Bucky/Sebastian Stan oneshotok,sztorik [HUN]

pridehónap speciál

  Valamit éreztem, elég mélyen, hogy merjek tanácsot kérni, bár ez az érzés eleve vegyült némi bűntudattal is mert nem mertem elmondani Buckynak mert féltem, nem azt fogja mondani amit hallani szeretnék, amikor itt van nekünk Loki, aki konkrétan a genderfluid élő, két lábon járó definíciója. Valahogy sikerült az eredeti szándékot álcázva kérdezni tőle valamit; niztos voltam benne, hogy látta az eredeti szándékot és azt, hogy milyen gondolatok keringenek a fejemben.
  A könyve olvasásából állt fel es csukta be az ajtót a mágiájával ami ennyi idő után is lenyűgözött. Holott ugyanezt képes lettem volna én is megcsinálni.

-Yen?  --Az aggódás jócskán kihallható volt a hangjából, szemöldöke felemelésével ezt mégjobban kihangsúlyozta-- Minden rendben van?

  Nem. Nem. A legkevésbé sem amikor enyhe egzisztenciális krízisem volt leendő pánikkal körülvéve. Mindazonáltal, tudtam, ha azt ott az orra előtt leszem meg akkor tudni fogja, hogy mi a bajom és mit nem merek elmondani Buckynak. Nem válaszoltam, csak átváltoztam abba a formába amibe a legkényelmesebben éreztem magam.

-Javíts ki ha tévedek, de szerintem remek alakváltó vagy, vaaaagy... Úristen... Értem már. Félsz elmondani neki igaz? Bár, ha tervezed, változz vissza és mondd el neki ha nem akarod annyira nagyon meglepni hogyan is?érzel saját magaddal kapcsolatban.  Nemhiszem, hogy bármit is változtatna, eléggé bi kisugárzása van, de lehet tévedek. A jóisten tudja, nem olvasok a fejében. Mit szólnál ha hagynád látni ahogy visszaváltozol nőbe egy mondjuk edzés után? Bárhogy is zajlik, jól nézel ki. Kitartást és beszélj az embereddel. Most rajtam a sor, hogy adózzak amiért nos, tudod, anyám lettél.

  Még így sem éreztem magam magamnak, egyre jobban eltávolodtam a világtól, ezzel egyetemben mindentől és mindenkitől. A puszta gondolat, hogy ezt el kellene mondanom Buckynak mégjobban eltántorított. Bebújtam a kis szobácskába amiről csak ő és én tudtunk. Hallottam a lépéseit mielőtt kinyitotta volna az ajtót és bepréselte magát a kis helységbe, ahol volt egy könyvespolc, egy nagy és kényelmes babzsák és egy kis szekrényszerűség teli nassolnivalóval.
  Biztosan zavarodott lehetett amikor meglátta ezt a formám. Jóvalta szélesebb vállak, erősebb fizikum de nem sokkalta az eredeti test fizikai tulajdonságainál, pedig látott már kígyóként, sólyomként, egy másik fajtájú kígyóként és persze Lokiként amikor közösen megvicceltük Thort. Lokival.
  Azok az emlékek egy pillanatra mosolyt csaltak az arcomra. Nem azért mert utáltam nőként létezni, nagxon is szerettem de valami mégis... Talán a bizonytalanságom amiatt, hogy nem vagyok elég erős és bármi más hiánya. Igen, Bucky nonstop dicséretei és bíztatásai jól estek. De ennyi. Tovább nemigen tudtam gondolkodni mert szépen lassan elsírtam magam.

-Képzeld, babám, összefutottam Lokival. Nőként.
-Nem is tudom, éreztél már valaha vágyat, hogy a másik nem lehessél?
-Nem, sose, de mondd el mi jár a fejedben. Drágám? Kedvesem? Bogyóm? --A férfi zavartan vakarta meg a tarkóját-- Igazán figyelhettem volna Lokira amikor pont erről magyarázott, de siettem hozzád.
-Igazán? Mégis? Miért nem zavar, hogy hogyan nézek ki?
-Igen. Mert még mindig érdekelsz és még mindig szeretlek. Másodszor, ez a félstabil százéves ember előtted a legbuzibb akit valaha a föld a hátán hordott. Nem egészen, mert egyaránt szeretem a férfiakat és a nőket is.
-El sem merem képzelni mit csináltál a katonaságban akkor.
-Mit nem. A helyes kifejezés rád pedig t-t... T. T? és ha jól emlékszem, a megnevezést is változtatni akarsz?
-Valami olyasmi Bucky, rajta vagy a vonalon --mosolyodtam el felé fordulva-- köszönöm, hogy velem vagy.
-A vonal végéig haver. A vonal végéig.