban voltam*

-Jónapot! Nem tudja, melyik sorban vannak a paranormális esetekhez kapcsolódó könyvek? Mondtam elhadarva

-Jóreggelt! Az 5. Sorban megtalálja őket! Mondta

*rohantam oda majd megláttam egy 14 éves körüli lányt*

-Ha? Mit keresel itt kis lány? Kérdeztem

-Ön is a hangok miatt jött? Azt mondják kattant vagyok, de nem! Nem! Mondta vacogva

-Tehát jól tudtam, nem csak én vagyok egyedül. Emma vagyok! Rólam is ezt mondják, már 4 hónapja és 7 napja kutatok. Találtál valami információt?

-Igen! Találtam! Lisa vagyok és én is ugyan így jártam, csak nekem pár napja kezdődött, de már alig bírom!
Ő... itt van egy könyv ami nagyon érdekes legendákat mond a városról lehet, hogy ez segít!

-Na nézzük! Mit ír? Kérdeztem

-Azt írja, hogy ebben a városban vannak elátkozott emberek akikbe lelkek költöztek. Úgy bírunk megszabadulni tőle... hogy el kell mennünk a lelkek völgyébe és egy rituálét kell tartanunk, de ez nem ilyen egyszerű... a rituálé után a lelkek próbák elé állítanak minket és ha nem bírjuk megcsinálni a próbákat, akkor örökké el leszünk átkozva.

-Szerintem holnap gyere vissza felszereléssel reggel 6 órára és elmegyünk a lelkek völgyébe! Kijelentettem

*haza mentem majd tettem a szokásos dolgaim mosogatás,bepakolás..stb*

*másnap*

*felkeltem és a megbeszéltek alapján ott találkoztunk*

-Szia! Mehetünk? Kérdeztem

-Szia! Menjük! Vágta rá

*beszáltunk a kocsiba azután pedig elindultunk és oda értük már az erdő előtt voltunk*

-Menjünk be...*nyeltem eggyet*
Olyan ködös nem látok semmit!
Beljebb kell mennünk! Jelentettem ki

-F-fázom! Olyan hideg van... érzem hogy végig fut a hátamon és...

-Lisa! Adok egy kabátot tessék! Vedd fel! Kiálltottam

*fel adtam rá*

Gyere haza viszlek, nehogy bajod essen!

*este volt már mikor haza értem*

Vajon mi baja lehetett nem volt hideg... nem értem

-Mit nem értessz?

-Hadj békén! Ne suttogj hozzám! Komolyan miért pont én? Miért?
Nem bírom már...*mondtam zokogva*
Tudod mit? Elmegyek megszabadulok végleg tőled!

*megfogtam a dolgaim és elmentem a völgybe kocsival, már a bejáratnál voltam*

Most már végleg megszabadulok tőled! *bementem egy zseblámpával a kezemben a völgy közepéig*

Mik ezek a fáklyák?

-Nocsak, nocsak vissza jöttél?
A bárátnőd nélkül... nem kellett volna. Rosszul döntöttél Emma. Mondták a lelkek

*végig futott a hátamon a hideg, pont úgy, mint ahogy Lisa mesélte... de innen már nem volt kiút*