Az elvesszett lány( Kazutora x Oc )

A találkozás

- Hana!!- rángatta a vállam a húgom.- Kellj fel!

- J-jó...fent vagyok.- dörzsöltem meg a szemem.

- Ma anyával elkell mennünk az anya, lánya napra a sulimba, szóval ma elkell menned valahova.- magyarázta már vagy húszat szóra.

- Igen, tudom. Nem kell elmondani még egyszer.- keltem ki az ágyból és ide sétáltam a tükröm elé.

Már vagy 3 éve, hogy megjelentek a szürke foltok a testrészeimen, és azóta nem hallottam a Tokyo Manji Bandáról sem. Azóta kb. Nincsenek barátaim se, mert mindenki fél tőlem. Az orvosok se értik miért történt ez velem. És a sminktől csak rosszabb lesz szóval már igy fogok maradni, pár évig de aztán azt mondják lekopik.

- HANA!!- üvöltött a fülembe 7 éves húgom, amitől én majdnem hátra estem.

- Bocsi, csak elbambultam...- szedtem össze magam és kezembe vettem a fésűm, hogy megcsináljam a hajam.

- Gondolom megint a régi barátaidra gondoltál.- szolalt meg egyszer csak a húgom az ágyamon ülve.

- Igen...nem tudom mi van velük...- hajtottam le a fejem és letettem óvatosan a fésűmet.

- Mi lenne ha ma megkeresnéd őket?- ajánlotta fel ezt a fantasztikus ötlettet.

- Ez jó ötlet! De hogy?..

- Ezt csak te tudod...- állt fel és kiment a szobámból, engem ott hagyva a gondolatammal.
10 percig csak ezen tudtam gondolkodni de aztán kiterveltem hogy fogom csinálni. Gyorsan felöltöztem és megcsináltam a hajam és lementem a lépcsőn.

- Elmentem!- nyitottam ki az ajtót.

- Este 8-ra gyere haza!- kiáltott utánam anyukám.

Elindultam és gyorsan vettem egy újságot.
- Aha.. szóval minden nap ott gyülekeznek és ezt honnan tudják?...- motyogtam az orrom alatt, miközben olvastam az újságot. Véletlen neki mentem valakinek es fellökött.

- Áu..- suttogtam es felnéztem az illetőre.

- Jesszusom bocsánat! Nem direkt volt! Sajnálom!- kezdett hadonászni a kezével egy szőke hajú fiú.

- Semmi baj...én sem figyeltem.- álltam fel és leporoltam a szoknyám, amit a srác úgy nézett végig mint egy filmet.- Megtennéd, hogy nem nézel ennyire?- néztem rá szúrós szemmel.

- Jaj bocsi! Ömm..Én Hanagaki Takemichi vagyok! Örvendek találkozásnak!- hajolt meg előttem.

- Én Hana Kagome vagyok.- tartottam a kezem.

- Ezt így szokták a lányok is?...- zavarodott össze.

- Nem tudom...nem voltak lány barátaim...csak fiúk igy ilyen lány vagyok. De amilyen lányok vannak örülök hogy nem olyan lettem.- nevettem el kicsit magam.

- Pedig én ismerek kedves lányokat! Hina, és Emma-chan! Mit szólsz ha be mutatnám őket neked?

- Nem is tudom...várj.. Emma?...Az egyik fiú barátomnak a húgát úgy hívták...- emeltem fel a fejem.

- Hogy hívták őket? Csak kíváncsi vagyok, ha nem akarod nem kell elmondanom!- mentegetőzött.

- Elmondom...Mikey, Draken, Baji, Pah-chin, Mitsuya-kun...és Kazutora-kun....- könnyeztem be kicsit.

Felemeltem a fejem és ránéztem Takemichi-kunra. A szeme csillogott és biztatóan rám mosolygott.

- Hana-chan...nagy szerencséd van hogy találkoztál velem...több okból is...- fogta meg a vállam.

- Ismered őket?..- lepődtem meg.

- Igen...ma este oda viszlek hozzájuk a gyűlésen! Mit szólsz?- vigyorgott.

- Nagyon jó ötlet Takemichi-kun!!- kezdtem el ugrálni, Takemichivel.

Ez se a leghosszabb rész de a következő rész izgalmas lesz szóval várhatjátok!