Bucky/Sebastian Stan oneshotok,sztorik [HUN]

Adam (Only lovers)

  A drága olvasó egy igazán zavarodott, értetlen, de méginkább ideges férfit látott volna három napos borostával az arcán. Az ok, amiért így viselkedett az a személy miatt volt, akit a karjaiban tartott. Ami alapjáraton oké lett volna ha... Emberünk arca vicsorban végződött ahogy a saját ajkába harapott nemtetszése jeléül. Biztosan érdekelhet, miért grimaszolt, tekints vissza a karjaiban lévő nőre. A titok emögött nemigazán bonyolult, ellenben öregebb mint maga az emberiség. Ideje javarészt utálta az emberiséget, de tudta, hogy kellenek ők ahhoz, hogy saját maga életben maradjon. Emberünk azért volt ideges, mert fogalma sem volt arról, hogy Eve hogyan fog reagálni a jövevényre. Ha kedvelni fogja, akkor minden rendben, de ha nem akkor... Valószínűleg az utolsó opció mert a nő akit szeret igazándiból nemnagyon engedi másokkal beszélni, ha mégis, szeme egyetlen pillanatot sem mulaszt.
  Emberünk végre elérte lakásának ajtaját, a lányt a vállára vetette és Adam kinyitotta az ajtót. Gyorsan körbenézett és letette a lányt a bőr kanapéra, valamint egy takarót a lányra. Egy belső sugallat arra ösztökélte, hogy vigyázzon rá és tanítsa, amit nemigazán szeretett volna, amit viszont Eve talán jobban.
  Éppenhogy ezen gondolkozott, a telefonja kicsöngött, felvette, nem meglepő módon Eve volt az. Adam szive a torkában dobogott, amit észrevett.

-Adam, holnap jövök.
-Eve, szerelmem, ez nagyszerű, de van egy kis probléma.
-Meg tudod oldani, elég öreg vagy már hozzá.
-De ez egy ember. Megharaptam és átváltozik...
-Mit csináltál? Adam, Használtad az eszedet egyáltalán?
-Figyelj Eve. Igen, használtam és azt mondta, hogy mentsem meg. Nem hiszed azt, hogy pont emiatt vagyok zavarodott, ideges és dühös? Mert vigyáznam kell rá?
-Majd erről még beszélünk, fel kell szállnom a gépre, szia.
-Eve!

  Késő volt, befejezte a hívást, Adam még mindig némi undorral nézett a lányra, habár a lány lassan ébredezett. Nemgondolta volna, hogy valaha is valakiről kell gondoskodnia saját magán kívül. Mi több, megvédenie. Ők nem tudták milyen érzés átesni ezen, hogy az nem túl gyors és fájdalmas. Ők csak úgy lettek az elsők a földön. Kicsikét több mint az átlag ember.
  A lány fordult és mormogva felült, pislogott miközben feltérképezte a szobát az emberrel együtt akinek az arckifejezése a semlegesnél maradt. Volt néhány pillanat amíg gondolkodni tudott mielőtt elkezdett beszélni. A hangja picikét volt csak magasabb és puhább mint Eve-é.
  Adam döntött a fején, ujjait végighúzva a párnapos borostán, a falat támogatva, azon gondolkodva, hogy miert érez úgy, ahogy. Ezzel mégjobban felidegesítve magát.

-Ha eltöröd a hangszereim, kinyírlak.
-Mégis miért tenném? Miért vagyok itt mellesleg, mi az oka?
-Miért nem emlékszel?
-Ez de durva tőled. Az biztos, hogy idehoztál es amikor felkeltem, eldöntötted, hogy fenyegetsz. Nem is az, hogy bemutatkozol...
-Adam. ...és elmondok pár dolgot. Nem nyúlhatsz a hangszereimhez amíg engedélyt nem adok rá, kivéve a zongorát. A második dolog, az, hogy majdnem meghaltál, megmentettelek. Ne kérdezd miért, de ára van. Hallgatni fogsz rám, nem csinálsz semmi Bajt, utolsó sorban pedig megérteni minazt amit csinálok és ahogyan.

  Adamnak megint volt öt perce amíg lány körbejárta a szobát, ő pedig a kanapéra. Egyszerre érezte azt, hogy ide is és máshová is tartozik, méginkább az utolsó. Желание. Kiült az ablak szélére, ahonnan a sötétbe bámult bele a legnagyobb csendben. Itt viszont már Adam is tudta, hogy nem kell féltenie a gitárját, sem a lantját. Mi több, szentül hitte, hogy a lány majd enni kér; neki pedig csak egyetlenegy fajta volt, több különböző módon, ami egy normál embernek 5 liter van.
Persze, neki fogalma sem volt hogyan fog rá reagálni ha nem azonnal akart vért, pedig kérhetett volna, hiszen ő volt az első ember akit átváltoztattak.

-Hogy a pokolban vagyok még életben, ha meghaltam?
-Fel szeretnéd magadtól fedezni, vagy elmondjam a titkaim?
-Attól függ, melyik a rosszabb. A helyzetemből adódóan és abból, hogy mennyire van kedvem élni, nemisigazán érdekel...
-Miért?
-Elnézést. Be sem mutatkoztam. A nevem Yennefer, de a barátaim csak Yen-nek vagy... --egy emlék töredék amikor Bucky először hívta babának-- vagy babám...